Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
A SZOCIÁLDEMOKRATA РАИТ PAKTUMA A FE.TÉEVÁRY-KOKMÍNNYAL 57 bizottságot az általános választói jog törvényjavaslatba foglalásáról és annak beterjesztéséről „az alkotmányos kormány hivatalba lépésekor". A tárgyalásokon részt vevő vezérlő bizottsági tagok bejelentették, hogy ha a koalíció vezérlő bizottsága nem fogadná el e határozatot, az egyes pártok akkor is magukévá tennék azt. A tárgyalások eredményeként létrejött megállapodást a Vezérlő Bizottság elutasította, annál is inkább, mivel Gautsch akciója biztató eredményekkel kecsegtetett, s — mint augusztus 11-i határozatában is — a továbbiakat az egyes pártokra bízta. Bánffy, aki érintkezésben maradt a szociáldemokrata párt vezetőivel, az egyes pártok állásfoglalását megelőzően elfogadhatónak jelentette ki a szociáldemokrata pártnak e kérdésben összeállított határozati javaslatát. A koalíció egyes pártjai azonban^— éppenúgy, mint a Vezérlő Bizottság, a Fejéváry-kormány bukásában reménykedve — szintén visszautasították a vezetőik által már lényegében megkötött egyezséget a szociáldemokrata párttal.4 5 Gautsch és a koalíció — mondhatnánk közös — akciójára a kormány úgy reagált, hogy Kristóffy választói előtt elmondott beszédének formájában nyilvánosságra hozta a választójogi reformra vonatkozó terveit. A beszéd illetve a program jelentőségét erősen csökkentette, hogy azt Kristóffy továbbra I is csak mint „magántudós" (ahogyan a koalíció nevezte) mondhatta el. Kristóffy németbogsáni beszédében (szeptember 9-én) jórészt megismételte azokat az érveket, amelyeket a királyhoz intézett első memorandumában is kifejtett : a parlamenti élet normalizálásának s egyben a néptömegek elégedetlenségének levezetésére egyaránt az általános titkos választói jog bevezetése lenne a legalkalmasabb eszköz. Az utóbbival kapcsolatban utalt arra, hogy a kormánynak mennyi nehézségébe került a nyári dunántúli aratósztrájkok leverése, s figyelmeztetett arra, nyilvánvalóan a koalíció mágnás vezetőinek adresszálva mondanivalóját, hogy a mezőgazdasági munkásság mozgalmai a jövőben csak fokozódni fognak szervezkedésük rohamos előrehaladása és a parlamentnek a kérdéssel kapcsolatos tehetetlensége folytán. Kristóffy a továbbiakban az általános választói jog bevezetésével szemben felvetett érveket cáfolta. Kimutatta, hogy nemcsak az ipari és mezőgazdasági munkásságnak, hanem a polgári osztályokhoz tartozó lakosság nagyobb részének sincs választói joga, s az utóbbiak együttes létszáma kétszeresen múlja felül a választói jogtól megfosztott munkások számát. (Kristóffy a polgári osztályokhoz sorolta az egy-két holdas törpebirtokosok 1 millió 300 ezres tömegét is.) A belügyminiszter ebből a tényből le is vonta azt a konzekvenciát, hogy tehát e polgári osztályokrak nagyobb érdekük az általános választói jog megalkotása, mint a munkásságnak. 45 A tárgyalásokra vonatkozóan, amelyek a nyilvánosság kizárásával folytak, valamelyes tájékoztatást nyújt a szociáldemokrata pártnak egy 1905 októberében kiadott röplapja: „Ki jár görbe utakon?", továbbá Bánffynak a koalícióból való kiválásakor a Budapesti Hírlapban közölt levele (1906. márc. 6.). A tárgyalásokra utal a Népszavának egy enyhén szólva ügyetlen cáfolata is a tárgyalásokról. Az Újság szeptember 13-i száma szerint — írta a lap —, „Garami elvtárs tegnap (szept. 13-án. — M.F.) fönn járt a függetlenségi pártkörberí s több függetlenségi képviselővel a választói jog kérdésében bizalmas értekezést folytatott. A hír tisztára, koholt. Garami elvtárs tegnap délelőtt járt ugyan ott, de egyetlen függetlenségi képviselővel sem beszélt és nem is akart beszélnie" (Népszava, 1905. szept. 14. Kósza hír. Az alkotmányválság rovat.)
