Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
400 BART A ISTVÁN kiadni, s ezek közül az első, amely a vallásszabadság tárgyát öleli fel, el is készült már. „Ezen munka — írta .— Országgyűlési Gyűjteményeimnek egészévé fog összeolvadni, ezért is szükségesnek tartám bevezetés gyanánt a jelen országgyűléséről átaljában egy értekezést előrebocsátani." Ismertette azután a könyv tartalmát, amely felölelte a vallásszabadságra vonatkozó korábbi törvényhozás történetét, a vallásügyben kiadott rendeleteket, a magyarországi protestánsok helyzetét s végül az országgyűlésen a vallásszabadság tárgyában 1833 tavaszán és nyarán lezajlott vitákat. Rámutatott arra, hogy az országgyűlési ellenzéket a vallásügy napirendre tűzésére egyéb szempontok mellett „a statustudomány gyakorlati részének amaz általános elve határozá, miszerint a politikai reformokat a vallásszabadsági reformnak megelőzni kelletik, mert enélkül a többfelekezetű nemzet morális erejét közhatású munkálódásra összepontosítani, enélkül pedig a hon s királyi szék elválaszthatatlan javára megkívántatott célszeres javításokat kivívni csaknem lehetetlen." (Az ellenzék vezetőivel együtt Kossuth is helyesen ismerte tehát fel, hogy a protestánsok vallásszabadságának kérdése s általában a vallások egyenjogúsága nem csupán a régi sérelmi politika folytatása, nem is egyszerűen az elvi liberalizmus parancsa, hanem az új viszonyok között a nemzetegység létrehozásának is egyik eszköze, s — akárcsak az „érdekegyesítés" politikája — előfeltétele a küszöbön álló társadalmi-politikai harc sikeres megvívásának.) A munka 30—40 ív terjedelmű lesz, két kötetben — írta tovább Kossuth —, a kinyomtatás „könnyen elgondolható okoknál fogva" a szokottnál drágább lesz, „s én, ki három évek óta magános haszon és nyereség nélkül futom a nyilvánosság töretlen ösvényét, saját értékemből a nyomtatás költségeit nem viselhetem". A közönséghez fordul tehát, előfizetést hirdet munkájára, amely 1836 tavaszán fog megjelenni, s egy példány árát három pengőforintban állapítja meg. „Miért nem lehet ezen felszólítást a hírlapokban közrebocsátanom, nem szükség fejtegetnem, valamint azt sem, hogy a siker végett elővigyázat ajánlandó." Ezzel a mondattal fejezte be Kossuth előfizetési felhívását,3 s hogy mennyire igaza volt, bizonyítja az a tény, hogy felhívása — hála az országgyűlési kémszolgálat jó munkájának — egy-két nappal kibocsátása után már Reviczky kancellár íróasztalán feküdt. A kancellár pedig azonnal intézkedett. Szeptember 17-én jelentette az ügyet Metternichnek: közölte, hógy Kossuth a könyvet — amelynek szellemére szerzőjének ismert elveiből könnyű következtetni — nyilván külföldön akarja kinyomtatni, kérte tehát, hogy ennek megakadályozására tegye meg a szükséges intézkedéseket. A közbelépés hamar eredménnyel járt. Metternich helyettese, Ottenfels gróf már október 11-én tájékoztatta Reviczkyt a szász udvarral folytatott tanácskozásokról és a Drezdában és Lipcsében történő illegális könyvnyomtatások megakadályozására kötött megállapodásokról. November 6-án pedig maga Metternich válaszolt a kancellárnak: közölte, hogy a stuttgarti követ, valamint a lipcsei és hamburgi konzulok utasítást kaptak, hogy az illetékes kormányoknál tegyenek meg mindent a Kossuth-mű kinyomtatásának megakadályozására. 1836. május 16-án pedig azt jelentette Sedlnitzkv rendőrminiszter, hogy Harsányi Pált, aki Pozsonyban szintén távollevők követeként vett részt az országgyűlésen, s akit Orosz József, Kossuth átmeneti szerkesztőtársa feljelentett, hogy ő viszi külföldre Kossuth kéziratát, Salzburgban elfogták. Franciaországba 3 A felhívás sk. fogalmazványát ld. OL, Kossuth Gyűjtemény I. 50/a sz. alatt, rossz másolatból ki van adva a Hazánk e. folyóirat X. kötetében, 208. kk. 1.
