Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
430 ANDICS ERZSÉBET irányítása kívánatos, hogy végezzünk a rossz időjárás és a rossz utak beállta, előtt. Máskülönben a betegségek és az utak járhatatlansága következtében elpusztul a sereg fele."1 4 Ezt a cár természetesen mindenképpen el akarta kerülni. Nemcsak a nagy presztízs-veszteség miatt, amit ez számára nemzetközi viszonylatban jelentett volna, de a birodalmán belül egyre inkább tornyosodó bajok miatt is. Tudni kell, hogy az orosz társadalom, annak legfelsőbb köreit is beleértve, egyáltalában nem lelkesedett a magyarországi hadjáratért Ausztria megsegítésére. Ehhez járult, hogy a cári birodalomban anélkül is eléggé izzó volt a közhangulat.1 5 A cárnak az a szándéka, hogy mihamarább kivonja csapatait Magyarországról, annyira ismeretes volt külföldön (nevezetesen Németországban) is, hogy „jól értesült" diplomatakörökben tudni vélték, hogy az orosz császár már ki is adta a parancsot a Magyarországról való visszavonulásra. A hír ugyan nem volt igaz, de elterjedése szimptomatikus volt, ugyanúgy, mint a legkülönbözőbb hírek a két szövetséges hadsereg — nemcsak a két főparancsnok — között egyre inkább elmélyülő ellentétekről.1 6 Az osztrák vezető körökben mindez 1849 nyárvégén, nevezetesen a kritikus augusztus hó első felében érthetőleg nagy és nem alaptalan rémületet idézett elő. Augusztus 6-án Ferenc József miniszterelnökét, Schwarzenberg Felixet Varsóba küldi, hogy személyesen sürgesse meg Miklós cárnál az erélyesebb hadvezetést és érje el — amiben titokban reménykedtek — Paskievics leváltását. Figyelemreméltó a helyzetkép, amelyet Ferenc József ez alkalommal a cárhoz intézett kísérő levelében felrajzolt. „Felséged kitűnő hadseregének értékénél és ragyogó kvalitásainál fogva, azoknak az imponáló erőknek, amelyeket Ön, Testvér Uram, Magyarországra küldött, minden előrelátás szerint elegendőknek kellett volna lenniök, hogy saját csapataimmal együttesen rövid idő alatt megsemmisítsék a magyar felkelést. Szerencsétlenségre ez a várakozás nem teljesedett be. A lázadás nemcsak tovább tart, hanem a részleges sikereken felbátorodva, merészebben emeli fel fejét mint bármikor. A külföld részéről irántuk megnyilvánuló rokonszenv szükségszerűen növeli a felkelők reményeit és a harc elhúzódása minden nappal jobban fokozza az ezzel kapcsolatos politikai bonyodalmak lehetőségét. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy nagy lépéssel közeledik az őszi áradások ideje, nyilvánvalóvá válik az óriási jelentősége annak, hogy Magyarországon a hadműveleteknek erélyes és döntő lökést adjunk."17 Az osztrák miniszterelnök Varsóba küldése, hogy a cártól fokozottabb katonai segítséget kérjen, rendkívüli lépés volt, és híven visszatükrözi azt a nem mindennapi ijedelmet, amely ezekben az augusztus eleji napokban a bécsi 15 14 Közli Scserbatov: Generál—Feldmarsall Knyáz Paskievics. Jevo zsizny i gyejátyelnoszty. Szentpétervár, 1896. VI. köt. 323. 1. A közelgő ősz miatti aggodalom tűnt ki Berg orosz tábornok ezidőben a cárnak küldött jelentéséből is, amit Klapka elfogott. Ld. Szeremlei Samu: Magyarország krónikája az 1848. ós 1849. évi forradalom idejéről. Pest. 1867. II. köt. 272. 1.; ugyancsak Qelich Rikhárd: Magyarország függetlenségi harca 1848—49-ben. Bpest, 1889. Ш. köt. 899. 1. 15 A kortársak közül nem egynek volt az a véleménye, hogy egy esetleges katonai kudarc Magyarországon katasztrofális következményekkel járhatott volna a cári rendszer számára. Lásd. K. A. Varnhagen : Tagebücher. VI. köt. Leipzig. 1862. 381. 1.; az ezidőbeli oroszországi állapotokról lásd ugyancsak A. Sz. Nyifontov: Rosszija v 1848 godu. Moszkva. 1949. 16 Lásd Varnhagen: i. m. 343 — 344. 1. "Ferenc József — Miklós cár 1849. aug. 6. AVPR. Kanc. 1849. D. 8. 1. 20—21.,
