Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
V A HABSBURG-ABSZOLUTIZMUS ÉS A JOBBAGYSÁG 695 a megyei tisztikar, sőt a vidék egyházi vagy világi földesurai.2 8 A háborús szükség, a császári zsoldoshadsereg ellátásában uralkodó anarchikus állapotokkal terhelve, szinte naponta áttörte a nemesi adómentesség, a kúriák sérthetetlenségének kiváltságait, de nem kímélte az egyházi birtokokat, templomok kincseit, papi személyek házait sem.2 9 A megyei nemesség, csakhogy megszabaduljon a katonai executiótól — néhány megyéből van erről tudomásunk — a kényszerhelyzetben, önként vállalt részt a jobbágyportákra kivetett adókból.3 0 A hadsereg vezetői igyekeztek császári rendelettel is biztosítani a katonaság minden kiváltságot semmibevevő gyakorlatát. Legalább is erre utalnak Caraffa Győr megyéhez 1688 őszén küldött rendeletei, amelyek a megyei nemesség jószágainak, valamint a papi birtokok, szőlők és telkek portiófizetési kötelezettségéről szólnak. Caraffa rendeletét 1691-ben császári pátens is megerősíti, amely a földesurakat és egyházi személyeket portiófizetésre kötelezi — arról viszont, hogy ennek következetesen érvényt is szereztek volna, vagy általánosan tudomására jutott volna az ország fő- és köznemesi társadalmának — tudtunkkal —, eddig nem került elő tényszerű bizonyíték.3 1 A katonaság adószedési-követelési gyakorlatát rendkívül sokoldalúan és részletekbemenő aprólékossággal jellemző vagy panaszló összeírások, felterjesztések, vizsgálatok, kárbecslések egyöntetűen a következetlen és szabados rablás képét tárják elénk. Ez olyan méreteket öltött, hogy 1687 — 89-ben a katonaságnak kifizetett pénz s egyéb javak, élelmiszer, állat stb. értékének összegét az e célból indított országos vizsgálat sem tudta megállapítani.32 Bécsben az udvari tanács mellé tömörült s a gazdasági irányítást végző körökben a 90-es évek elejére egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Magyarország megadóztatásának az 1647-es alapokon nyugvó rendszere, súlyosbítva a katonaság rablógazdálkodásával és a háború napi terheivel, nem felel meg az új viszonyoknak, nem elégíti ki a kincstár igényeit, s az így befolyó jövedelem messze mögötte marad a remélt összegnek. De érdekében állott a fő- és a köznemességnek, sőt a klérusnak is, hogy a javaik katonai elherdálásává fajult adózási viszonyokban rendet teremtsenek. Kérdés, hogy merre indultak az államhatalom képviselői és merre a magyarországi nemesek. 28 Torna megyében ,,a magokat jobbatskán bíró emberek"-től követelik meg a szegénységre eső quantumot is, mert ezek a tehetősebbek aztán jobban kényszerítik fizetésre a szegényebbeket. Torna megye Eszterházy Pálnak. 1702. aug. 31. OL Eszterházy család levéltára. PN. 52/4918. — A megyén belül a tényleges gazdasági helyzet szerint történő adókivetés már korábban is gyakorlat volt. 29 Türócz (1681), Trencsén (1682), Hont (1683), Szabolcs (1684), Szatmár (1684), Sopron (1685), Szepes (1685), Sáros (1686), Abaúj (1687) vármegyék panasza. OL Eszterházy-család levéltára. PN. 52/4983, 52/4936, 48/4547, 51/4845, 51/4859, 51/4826, 51/4874, 50/4791, 47/4394. — Az erdélyi rendek postulatuma. 1696. szept. 19. MonumentaComitialia Regni Transylvaniae (továbbiakban: MCRT). (Szerk.: Szilágyi Sándor) XXI. köt. Bpest. 1899. 452. 1. 30 Trencsén vármegye Eszterházv Pálnak 1682. ápr. 2., 1694. márc. 3. OL. Eszter? házy-cselád lt. PN. 52/4947, 52/4976. — Torna vármegye Eszterházy Pálnak 1693. máj. 18. és 1702. aug. 31. uo. 52/4916, 52/4918. — Erdélyben az 1695. febr. 26. — márc. 28-i országgyűlés elrendeli: „minden dominus teirestrisek és possessorok magok jobbágyit illendőképen segíteni tartoznak . . ." Art. 9. MCRT XXI. köt. 239. 1. 31 Caraffa Győr megyének Bécs, 1688. nov. 24. és nov. 26. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára (továbbiakban: MTAKt.) Tört. ívrét. 201/VIII. (Ráth Károly gyűjtése — továbbiakban: R). — I. Lipót császár pátense Bécs, 1691. márc. 17. uö. (R). 32 Kollonich: Einrichtungswerk f. 86 — 87.
