Századok – 1965

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 641

KRÓNIKA 643 mielőbb az olvasók kezébe kerüljön a magyar munásmozgalom évszázados múltjának, a kommunista párt hősi küzdelmeinek hiteles, meggyőző története. A referátumhoz elsőként hozzászóló Lackó Miklós kandidátus, a Történettudományi Intézet munkatársa tájékoztatta a hallgatóságot azokról az utóbbi években megjelent, a felszabadulás utáni korszak történetével foglalkozó fontosabb művekről és folyó kutatásokról, amelyek egyaránt a jelenkor története megírásának komoly fellendüléséről tanúskodnak. Kitért a felszabadulás 20. évfordulójára rendezett különböző tudományos ülésszakok gazdag anyagára, a fellendült vita-szellemre. A pedagógusok sok szempontból jogosan szeretnének pontos, a tanításban szabatosan felhasználható értékeléseket kapni az 1945 és főleg az 1948 utáni évek bonyolult problémáiról— mondotta. Jelenleg ezt még sok kérdés vonatkozásában nem kapják meg. De ennek a tisztázó, „cseppfolyós" állapotnak nagy előnyei is vannak a korábbi évekhez képest: a viták a kutatómunka fejlődését bizonyítják, túl korai lezárásuk akadályozná a tudományos tisztázást. Felhívta a figyelmet, hogy ebben a helyzetben különösen fontos, hogy a pedagógusok figyelemmel kísérjék a történész-folyóiratokat, a vitabeszámolókat, a legújabb eredményeket és szempontokat. A hozzászóló végül néhány bíráló megjegyzést tett э készülő párttörténeti tankönyv megjelent fejezetére. Szabolcs Ottó főiskolai docens a referátumban elhangzottakat a középiskolai tanítás szempontjából értékelte. Nemesik Lehel tanár (Sümeg) felszólalásának első részében a párttörténetnek a középiskolai tanárok részére történő kidolgozását sürgette, felszólalásának második részében pedig a magyar és román szociáldemokrácia kapcsolatával foglalkozott. Lévai Béla tanár (Szeged) hangsúlyozta, hogy a referátum a párttörténet egyes kérdéseiben mág ki nem kristályosodott, cseppfolyós állapotot tükrözött, ami a tanítás szempontjából azért hátrányos, mert így a tankönyvek érvényességi ideje megrövidül. Párducz József (Budapest) Lévai Béla felszólalásához kapcsolódva rámutatott arra, hogy ha az elvi kérdések tisztázottak, akkor a részletek lehetnek „cseppfolyósak". A szociáldemokrata párt működésénél sem az elvi állásponttal, hanem a gyakorlati tevékenységgel volt baj, ezen a téren volt a párt vezetősége és tagsága között a legnagyobb ellentét. Simon Irma tanár (Budapest) arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkásmozgalom oktatása az esti tagozatokban ütközik a legnagyobb nehézségekbe, itt van a leginkább zsükség jó tankönyvre. Egri Jánosné tanár hangsúlyozta, hogy a tanulók ismereteik egy tekintélyes részét ma is az otthon megtalálható elavult irodalomból merítik, ideáljaik ma is a régebbi korszakok hősei, akikről több kitűnő irodalmi alkotás áll rendelkezésre mint a munkásmozgalom hőseiről. Fekete A'ntalné tanár (Békéscsaba) beszámolt arról, hogyan sikerült Kulich Gyula édesanyjának megszólaltatásával a munkásmozgalom történetét közel hozni a tanulókhoz, s utalt az irodalom adósságára a munkásmozgalom nagyjainak bemutatása terén. S. Vincze Edit válasza után Vass Henrik elnöki zárszabában rámutatott arra, hogy az 1966-ban kibocsátandó tankönyvek megállapításain nem kell változtatni. Jelentős dokumentumkötetek látnak napvilágot, melyeknek el kell jutniok a pedagógusokhoz. Elmondotta, hogy a Párttörténeti Tankönyv kézirata 1963 június óta készen van, az első tíz fejezetet a lektori véleményeknek megfelelően már át is dolgozták, most a főszerkesztő revideálja. Az újjáértékelés során szem előtt kell tartani, hogy nem minden régi megállapítás rossz, s hogy a cél a szociáldemokrata párt történeti szerepének helyreállítása a KMP szerepének torzítása nélkül. Vass Henrik elnök ezután az MSzMP KB Párttörténeti Intézete, az MTA Történettudományi Intézete, a Társulat és a TIT által kiírt „Felszabadulási pályázat" eredményét hirdette ki. A pályázatra 52 tanulmány és visszaemlékezés érkezett be, melyek közül 34 tanulmány és 8 visszaemlékezés került lektorálásra, 10 különböző okoknál fogva nem felelt meg a pályázat követelményeinek. A pályázatok túlnyomó része a mezőgazdasággal, ezen belül főleg az 1945-ös földosztással és a termelőszövetkezeti mozgalommal foglalkozik, elméleti kérdésekről csak egy, az 1956-os ellenforradalomról ugyancsak 1 pályamű érkezett, népi demokráciánk 1957 utáni történetéről pedig sajnos egy sem. Örvendetes, hogy a dolgozatok többsége helytörténeti jellegű, önálló, levéltári kutatásokon alapuló. A pályaműveket elbíráló bizottság tagjai: Borús József kandidátus, a Társulat titkára, Deér László a TIT történelmi szakosztályának titkára, Habuda Miklós a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa, Korom Mihály kandidátus, docens, a Társulat titkára, Ságvári Ágnes kandidátus, a Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa és M. Somlyai Magda kandidátus, a Társulat titkára voltak.