Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
18-49 AUGUSZTUS 427 hadseregbe az 1848 szeptemberi rangfokozatuknak megfelelően, amennyiben a császári hadseregbe való felvételükre nem kerülne sor, nyugdíjukról gondoskodni fognak. Azokat a tiszteket, akik régebben nem szolgáltak, vagy csak a háború alatt lettek tisztek, egyszerűen el kell bocsátani." Ez volt a végső megfogalmazása Schwarzenberg és az osztrák kormány augusztus közepén elfoglalt álláspontjának a magyar honvédsereg kapitulációját illetően. Bizonyos hátsóajtót a megtorlásra annyiban hagyott nyitva, amennyiben — az előző két irathoz hasonlóan — leszögezte, hogy „speciális esetekben nem katonai vétségekért vizsgálat lefolytatása nem tekinthető kizártnak". Ugyancsak ismételten kimondta.: olyan személyekkel, akik a magyar kormány intézkedéseiben közvetlenül részt vettek, semmiféle tárgyalásnak nincs helye, ezekkel a hadseregfőparancsnok kiáltványának értelmében kell eljárni.5 Sürgető szavakkal fejezte be Schwarzenberg az uralkodóhoz intézett második feliratát is: amennyiben a fenti alapelveket a császár elfogadja, Haynaut a hadügyminisztériumon keresztül „amilyen gyorsan csak lehetséges, el kell látni a fentieknek megfelelő utasításokkal".® Felmerül a kérdés: mi lett a további sorsa az augusztus 16-i kormányhatározatnak és Schwarzenberg felterjesztéseinek az uralkodóhoz? Miért nem ezeknek az alapján történt a sokat szenvedett ország „pacifikációja" ? Az osztrák minisztertanács, ugyanis 1849. augusztus 20-án, mint ismeretes, a fentiekkel homlokegyenest ellentétes rendelkezéseket hozott. Ezek Haynaut a következőkre utasították: „A lázadók valamennyi vezetőjét és törzstisztjét le kell tartóztatni és azonnal meg kell indítani ellenük az eljárást. A többi tiszt közül mindazokkal, akik a lázadás kitörése előtt a cs. k. hadseregben szolgáltak, századostól lefelé (azaz ebben az esetben nemcsak a törzstisztekkel szemben — A. E.) hasonló módon kell eljárni."7 Az új határozat lényegesen súlyosbította a többi kategóriára vonatkozó rendelkezéseket is. Kimondotta, hogy a külföldről jött önkénteseket a tábornokok és törzstisztek kivételével — akiknek ugyanazt a sorsot szánták mint a magyar tábornokoknak és törzstiszteknek — ki kell szolgáltatni a megfelelő külföldi hatóságoknak, illetve büntetőszázadokba kell beosztani. Az augusztus 20-i kormányhatározat folyományaként sorozták be közlegényekként továbbszolgálatra a magyar honvédeket és honvédtiszteket a császári csapatokba. És csak ezt a kormányutasítást küldték el Haynaunak miheztartás végett. * Mi történt az augusztus 16-i kormányhatározattal, mi tette azt semmissé? Erre a kérdésre, úgy véljük, aránylag nem nehéz a felelet. Amikor az osztrák kormány tárgyalni készült a magyarokkal és a hadjárat minél gyorsabb befejezése érdekében kész volt széleskörű közkegyelemre, még nem volt tudomása arról, hogy Görgey már augusztus 13-án Világosnál a cári hadsereg 5 Ezzel Haynaunak 1849. jún. 1-i. „a pártütők" legszigorúbb felelősségrevonását elrendelő kiáltványára történt utalás. A kiáltványt közli Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott legfelsőbb manifesztumok és szózatoknak . . . Buda 1849. I. füzet.. 96-98. 1. 6 StAW. Nachl. Schwarzenberg. Fase. III. С. 9. N. 144. 'StAW. Ministerratsprotokoll. MRZ 2840/1849.
