Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
46 MUCSI FERENC jelölte meg, hogy „szóra kényszerítse a koalíciót". A befejező rész azt hangsúlyozta, hogy Kristóffy „a Bécsnek kellemetlen közjogi kérdéseken" nem tud „túltenni" az általános választói jog ígéretével, minthogy a választói joggal megerősödött nép „sem Ausztriában, sem Magyarországon nem fog kitérni a közjogi kérdések elől, nem fogja azokat a dinasztia kényelméért összetapasztani (verkleistern), hanem megoldja a kérdést, és felépíti az életképes államot a Lajtán innen is, túl is".24 A lapnak egy későbbi cikke2 5 is arról írt, hogy Kristóffy a magyar politikai válságban demagóg szerepet játszik, s azt a félelmet igyekszik kamatoztatni, amely a koalícióba tömörült reakciót az általános választói jog puszta hallatára is eltölti. „Talán még megérjük a komédia csúcspontjául — olvashatjuk a továbbiakban —, hogy az általános választói jog Bécs számára fejős tehénné válik ... A koalíció lemond a vezényleti nyelvről és a korona elejti cserében a választói reformot". Erre azonban aligha lesz lehetősége — írta a lap befejezésül — , mert ,,az olyan népmozgalom tüzével, amely most Magyarországon megindult, nem lehet büntetlenül játszani és remélhető, hogy a magyar munkások a bécsi udvari politikusok lelkesedését az általános választói jogért a maga értékére fogják leszállítani". Garami tanúsága szerint2 6 is az Arbeiter Zeitung kezdetben „igen zavartan viselkedett", s neki kellett felutaznia Bécsbe és meggyőznie Adlert a magyaroszági szociáldemokrata pártvezetőség taktikájának helyességéről. „Az Arbeiter Zeitung azóta teljes erejével mellénk állt, úgyszintén az egész német, sőt francia pártsajtó is."27 Nem ismerjük Garami érveit, amelyeket Adler aggodalmaival szembehelyezett, s amelyek segítségével sikerült meggyőznie az osztrák szociáldemokrácia vezetőjét a magyarországi szociáldemokrata pártvezetőség taktikájának helyességéről. Adler s az osztrák szociáldemokraták azonban mindvégig bizonyos fenntartással támogatták a paktumot, s gyakran hangoztatták, hogy a dinasztia választójogi ígérete csupán taktikai célokat szolgál: a koronával szembefordult parlamenti többség letörését, s amennyiben a koalíció lemondana „nemzeti követeléseiről", Bécs elejtené a reformot.28 24 Arbeiter Zeitung, 1905. júl. 29. Der Minister als Privatmann. 25 Arbeiter Zeitung, 1906. aug. 17. Dig Koalition gegen das Wahlrecht. 26 Lásd Garami levelét Groszmannhoz, 1906. jan. 14. PI. Arch. Révész gyűjt. (A XV. 1/1902/2.) Közli: MMTVD. 3. köt. 428 — 430. 1. 27Àdleréhez, illetve az Arbeiter Zeitungéhoz hasonló pozíciót foglaltak el kezdetben általában az osztrák szociáldemokrata párt vezetői. Buchinger közülük Ellenbogen nevét említi meg, aki — mint egyébként Groszmann is — a magyarországi szociáldemokrata párt új taktikáját azért tartotta károsnak, mert, mint mondotta, ezzel a párt csak azt éri el, hogy Ferenc Józsefet „kirántja abból a csávából," amelybe az ellenzéki pártokkal való ellentétei következtében jutott. (Lásd Buchinger: i. m. 150. 1.) Ezt bizonyítja a bécsi Volkstribüne egyik cikke is, amely a Kristóffy-nyilatkozatot kommentálva arról írt, hogy „nem lett volna szabad ezt a minisztert a munkásoknak felkeresniük, de ha megtették, nem lett volna szabad a választójog kérdésével előhozakodni". Kristóffy ugyanis az általános választói jog kérdését „nemcsak a függetlenségi párttal szemben akarja kijátszani, de a munkásokat is balekeknek akarja vele megfogni". (Volkstribüne, 1905. aug. 3. Idézi a Szabad Szó, 1905. aug. 10.) 28 Az Arbeiter Zeitung szeptemberi, sőt októberi számaiban is több cikk azt bizonygatta, hogy a korona azonnal lemond az általános választói jog programjáról, mihelyt a koalíció kikapcsolja programjából a „nemzeti követeléseket". Lásd: Arbeiter Zeitung, 1905. szept. 3. Die „Cäsaristische" Politik, szept. 10. Ungarns Konfliktsperiode, szept. 21. Eine Audienz, okt. 15. Und wir in Oesterreich weiter Parias? stb.
