Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
706 It. VÁRKONYI ÁGNES nemesi társadalomban minduntalanul tettenérhető az az erős osztályindulattal fűtött szándék, hogy az állami adó súlya a közvetlen földesúri függésből kiszakadt, vagy abból szabadulni igyekvő paraszti rétegekre helyeződjék át. Annál erősebben terhelje a feudális állam fenntartása a nem nemesi társadalom egyes rétegeit, minél messzebbre csapódtak a földesúri hatalom alól és minél inkább kerêsztezi létük a nemesi gazdaság érdekeinek hatósugarait. Az 1696. évi nádori concursus adóügyi végzéseit a Habsburg-állam és a magyar uralkodó osztály feszülő ellentéteinek és erőskötésű érdekközösségének dialektikája szülte. A porták új összeszámlálásáról és az adóegység új megfogalmazásáról hozott döntésben egyaránt bennefoglaltattak a telkes jobbágyait védő, a piac parasztjait féltékenyen vigyázó nemes érdekei, s a parasztgazdaságok anyagi erejét minél teljesebben a maga számára biztosítani igyekvő állam igényei is. Az új portáhs conscriptio utasítása szerint az adófizető gazdasági erejének megállapítására a teleknagyságon és az igaerőn kívül számba kell venni a megművelt föld mennyiségét, fekvését, minőségét, a szőlőbirtokot, a rét, legelő, halászóvíz, erdő használatát, valamint az utak közelségét, a kereskedelemi-e való alkalmat. Ez utóbbival a piaclehetőség is bekerül az adózóképesség mérlegelendő tényezőinek sorába. Az utasítás értelmében számításba kell, hogy kerüljenek a katonaság okozta károk is. — Ezeknek az elveknek értelmében az adókötelesek teljes gazdaságát, az úrbéri terhektől mentes részeivel és feltételezhető jövedelmeivel együtt kellett volna feltérképezni. 1696-ban tehát a nemesség elérte, hogy maga szedje be az adót, az necsak úrbéres jobbágyait, hanem főleg a tehetősebb vagy szabadabb paraszti rétegeket terhelje, mentesült a katonaélelmezés gondjaitól, s császári parancs biztosítja a váraiban, uradalmaiban kocsmát, mészárszéket tartó katonasággal szemben érdekeit. Nyilván ezek segítették a megegyezést, amelybe a fő-és köznemesség végül is belement annak ellenére, hogy ekkor terjesztette elő a császár azt a magyarországi urakat megdermesztő kívánságát is, hogy ideiglenesen ők is vállaljanak részt a terhekből.58 Nem a nemesség és az udvar ellentétein múlott, hogy az 1696 — 98. évi adórendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mint ahogyan mélyebb, a Habsburg-állam politikájának egészében gyökerező okai vannak annak is, hogy az 1696-os összeírást nem lehetett eredményesen végrehajtani. A Habsburg-állam magyarországi adópolitikája tehát fő tendenciájában a jövedelemadó felé haladt. Az accisa megkövetelése, a falvakban a földesúri birtokokon élő kereskedők, valamint a kocsmák, mészárszékek, malmok számbavétele, az adóegység tartalmának megváltoztatásával, az eddig nem adózók fizetésre kényszerítésével együtt mutatja határozott törekvését az adózók köreinek szélesítése felé. E tekintetben legradikálisabbnak tűnő, az antifeudális adópolitika látszatát keltő lépése a fő- és köznemesség, valamint a klérus megterhelése volt. A nemesi adómentesség alapját a véradó, a katonai szolgálat alkotta. A kor hadászati követelményei, a zsoldoskatonaság fenntartása a nemesség 58 Szilágyi Sándor : Adalék Magyarország kapuszám szerinti adózása ismeretéhez a török uralom idejében. Magyar Történelmi Tár XIII. köt. 1867. 220 — 226. 1. — Relkovic Neda: Felvidéki hét alsó bányavárosunk sérelmei 1696-ban. Sz. 1923, 209. 1. — Bakács I.: i. m. 76—79. 1. — Figyelemreméltó, hogy ez 1715-ös összeírás, amely Dávid Zoltán megállapítása szerint az 1696-os összeírás alapján történt, a kereskedelmi lehetőséget igen sokoldalúan kívánja megvizsgálni, ugyanígy számol a különböző művelési ágakból származó jövedelemmel is. Dávid Zoltán : Az 1715 — 20 évi összeírás. A történeti statisztika forrásai. 148 — 149. 1.
