Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
7)0 К. VÁRKONYI ÁGNES egyszer azok az lij jelenségek fullasztották be sikerüket, amelyeket önmaguk idéztek elő, váltottak ki a gyakorlati életben. Meglehetősen nyilvánvaló, hogy a Habsburg-állam merkantilizmusa nem valami osztályok feletti államnak nyitott új bevételi forrásokat, henam az udvari arisztokrácia különböző csoportjait gyarapította. Elég szembetűnően, sőt harsány színekben jelentkezik azonban az osztályok fölötti állam látszata — annál is inkább, mert a kameralisták gazadaságpolitikájának ideológiáját az osztrák nemzeti állameszme nagy indulati töltéssel telíti.0 4 Mit jelentett Magyarország paraszti rendű lakossága számára ez a merkantilista gazdaságpolitika, amelyet Becherék külső példákat követve kezdeményeztek és a gyakorlatban a különböző udvari arisztokrata körök érdekeit szolgálta ? Magyarországon, mint más, az Elbától keletre fekvő országokban is, a gazdasági élet fő tényezője a mezőgazdasági termelés volt: nálunk az ipari fejlődés elmaradása, a városi fejlődés torzulása, az erős polgárság hiánya következtében fő jövedelmi forrásul a bor-, marha-és némileg a gabonakereskedelem szolgált. Emellett a belső piacokon a só számított a legkeresettebb, nélkülözhetetlen cikknek. Mindezeknek a kivitele és a belföldi piacokon való szabad értékesítése elé а XVII. század utolsó másfél évtizedében az államhatalom kiviteli tilalmakkal, monopóliumokkal, vámokkal emel gátakat. A törökkel való kereskedelem monopóliumát mindjárt a vasvári béke (1664) megkötése után a Habsburg—török kereskedelmi szerződés létrejöttével egyidőben az Orientalische Compagnie kapta meg, melyet rövidesen a marhafelvásárlás kizárólagos jogának s a Bécsbe és Szilézia felé irányuló marhakerskedelem monopóliumának elnyerése követett. A törököt kiűző hadjáratok idején marhakivitelre a hadsereg magasrangú tisztjei — köztük néhány magyar főúr — nyernek császári kiváltságlevelet, az erdélyi főnemesek azonban már 1695-ben eredménytelenül próbálkoznak marhakereskedelmi monopóliumot szerezni az udvartól. 1695-ben császári rendelet tiltja meg Velence és Lengyelország felé az addig még szabad 64 Hörnir/h : Österreich über alles Venn es nur will. Nürnberg, 1684. — H. I. Biedermann: Geschichte der österreichischen Gesammts—Steats Idee. 1526 —1804. Innsbruck. 1867.1. köt. 174. 1. — E. Priester: Kurze Geschichte Österreichs. Wien. 1949. 27 — 28. 1. — A kameralisták átmeneti sikerét hangsúlyozza: W. Hubatsch : Das Zeitalter des Absolutismus 1600 — 1789 (1962). 117. 1. — A modern polgári történetírás a XVII. század történetében rendkívül nagy figyelmet szentel a kereskedelemnek, s a kapitalizmus fejlődésében betöltött szerepének döntő jelentőséget tulajdonít. It. Mousnier azt hangsúlyozza, hogy részben a „kereskedelmi kapitalizmus" határozta meg a XVII. század Franciaországának a feudális társadalmi rendtől már lényegesen különböző társadalmi jellegét. Recherches sur les soulèvements populaires en France avant la Fronde. 107. 1. — R. Mousnier ez abszolút monarchia történeti szerepéhez kapcsolódó nemzeti érzést a királyi szuverenitás megerősödésér át a külső veszélyre vezeti vissza. I. m. 110. 1. A magyarországi Habsburg-abszolutizmus esetében — annak ellenére, hogy a török kiűzése, a külső háború szüksége ugyancsak megtalálható az állam ideológiájában —, a nemzeti gondolat a merkantil izmushoz kapcsolódik. A sikeres háborúk a dinasztia hatalmának megerősítését szolgálják ebben az ideológiában, a nacionalizmus viszont gazdasági síkon jelentezik. Kérdés, hogy ez már polgári értelemben vett nemzeti ideológiának tekinthető-e. A választ sz elmélet mögött fellelhető realitás, a társadalmi valóság dönti el. Marx hangsúlyozza, hogy „nem puszta frázis, ha a merkantil rendszer szószólói e rendszer nemzeti jellegéről beszélnek" —bár valójában a tőkés osztály érdekeit viseli^ szívükön. (Marx: A tőke. III. köt. 753. 1.). A XVII. század végén azonban a Habsbitfg-birodalomban érvényesülő merkantilista gazdaságpolitika haszonélvezői az udvari arisztokraták voltak, e rendszer ideológiája tehát, úgy véljük, nem tekinthető még polgári értelemben vett nemzeti ideológiának.
