Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 303

308 FOLYÓIRATSZEMLE 308 azt, hogy a béketárgyaláson finn területi követeléseket vessenek fel a Szovjetunióval szemben. Ugyancsak sikerült a Marshall-terv elutasítása, s 1948 áprilisában a szovjet—finn barátsági ós együttműködési szerződés megkötése. Az 1948 júniusi parlamenti választásokon a jobboldal erőfeszítései ellenére nem sikerült a Finn Nép Demokratikus Szövetséget kiszorítani a politikai életből, de a júliusban alakult kisebbségi szociáldemokrata kormány népellenes politikát kezdett. A Finn Kommunista Párt részvétele a kormányban igazolja az együttműködési politika helyességét, amelyet a szektások kétségbe szoktak vonni. — Sz. A. NYIKITYIN: Vuk Karadzsics és Oroszország (24 — 33. 1.) a szerb irodalmi nyelv előharcosának és a szerb megújulási mozgalom nagy alakjának orosz kapcsolatait tárgyalja nagy anyag alapján, Karadzsics halálának 100. évfordulója alkalmából. Kiemeli, hogy Karadzsics nemcsak a hivatalos Oroszországgal és az orosz tudósokkal tartott fenn kapcsolatokat, s részesült tőlük segélyben, hanem általában oroszbarát álláspontot foglalt el, s döntőnek tartotta Oroszország fellépését a szerb szabadságmozgalom számára. — A görög szabadságmozgalom kezdeteinek 150. évfordulójáról a folyóirat külön rovatban emlékezik meg, ezen belül T. VUBNAS: A ,,Philiké Hetaireia" (34—40.1.). a görög titkos társaság kialakulásának előzményeit mutatja be, majd a társaság történetét vizsgálva hangsúlyozza, hogy a középburzsoázia és a kispolgárság támogatta, kellő súlyt tulajdonít az orosz állami támogatásnak is. Az 1821-es felkelés előestéjén a társaságon belül három irányzat alakult ki, egy burzsoá demokratikus, egy konzervatív, kompromisszumokra hajlandó, s egy reakciós. — A. У. FAGYEJEV: A görög nemzeti szabadságmozgalom és az orosz társadalom a XIX. sz. első évtizedeiben (41—52. 1.) számos adatot sorol fel annak igazolására, milyen pozitív magatartást tanúsított az orosz közvélemény, a haladó rétegek a görög szabadságmozgalom irányában. — G. L. ARS az 1830-as évektől kezdve tekinti át a Philiké Hetaireia történeti irodalmát (53 — 64. 1.). — A Közlemények rovatban I. N. UNDASZINOV: A második front történetéből (1941 december — 1942 július) (64—78. 1.). angol és amerikai kiadványok alapján vizsgálja meg ebben a korszakban az angolszász hatalmak terveit, a franciaországi vagy észak-afrikai partraszállás körül folyó belső harcot, s azt bizonyítja, hogy a nyugati szövetségesek már 1943-ban megnyithatták volna a második frontot, sőt már 1942-ben csapatokat szállíthattak volna partra Franciaországban, s hogy ezt halogatták, annak kizárólag politikai, nem katonai okai voltak. — V. P. JERTJSZALIMSZKLT: Harc a proletárok egységéért Nyugat-Németországban 1945—1946-ban (79 — 93. 1.) nagy anyaggal igazolja, hogy 1945 során a munkások között spontán megindult az egységes szervezet kialakítása, a szociáldemokrata vezetőség azonban a maga külön szervezkedésével ezt megakadályozta. 1946 elején a munkások ismét nagy tevékenységet fejtettek ki, hogy a nyugati hatalmak által megszállt övezetekben is megvalósuljon a két munkáspárt egyesülése, ahogy ez a szovjet megszállási övezetben megtörtént, de a szociáldemokrata ellenállás, amelyet a megszálló hatóságok is támogattak, újból meghiúsította a kezdeményezést. — A historiográfiai rovatban D. K. SELESZTOV ismerteti a szovjet történeti irodalmat, amely a nemzetközi proletariátus szolidaritását mutatja be Szovjet-Oroszországgal 1917-1920-ban (113 — 124. 1.), A. F. NOSZKOVA a Przegkjd Zachodni c. lengyel folyóiratot ismerteti (125—131. 1.), Y. G. SZIROTKIN pedig azokkal a nyugati munkákkal foglalkozik, amelyek Napóleon kontinentális blokádját úgy szeretnék feltüntetni, mint az első kísérletet Nyugat-Európa gazdasági egyesítésére, hogy ezzel a Közös Piac ősét keressék meg benne (132 —135. 1.). — N. ISZTORIJA SzSzSzR. 1964. 3. sz. -A. H. BTTRGANOV: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom periodizálásának kérdéséhez (3 —16. 1.) c. tanulmányában M. Je. Najgyonovnak a folyóirat 1963. évi 6. számában közzétett tanulmányához szól hozzá (ismertetését ld. Századok 1964. 4. sz. 849 — 850. 1.) 1., alapvetően egyetért vele abban, hogy a periodizáció alapjául az államhatalom állapotában és osztályjellegében végbement változásokat kell tekinteni. Figyelmeztet azonban arra, hogy helytelen az egész kispolgári demokráciát ebben a korszakban ellenforradalminak nevezni, el kell választani a kispolgári pártok vezetőitől, akik a februári forradalom után már nem akartak forradalmat a tőkések ellen, s a júliusi fordulat után már határozottan ellenforradalmiak voltak, tömegeik azonban nem. Minél jobban közeledett a fejlődés a szocialista forradalom győzelméhez, annál erősebb volt a polarizálódás, a középső rétegek szétválása. Ezek alapján Najgyonov periodizációja helyett, amely három szakaszt különböztet meg, négy szakaszt javasol, az első kettő azonos a Najgyonov által felvetett szakasszal, azzal a különbséggel, hogy nem az elválasztó fordulatok kezdetét, hanem befejeződését tekinti határnak, tehát 1917. július 4. helyett 5-ét, és október 24. helyett 25-ét.