Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
36 MÜCSI FEREÎÏC támadták, felszámolását nem követelték, holott politikai tekintetben a földhöz jutó paraszti százezrek képében a demokrácia megteremtésében és megvédésében a munkásság biztos szövetségesekhez juthatott volna. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a földosztó törekvések ebben az időben nem jelentkeztek eleven, a megoldás elhalasztását nem tíírő problémaként. A nemzetiségi elnyomás ellen küzdve az országban élő nem-magyar népek teljes egyenjogúsításának a párt programjában is szereplő határozott követelésével, összekapcsolva azt a demokratikus szabadságjogokért folytatott küzdelemmel, a szociáldemokrata párt meg tudta volna nyerni a nemzetiségi dolgozó tömegeket, de még talán a nemzetiségi burzsoázia egy részét is a demokratikus Magyarország megteremtéséért indított harcában. A nemzetiségek teljes egyenjogúságának elismerésénél többet — egyes kisebb területi autonómiákra való igényeken túl („nemzetiségi vármegyék" )— a nemzetiségi mozgalmak maguk sem követeltek még. A dualizmus válságának, a Monarchia jövőjének, ebben Magyarországnak, s a benne élő népek nemzeti törekvéseinek perspektíváit illetően a pártnak nem volt kidolgozott álláspontja. A válság idején a dualizmus megszüntetését és a két rész-állam teljes függetlenségének létrejöttét a gazdasági fejlődés nyomán bekövetkező objektív szükségességnek nevezte; megvalósulását a néptömegek demokratikus mozgalmainak támogatásával látta elérhetőnek. Ezzel kapcsolatban a koalíció nacionalista célkitűzéseit a párt helyesen leplezte le, rámutatva arra, hogy célja nem annyira a tényleges függetlenség kivívása, hanem főként osztályuralmának megerősítése Ausztriával szemben — elsősor- • ban a katonai követelések révén, s a néptömegek felett — nemzeti demagógiája segítségével. A párt helyesen mutatott rá arra is, hogy a független Magyarországnak mint demokratikus Magyarországnak kell megvalósulnia. A szociáldemokrata párt a demokratikus Magyarország megteremtésének főfeltételét azonban egyoldalúan az általános választói jog megvalósításá- 1 ban jelölte meg, s az érte folytatott küzdelemben az uralkodó osztályok egymással szemben álló csoportjainak harcát igyekezett felhasználni céljának elérésére. A magyarországi válság kezdete (1902) óta a függetlenségi pártot arra igyekezett rászorítani, hogy az önálló vámterület és a katonai követelések mellett vállalja az általános választói jog programját is. Ez a taktika az 1905. évi januári parlamenti választásokon abban nyilvánult meg, hogy a szociáldemokrata párt támogatta mindazokat a függetlenségi párti (és újpárti) képviselőket, akik az általános választói jog hívének mondották magukat. A válság során azonban a koalíció demokratikus elemei lemondtak demokratikus programpontjaik gyakorlati megvalósításáról, hogy reakciós nagbirtokosi szövetségeseikkel a „nemzeti" követelések — hatalmi törekvéseik — megvalósítását szorgalmazzák. A szociáldemokrata párt vezetőinek a koalíció egyes vezetőivel (Bánffy) folytatott tárgyalásai 1905 tavaszán eredménytelenül zárultak; az országban (néhány nemzetiségi képviselőt leszámítva, akikkel a szociáldemokrata pártnak nem volt kapcsolata) nem volt olyan szervezett politikai erő, amelyre a demokratikus Magyarországért folyó küzdelemben a pártnak számítania lehetett volna. Ilyen körülmények között a párt vezetői új orientációt kerestek, s tárgyalásokba kezdtek Kristóffy Józseffel, a Fejérvárv-kormány belügyminiszterével .
