Századok – 1965
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 303
FOLYÓIRATSZEMLE 315 ancien régime végén, a forradalom korában (103 —140. 1.) című tanulmánya a történeti probléma művelődéstörténeti oldalát vizsgálja és a lakosság tudatában végbement változásokat elemzi a jelzett időpontban.—PIERRE CHAUSU összefoglaló áttekintést ad Latin-Amerika 1950 és 1962 között megjelent történeti irodalmáról (153—186.1.). 1964. 231. köt. ápr.-jun. sz. — JEAN LHOMME a közgazdaságtan és a gazdaságtörténet viszonyát elemzi (297 — 306. 1.), hangsúlyozva annak fontosságát, hogy a társadalomtudomány e két ága egymást kiegészítve törekedjék egyrészt a történeti valóság megközelítésére, másrészt a jelenre érvényes konzekvenciák levonására. Kiemeli Marx tevékenységének jelentőségét, és módszerét új állomásnak tekinti a két tudomány kapcsolata szempontjából. — PIERRE LEGENDRE: Reakciósok és politikusok a gyarmati válság előtt (357 — 376. 1.) c. tanulmánya Bertrand de Molleville emlékiratát elemezve vizsgálja az 1784. augusztus 30-i államtanács döntését a francia gyarmati politika fordulópontjáról. — STEFAN KIENIEWICZ: AZ 1863-as lengyel felkelés századik évfordulója (377—• 386. 1.) címmel rövid historiográfiai összefoglalót ad a felkelés forrásairól és történeti irodalmáról. — G. G. H. DUNSTHEIMER historiográfiai tanulmánya a boxer-felkelésről a második világháború óta megjelent történeti irodalmat ismerteti (387 — 416. 1..). — GEORGES CASTELLAN Németország 1914 utáni történeti irodalmáról ad historiográfiai összefoglalót (417—456. 1.). —M. ARCHÍVUM. REVUE INTERNATIONALE DES ARCHIVES. 1964. Fascicule bibliographique. l.sz. — Az UNESCO közreműködésével a Nemzetközi Levéltári Tanács kiadásában megjelenő folyóirat bibliográfiai különszáma az 1958 — 1959-ben megjelent, levéltári vonatkozású könyvek és cikkek bibliográfiáját közli, közel 3000 címszót, a kevésbé használatos nyelvek esetében francia fordítással, sőt sok esetben tárgyi annotációkkal is. Az anyag két nagyobb csoportra oszlik, az első, kisebbik rész a levéltárakra és levéltárügyre vonatkozó általános és elvi jellegű irodalmat közli, részletes szakrendszerben, a második, nagyobb rész pedig az országok (francia) betűrendjében az illető országok levéltáraira és levéltárügyére vonatkozó címanyagot, az anyag terjedelmétől függően részletesebb vagy kevésbé részletesen tagolt szakrendszerben. Minthogy egy-egy országban sok olyan munka is jelenik meg, amely általános kérdéseket tárgyal, tehát az első részbe kerül, az egyes országok fejezetében ezeknek a sorszámára utalás történik. Helynévmutatóval és tárgymutatóval. —N. PAST AND PRESENT 1964. 28. (jul.) sz. — E. MILLER a legújabb kutatások eredményei alapján nyújt összefoglalást a XIII. századi angol gazdasági életről (21—40. 1.). Bizonyos fokig kiegészíti ós finomítja azt a képet, amelyet M. Postán professzor rajzolt a XIII. századi Angliáról és amely szerint ,,az angol agrártörténet XIII. századi időszaka a Hochkonjunktur korszaka, — azaz, a termelés felgyorsulásának, a technikai haladásnak, a tőkebefektetésnek a kora, — amidőn ugyanazon a földdarabon sokkal több munkaerőt foglalkoztattak, mint korábban". A szerző általánosságban elfogadva e megállapításokat, további kérdésekre kíván feleletet adni. Miért követte a fellendülést elhúzódó visszaesés, s vajon igazi fellendülésről és igazi visszaesésről volt-e szó? S vajon technikai értelemben a XIII. század valóban fejlődő gazdaság volt-e, vagy sem? A szerző végkövetkeztetéseiben leválasztja a gazdasági élet felszíni jelenségeiről az általa lényegesnek felismert jellegzetességeket. A felszínen a problémák nem láthatók. A termelés növekedésével az egyéni sorsok szerencsés alakulása a század általános tendenciája. Sikerrel gazdálkodó földbirtokosok, gazdag, vállalkozó kereskedők, a parasztok soraiban kulákok jelennek meg. A felszín alól azonban ilyen kérdések nyomulnak elő: a kevés kezekben összpontosuló gazdagság miért nem teremtett új tőkét, hogy a termelést tovább növelje? Miért történhetett meg, hogy a föld jórésze kevesebbet termelt a század végén, mint az elején ? Miért vesztette el piacait a textilipar belföldön, s lényegében külföldön is? A kereskedelmi haszon jelentős részét külföldi kereskedők fölözték le, akik bizonyos védettséget élveztek a koronának nyújtott pénzügyi szolgálataik miatt. A lakosság gyorsabban szaporodott, mint ahogy a termelőképesség növekedett. A század előrehaladtával az emberek egyre nehezebben éltek, a társadalom rosszabbul táplálkozó rétege pedig könnyen esett áldozatul a járványoknak. A fő probléma a XIII. században — ami egyébként nem volt egyedülálló az iparosodás előtti agrártársadalmakban —, hogy mivel nem volt lényeges technikai felfedezés, amely a termelékenységet növelte volna, egy bizonyos ponton a lakosság növekedése csökkentette az egy főre eső fogyasztást. A lakosság ezért lassan szaporodott, amíg egy abnormális halálozási hullám elvitte a „fölös" lakosságot. S aztán ismét új ciklus kezdődött. Evvel magyarázható, hogy a XIV. század derekán az ismétlődő járványok után az egy főre eső termelés növekedett, de ezt a lakosság csökkenése és nem a megjavított termelési feltételek idézték elő. Ezért