Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 612

FOLYÓIRATSZEMLE 627. utóbbi időben több tanulmány jelent meg a Kommunisták Szövetségének történetéről, amelyekben szovjet és német szerzők •főként a kormány és rendőrség magatartását vizsgálták. Röser 1848-tól a kölni dohányipari munkások elnöke volt, 1849 tavaszától tagja a Kommunisták Szövetségének, majd annak utolsó elnöke Marx és Engels emigrációja idején. A per során € évre ítélik, de egyúttal megtörik, áruló lesz. Vallomásainak értékét így vitatják. Mindemellett a forrásanyag érdekes mozzanatokat tartalmaz Marx kapcsolataira ós a belső történetre vonatkozólag. W. Blumenberg a körülmények ismertetése után teljes •egészükben közli ezeket. — J. LE MOUVEMENT SOCIAL 1964. jan.— márc. szám. — J. MAITRON: A párizsi Nemzetközi Szociálforradalmár Diákok (ESEI) csoportja. 1892—1902 (1 — 26. 1.) felsorolja a csoport történetének legfőbb forrásait (a kiadott brosúrák, visszaemlékezések, renclőrségi-archivális anyagok, személyes fennmaradt levelezés, valamint az élőszavas visszaemlékezések csoportjait). Míg a XIX. század első felében a diákok mindig ott álltak a barrikádokon, ez a fejlődésvonal 1871-ben megtört, a Kommün idején a polgári származású diákság egyrésze már a reakció oldalán vonult fel. Ezért jelentős, hogy az 1890-es évek kezdetén újra feltűnik egy szocialista diákcsoport. Maitron részletesen kimutatja a kör megalakulását, résztvevőit, sőt azokról még rövid életrajzi áttekintést is nyújt. Megvilágítja első gyűléseik témakörét, amelyekben egyfelől a munkavédelem, a közgazdasági irodalom, másfelől a nőkérdés vizsgálata dominált. A tagok felfogására az antiklerikalizmus volt jellemző, s kapcsolatot találtak a munkásmozgalomhoz, részt vettek a május 1-i tüntetéseken, s a kommünárok falánál rendezett megemlékezéseken. Feladatuknak «rezték az internacionalista, antimilitarista nézetek terjesztését és a közoktatás kérdéseinek vizsgálatát. Az ESRI tevékenységének első szakaszára (1891 —1893) a szocialista és anarchista nézetek együttélése a jellemző, de ekkoriban a szocialista, marxi befolyás volt az erősebb. A második periódusban, 1894 —1903 között az anarchista felfogás terjed, a századforduló idejére a forradalmi szindikalizmus válik dominálóvá. A szerző erre vonatkozólag a kiadott munkákat sorolja fel, s megjegyzi, hogy ez a változás nem egyetlen embernek köszönhető, a francia munkásmozgalomban az 1890-es években ez több szálon következett be, amiből G. Sorel szellemi hatása csak az egyik volt. Hangsúlyozza, hogy a forradalmi diákok e gondolatkörben találtak kapcsolatot a szindikalista munkásokkal. — A. OLIVESSI: A marseille-i szocialisták és a gyarmati kérdések (27 — 65. 1.) feltérképezi a mozgalom helyét. Megállapítja, hogy a nagy kikötő az ipari fejlődésben elmaradt, az ipari koncentráció csekély — de a szocialista mozgalom gyorsan fejlődött. A guesdeista befolyás érvényesült, de ez a szocialista mozgalomnak csak egyik ágát képezi. A viták gyakorta személyes és nem elvi jellegűek. A szocialisták már az 1890-es években behatolnak a Városházára, de ott csak a mandátumok Vj-át tudják megszerezni. Ezért Marseille helyzete részint speciális a mozgalmon belül. A szerző ismerteti a marseille-i szocialista körzetben kiadott szocialista irányzatú lapok helyzetét és állásfoglalásait, a független szocialistáktól a guesdeistákig, miközben kitekintést nyújt az anarchistákra és a polgári radikális csoportosulásokra is. — E témakörhöz kapcsolódik M. REBÉRIOUX: A La Guerre Sociale és a Le Mouvement Socialiste a gyarmati kérdéssel szemben c. írása (91 — 103. 1.). A Guerre Sociale 1906-tól jelent meg, a Mouvement Socialiste 1899-től, az elsőnek G. Hervé, a másodiknak H. Lagardelle volt a szerkesztője. Az első szocialista, de némiként anarchizáló, a második szocialista-szindikalista tendenciájú lap. Rebérioux bemutatja a lapok irányzatát, fejlődési szakaszait, majd hangsúlyozza, hogy a Guerre Sociale-ban jelentek meg a legjobb szakcikkek a gyarmati kérdésről (köztük a nagy antikolonialista szemtanú, Vignó d'Octon cikkei), s ezeknek megjelenését G. Hervé mindvégig biztosítottá. Mindezt a szerző annál fontosabbnak tartja, mert a többi szocialista lapról úgy véli, hogy kiállásuk* nem volt megfelelően bátor, cikkeik nem voltak elég tartalmasak. A Guerre Sociale viszont a szolidaritásban mindvégig következetes, az elnyomott észak-afrikai népek pártját fogja, minden gyarmatosítást elvileg opponál. — A szám hasznos áttekintést ad még a Rivista Storica del Socialismo c. olasz folyóirat, az Amszterdami Nemzetközi Társadalomtörténeti Intézet munkásságáról, valamint azokról a publikációkról, amelyek Lengyelországban jelentek meg a lengyel munkásság XIX. századbeli helyzetéről. A folyóirat dokumentum rovatában jelent meg J. GANS közleménye az angol és francia szocialistáknak a XIX. század első felében létrejött kapcsolatairól. A közvélemény nagyrészt az angol—francia utópista szocialisták (Owen, Fourier, Considérant, Enfantin, Lerroux) kapcsolatait, levelezéseit, szellemi hatását vizsgálja (105—118. 1.). — J. ANNALES. ÉCONOMIES, SOCIÉTÉS, CIVILISATIONS 1964. 4. (júl.-aug.) szám. JOSEPH RUWET: A mezőgazdasági termelés