Századok – 1965

Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399

KOSSUTH ISMERETLEN" POLITIKAI MUNKÁJA 413 személy- s vagyonbeli igazaikat és szabadságukat (mindezt ép értelemben, s nem a törvénycsavaró magyarázat szülte szabályosságot, licentiát értve) tőilük elvenni nem lehet; р. о. a magyar nemes tagja a Szent Koronának, melly viszont a nemzeti felség jogainak képző jele, és így a magyar nemes részese a törvényhozó hatalomnak, s földbirtoki jussal bír; a magyar nemest törvény útján kívül, személyében és vagyonában még a király sem háborgathatja ; tulajdonával szabadon élhet sat. — Mindezek a jogok a társaságos élet eredeti szerkezetébe szőtt nemzeti felség talpkövén alapulnak, s azért szentek, változhatatlanok, elavulhatatlanok. De kérdem én, mit veszít mindezek igazaiból a magyar nemes, ha törvény által azt nyilatkoztatnók : hogy a magyar parasztot személyében s vagyonában szintén senki sem háborgathatja, hogy ő is birtoki tulajdonnal bír, hogy ő is tagja a nemzetnek, a Szent Koronának, — váljon mit veszít? Kevésbé szabad lesz személye, kevésbé biztos tulajdona? Hiszen mindezen törvényes jóvoltoknak érdeme nem abban áll, hogy vélök csak a nemes élhet, hanem abban, hogy azokkal élhet. Nékem szabad a friss levegőt beszínom, szabad a nap élesztő melegének örülnöm, s veszítettem-é ezen szabadságomból valamit azért, hogy az minden élőlénnyel, az utolsó féreggel is közös? Ilyen a polgári szabadságnak áldása is. A szabadság olly kimeríthetlen kincs, melly azáltal, hogy véle többen osztoznak, sem fogy, sem gyengül, sőt nő, sőt erősödik. Ki az, aki javallani merje, hogy a magyar nemes mondjon le alkotványos jussairól, hogy leszálljon a néphez? s én leszek első, ki őt, bármi hatalmas legyen is, a nemzeti felségsértés bűnével nyilván megvádolom. Nem arról van szó, hogy mi nemesek leszálljunk a néphez, hanem arról, hogy őtet magunkhoz felemeljük. Olly kincset osztani meg tíz millió polgártársainkkal, melly a megosztás által nem fogy, csak az irigység ellenkezhetik, s ezen rút vétken alapítnók mi szabadságunkat?" ' Fentebb arról szólt Kossuth, hogy az országgyűlésre mint egy nagy köpűbe összehordták a megyei követek mindazt a haladót és előremutatót, ami az operátumok előzetes megvitatása során a megyékben kiérlelődött, s hogy ő „feszített figyelemmel" követte ezeknek az eszméknek a felbukkanását a viták első szakaszában. Nos, ismételten megállapíthatjuk, hogy Kossuth nem hiába töltötte idejét az országgyűlés első heteiben: kéziratának itt csaknem teljes terjedelmében közölt bekezdése valóban úgy tartalmazza a magyar polgári 1 reformmozgalom legmagasabb célkitűzéseinek a kivonatát, lényegét, mint a i szorgalmas méh által összehordott méz a mező virágainak százféle ízét. Itt, ebben a bekezdésben érkezik el Kossuth fogalmazványa arra a legmagasabb szintre, amelyre a nemesi haladó ellenzék az elébe szabott kényszerű, osztályérdekek korlátozta szűk ösvényen eljuthat. A legjobb megyék véleményeiben fel-felbukkant már az a kívánság, hogy a polgári jogegyenlőségnek a liberalizmus parancsolta igényét egyszerűen a „primae nonus", a nemesi előjogok általánossá tételével, az egész népre való kiterjesztésével kellene teljesíteni. Egv-egy megve — mint például Temes megye — megkísérelte ennek a kívánságnak a kifejtését, elvi rendszerbe foglalását is. Nem ismerünk azonban a reformkor korai éveiből, a kiváltságos osztályok oldaláról egyetlen olyan javaslatot sem, amely ilyen tisztán, fenntartások, korlátozások és kizárások nélkül megfogalmazná és részletezné a polgári jogegyenlőség formai létrehozásának módozatait. Nincs ilyen kéziratban sem, még kevésbé nyomtatásban. Egy-egy radikális-plebejus röpirat megy csak túl rajta,19

de például az ekkor még kéziratban levő, s méltán 19

így pl. a kolera idején Pesten terjesztett „Seitenstück zur Staatsverfassung von Ungerland" с. röpirat. (Ismertetését Id. Barta I. : Az 1831. évi pesti koleramozgalom. Tanulmányok Budapest múltjából XIV. köt. 461. kk. 1.) 2 Századok 1965/3