Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 343

354 KRÓNIKA iratait. Ennek az anyagnak ismeretében a jelenleginél konkrétabban megválaszolhatott volna a szerző néhány kérdést, így azt is: miért éppen a Viharsarok vált a szocialista agrármozgalmak gyújtópontjává? — mondotta. A disszertáció értékeit még egyszer felemlítve az opponens javasolta, hogy a Tudományos Minősítő Bizottság Simon Péternek adja meg a kandidátusi fokozatot. Az opponensi vélemények elhangzása után Barla-Szabó Ödön szólalt fel. Az 1894-es agrárhatározattal kapcsolatban kifejtette, hogy a javaslat nézete szerint is nagyon általános, s így nem volt alkalmas arra, hogy mozgósítsa a szegényparasztságot, erősítse a munkás-paraszt szövetséget, hogy a munkásosztály vezető szerepe érvényesüljön az adott időszakban. Egyetértett Simon Péterrel abban, hogy az agrárprogram, amely a kisajátítás helyett a köztulajdonná való átváltoztatást tűzte ki célul, az opportunizmus talajára csúszott. A továbbiakban felvetette, hogy benyomása szerint az amerikai utas fejlődés, beékelődve a porosz utas fejlődés egészébe, túlzott nyomatékot kap a disszertációban. Majd arról beszélt, hogy a Viharsarok forradalmi mozgalmait nem lehet pusztán a búzatermelés válságával magyarázni. Véleménye szerint meg kellene tudni, hol termeltek több búzát: a Viharsarokban, a Bácskában, vagy Baranyában, s alaposabban fel kellene tárni a történelmi előzményeket is. Végezetül arra utalt, hogy a disszertációnak jobban meg kellett volna vizsgálni: milyen szerepet játszottak a feudális maradványok az agrárszocialista mozgalmakban? Miután mindkét opponens érintette, Simon Péter válaszában maga is kitért korábban megjelent, a századforduló földmunkás- és parasztmozgalmairól szóló könyvére. Témaválasztásnál a kommunista történésznek — fejtette ki — mindig át kell gondolnia, melyik kérdés tudományos megoldása ad a legtöbbet a népnek és a pártnak az adott időszakban. A témát 1948-ban választotta ki, amikor megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Azt az ellenséges rágalmat akarta megcáfolni, hogy „a magyar paraszt lelkétől idegen a kollektivizálás". A kézirat 1951 —1952-ben készült el, amikor már egyre több riasztó hír érkezett faluról. így a könyv aktuális politikai jelentőséget kapott, tanulságul szolgált mind a párt, mind a parasztság számára. Munkájában tudatosan a néptömegek mozgalmait állította előtérbe, s a tömegek történelemformáló szerepéről szóló marxista tanítást dokumentálta. Disszertációja, noha hasonló témakörű, mint előző könyve volt, lényegében új munka. Áttérve az elhangzott bírálatokra, először S. Vincze Edit megjegyzésére válaszolt. Nem fogadta el azt az állítását, hogy a disszertáció nem ad határozott választ arra, miért éppen a Viharsarok vált az agrármozgalmak középpontjává. Megismételve a tanulmányban elhangzottakat, arra utalt, hogy a kérdések egész csoportját hozta fel magyarázatul. Nem tudott egyetérteni Pölöskei Ferenc azon észrevételével, mely szerint a disszertáció eltúlozza az amerikai utas fejlődés jelentőségét. Ezzel kapcsolatban rámutatott, igaz ugyan, hogy a mezővárosok fejlődésében megtalálhatók az amerikai út elemei, ez siettette a proletarizálódási, de a mezővárosok proletariátusának helyzetét nem a váloson belüli, hanem azon kívüli folyamatok, a környező nagybirtok gazdálkodása, s a nagybirtokon adódó munkalehetőségek és bérviszonyok szabták meg. Az anarchizmus befolyásáról megemlítette, hogy az 1897. február 14-i ceglédi kongresszus, majd a Független Szocialista Párt alakuló kongresszusa kapcsán kimutatja ezen nézetek jelentkezését, s a későbbiek során is kitér az anarchizmus gyakorlati következményeire. Véleménye szerint ez a tárgyalt időszak szempontjából elegendő. Pölöskei Ferencnek az 1897/98-as mozgalmak országos jellegével kapcsolatos kifogására elmondotta, hogy ebben az időszakban a mozgalom már nemcsak az ország ezen két vidékére terjed ki, hanem országos érvényű programokkal lépett fel, tehát elveszítette helyi jellegét. Ennek ellenére elismerte, hogy az agrármozgalmak országos méretekben csak 1905—07-ben bontakoztak ki. A szociáldemokrata párt agrárpolitikájáról szólva elfogadta S. Vincze Edit bírálatát, hiba volt mind az 1890, mind az 1894-es agrárhatározattól a földosztás követelését számonkérni. S elfogadta azt is, hogy a szocialista forradalom bekövetkezésének módjával, valamint a földosztás elutasításával kapcsolatban jobban rá lehetett volna mutatni az akkori egész nemzetközi munkásmozgalom hibáira is. Az 1894-es agrárprogramot értékelve hangoztatta, hogy a határozatot alapjában véve marxista határozatnak tekinti, de hibáit súlyosabban ítéli meg, mint S. Vincze Edit. A programból hiányzik az egyik legtöbbet hangoztatott földmunkás-követelés: a robot eltörlése. Több olyan kitétel található, ami csak a fennálló nagybirtokos, nagytőkés államhatalom iránti illúzióból magyarázható. Komoly opportunista hiba, hegy a határozat megkerüli a nagybirtok kisajátításának kérdését. E hibák a határozat készítőinek