Századok – 1965

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679

V A HABSBURG-ABSZOLUTIZMUS ÉS A JOBBAGYSÁG 685 zásait vesszük számba, nem lehet kétségünk afelől, liogy a királyi jövedelmek radikálisabb kihasználását szorgalmazó elméletek valamilyen módon a gyakorlati politikában is érvényesültek. Viszont a pénzügyi zavarok olyan jelenségeket vetnek felszínre, amelyek még mindig a hitelezőktől függő, külső hitelekre szoruló államháztartás képét mutatják. Sőt mi több, úgy tűnik, mintha az adó és az ország természeti kincseiből, kereskedelmi forgalmából remélhető bevételek maguk is áldozatává váltak volna annak, amelynek kiküszöbölésére hivatottak voltak: államhitel emészti fel az uralkodó minden Magyarországról várható jövedelmét. 1703-ban váratlanul elhuny az udvar fő hitelezője, Oppenheimer Sámuel, s a halálával esedékessé váló kölcsönök kifizetésére — mivel nincs semmi egyéb fedezet — az udvar Magyarország több évi adóját köti le. De hogy az adó mennyire megbízhatatlan fedezet, arról 1703 magyarországi eseményei, a Rákóczi-szabadságharc kirobbanása győzi meg a császárt. A felkelés sikere, Magyarország nagyrészének gyors, szinte rajtaütésszerű elfoglalása, a Habsburg-udvarra nézve egyéb katasztrofális következményekkel is járt: elvesztette rendelkezését a magyar réz, az erdélyi lűganv, valamint az összes adó-, vám- és sójövedelmek felett, amelyek újabb holland, angol és genovai bankházaktól felveendő nagyösszegű államkölcsönök tervezett fedezetéül szolgáltak volna.11 Mi az oka a Habsburg-államgazdaság e permanens csődsorozatának? Valóban csupán a török háborúk sokrétű és a közvetlen és közvetett kiadások egész sorát követelő terhei haladták meg messze Magyarország és a birodalom anyagi lehetőségeinek határait? Vagy mélyebb, az adott társadalmi és gazdasági fejlődés sokrétű mozzanataiban gyökerező okai vannak? Indokolt tehát, hogy — egy nagyobb monográfia anyaggyűjtésének első eredményeire építve — számbavegyük az állam gazdaságpolitikája és a feudális társadalmi rend alávetett, jobbágyi és hozzá hasonló sorban élő rétegeinek helyzete között fellelhető összefüggéseket. Vizsgálódásunkat az egész nagy kérdéscsoport néhány alapproblémájára igyekszünk korlátozni. így is a kor társadalmi és gazdasági jelenségeinek igen kiterjedt és még ma is alig ismert birodalmán szükséges végighordoznunk tekintetünket. Figyelnünk kell ugyanis a gazdaságpolitika két fontos ágazatában az adó és az egyéb állami jövedelmek növelése során megnyilvánuló birodalmi és rendi tendenciákra, de nem rekeszthetjük ki látókörünkből a gazdaságpolitikával dialektikus összefüggésben levő pénzügyi viszonyokat, pénzügyi politikát sem. A gazdasági, főleg merkantilista teóriákat tartalmazó elméletek annyira már ismertek az irodalomban, hogy felvázolásuktól eltekinthetünk. Az állami érdekeltségek hazai lehetőségeinek s a belső áruértékesítő igények társadalmi kérdéseinek terra incognitáján azonban még az eltévedés kockázatát vállalva is keresztül kell vágnunk. Mindent egybevetve, ha tanulmányunkkal nem érünk el egyebet, csupán annyit, hogy felvázoljuk azokat az új utakat, amelyeken a Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság egymáshoz való ellentmondásos viszonya az eddigieknél — úgy véljük — reálisabb eredmények reményében közelíthető meg, munkánk nem volt hiábavaló. 11 H. Srbik: Der staatliche Exporthandel Österreichs von Leopold I. bis Maria Theresia. Wien und Leipzig. 1907. 211—221., 263., 273. 1. Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen. S. I. — V. köt. Wien. 1878. 29. 1. — J. Maurer: Cardinal Leopold Graf von Kollonitsch, Primas von Ungarn. Innsbruck. 1887. 342. 1.