Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 584

FOLYÓIRATSZEMLE 609. igazgatás kiépülésével aztán visszaállt a régi igazgatási rend. 11. sz.: A folyóirat e számát Radnóti Miklós emlékének szenteli a költő halálának 20. évfordulója alkalmából. Megszólalnak hasábjain a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának egykori tagjai, a költő közvetlen barátai, írók, tudósok. A gazdag anyagból kiemeljük történeti vonatkozásainál fogva Radnótinak 1940 —1944 között a munkatábor sivár távolából Ortutay Gyulához írt nyolc levelét, amelyben a halálra ítélt költő szeretteiért aggódik, továbbá az építőművész író-barát, Szalai Imre e számmal kezdődő, dokumentumszámba menő visszaemlékezését. — B. B. ÜJ ÍRÁS 4. évf. (1964) 9. sz.: BEDE ANNA Cigányok dalolnak címmel nemcsak folklorisztikus, hanem történelmi érdekességű cigányballadákat bocsát közre Erdős Kamill gyűjtéséből. A Cigánycsendőr balladája a Hitler-ballada korunk folklorizálódásának jellemző példája. 10. sz.: Ady szignálatlan irodalmi cikkei után most a Magyar Közéletben és a Budapesti Naplóban megjelent aláírt, kiadatlan glosszáiból kapunk válogatást VARGA JÓZSEFTŐL Ady Endre újságcikkeiből (1905 — — 6) címmel. A Magyar Közélet bői közöltek Ady ós Léda emberi és műveltségbeli kapcsolatáról, a Budapesti Naplóban megjelentek az elüzletiesedett polgári színház hanyatlásáról, egy groteszkül kései szerelmi tragédiáról, az alkoholizmus társadalmi okairól, Zichy Mihály művészi és emberi tragikumáról s főleg Ady antimilitarizmusáról és revánsellenessógéről szólnak. Kiadójuk újólag hangsúlyozza Ady rendkívüli lírai tehetsége mellett rendkívüli publicisztikai tehetségét. — B.B. VALÓSÁG 7. évf. (1964) 6. sz.: FENYŐ BÉLA Az „olasz út" eímen az Olasz Kommunista Párt programját vizsgálja a politikai és történelmi feltételek talaján. Megállapítja, hogy ez az út nem más, mint a tömegharcok sorozata a gazdasági struktúra és a politikai rendszer megváltoztatásáért, egy olyan társadalom és politika kialakításáért, amely az alkotmányos törvényesség útján megvalósíthatja az ország szocialista átalakítását. Ez az út tehát osztályharcos út, amelyet nem lehet az olaszországi viszonyoktól elszakítva megítélni és amelyet ugyanakkor veszélyes lenne abszolutizálni. — KÁLMÁN ENDRE Történeti értékelés és pártosság címen Molnár Eriknek azUj írás 1963. 8. számában megjelent cikkével kapcsolatban vet fel néhány gondolatot és bírálja a cikk alapmotivumát. Nézete szerint a haladás sohasem egyetlen osztály vagy intézmény privilégiuma, a haladás előidézésében mindig több tényező működik össze, s egy-egy tényező bizonyos vonatkozásokban lehet haladó, másokban pedig nem. Áll ez a központosított monarchiára is, amelynek voltak haladó vonásai, de nem minden vonása volt haladó. Ezért az ellene harcoló parasztok nem feltétlenül a haladó vonások ellen léptek fel, hanem felléphettek (és ezt is tették) az abszolutizmus reakciós, a feudalizmus megmerevítését célzó ténykedése ellen. Ezért helyteleníti Molnár Erik kérdésfeltevését, amely, szerinte, szembeállítja a haladást a pártossággal, valamint azt a felvetést, hogy a haladást az osztálytársadalmakban rendesen a kizsákmányoló osztályok képviselik. Erre az álláspontra nézete szerint legfeljebb akkor juthatnánk, ha a haladást vulgáris módon azonosítanánk a termelőerők fejlődésével. Ha ezt nem tesszük, akkor a parasztmozgalmakat nem szubjektív szándékaik, hanem objektív okaik és hatásuk szempontjából kell vizsgálnunk. Ebben az esetben elesik a haladás vagy pártosság dilemmája. A pártosságnak az elnyomottak és küzdők melletti szenvedélyes állásfoglalás csak formája, tartalma viszont a teljes konkrétség talaján álló objektivitás. 7. sz.: HOFFMANN TAMÁS Mezőgazdaság és társadalom. Vázlatok a középkori mezőgazdaság technológiájának kialakulásáról c. írásában bírálja a polgári technika-történeti feldolgozások mechanikus voltát, azt a szemléletet, amely a technikai fejlődést az ember általános létkörülményeitől, tulajdonviszonyaitól és társadalmi viszonyaitól elszakítva vizsgálja. A cikk széles területre kitekintő összefoglalást ad a mezőgazdasági kultúrák kialakulásáról, ezek fejlődéséről a középkori falu létrejöttéig, érintve az ipar, az iparos réteg és az értelmiség idekapcsolódó kérdéseit is. — HANÁK PÉTER Jegyzetek egy történész-kongreszszusról címen az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó időszakáról (1900-1918) az MTA által május elején rendezett konferencia központi problematikáját ismerteti. Megállapítja, hogy a vita a marxista történelemszemlélet keretén belül folyt, s homlokterében a Monarchia nemzetiségi politikája, felbomlása és a nemzeti államok kialakulása állt. A vita felszínre hozta a korábbi korok dogmatikus, nacionalista lecsapódásokkal színezett szemléletének maradványait. Ez elsősorban egyes román történészeknek a Monarchia fejlettségét szubjektív alapon megítélő, a nemzeti mozgalmat idealizáló felfogásában mutatkozott meg, amellyel egyes csehszlovák és jugoszláv történészek is vitatkoztak és amelyet Túrok szovjet professzor sokoldalú bírálatban részesített. Hanák Péter nézete szerint 1918-ban a főkérdés abban állt,