Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 289

FOLYÓIRATSZEMLE 297 nyos értelemben való elismerése. A történelmi materializmusból is kilúgozták azonban a világnézeti vonatkozásokat, s azt csupán vizsgálati módszerként alkalmazták. A materialista dialektikát szubjektív, vulgáris evolucionizmussal helyettesítették. A dialektikus materializmus tagadása a különböző burzsoá filozófiai irányzatok, elsősorban az újkantiánus filozófia és a machizmus előtt nyitott utat. A reformizmus igyekezett meghamisítani a történelmi materializmus alapkérdéseit. Elválasztotta egymástól a gazdasági törvényszerűségeket és az emberi tevékenységet, tagadta a szubjektív tényező történelmi szerepét, s 1905-től mechanikusan értelmezte a társadalmi formák egymásutánját is. A „feudalizmus" létezéséből kiindulva Magyarországon a burzsoá demokrácia létrehozását tartotta történetileg szükségszerűnek. Éppen eme polgári demokratikus célkitűzésénél fogva gyakorolhatott rá igen erős hatást a burzsoá világnézet, elsősorban a Jászi Oszkár által képviselt polgári radikalizmus. A szerző mindamellett nem vonja kétségbe a reformista ideológusok szerepét a történelmi materializmus egyes tételeinek elterjesztésében. A tanulmány második része a magyarországi reformizmus politikai elméletének azt az alapvető ellentmondását vizsgálja, hogy miközben világosan felismerték a „feudális" állam osztályjellegót, a polgári demokratikus államot ezzel ellentótben ,,osztályfeletti"-nek, tiszta demokráciának minősítették. A munkásmozgalom céljának tehát a „nép-állam" megvalósítását tekintették, amelyet nem forradalmi úton, hanem békés reformok útján, az általános választójog alapján megvalósuló törvény előtti egyenlőség keretében akartak megteremteni. A demokrácia az ő szemükben eszköz volt a szocializmus megvalósítására. A demokrácia gazdasági és politikai oldalát elválasztották egymástól, és politikai oldalának osztályfeletti jelleget tulajdonítottak. A reformizmus történetszemléletének alapját az a meggyőződés képezte, hogy Magyarországon még a XX. század elején is a feudalizmus az uralkodó, a feladat tehát a polgári társadalmi rend létrehozása. A reformisták „feudalizmus"koncepciója különös módon éppen a reformizmus forradalmi osztályharcos ellenzéke vezető ideológusának, Szabó Ervinnek az 1848 — 49-es eseményekre vonatkozó felfogásában találta meg elvi megalapozását és történeti „igazolását". „Feudalizmus" és „demokrácia" koncepciójuknak megfelelően, a reformisták a proletariátusnak a burzsoáziával való szövetségét hirdették. A magyarországi reformizmus tehát teljesen magáévá tette a polgári radikalizmus burzsoá liberális társadalomszemléletének alapvető tanításait, igyekezett ezeket a munkásmozgalomba átplántálni és a proletariátus mozgalmát a polgári demokrácia kereteire korlátozni. — A népi demokratikus forradalom _ fogalmának tisztázására tesz kísérletet ÁGH ATTILA Vita a népi demokratikus forradalom jellegéről c. cikkében. Miután R. N. Bljumnak a Tartuban megjelenő Trudi po ffloszofii 1962. évi 6. számában közzétett tanulmányával kapcsolatban kritikailag elemzi a nemzetközi marxista irodalomban a népi demokratikus forradalom jellegét illetően kialakult öt rendkívül különböző álláspontot, hatodiknak kifejti sajátját, amely — mint mondja — Konsztantyinov és Szoboljev felfogásához áll legközelebb. Ágh népi demokratikus forradalmon az átmenet egészét érti, a demokratikus átalakuláson keresztül a szocializmusba átvezető forradalmi folyamatot. Az átmenetnek két szakaszát különbözteti meg. Az első, demokratikus szakasz a megváltozott történelmi feltételek között átlépi a polgári demokrácia kereteit -— ezért nevezi „népi" demokratikus szakasznak —, s fokozatosan átnő a szocialista forradalomba. A népi demokrácia tehát a szocializmusba való átmenet egyik típusa, de nem típusa a szocialista forradalomnak, mert tartalmaz nem szocialista szakaszt is, kezdetben még nem ölt szocialista jelleget, és csak a „népi" demokratikus szakaszon keresztül jut el a szocialista feladatok megoldásához. A forradalmi folyamat egységét a proletariátus vezető szerepe biztosítja, az átnövést pedig a két szakasz összefonódása és a demokratikus átalakulás radikális végrehajtása teszi lehetővé. — SOMOSKŐI JÁNOS A népi demokrácia mint a politikai hatalom formája c. cikke a népi demokrácia fogalmának kettős tartalmára mutat rá. Elutasítván mind a két szélsőséges álláspontot, amelyek közül az egyik a népi demokráciát csupán a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetnek, míg a másik csupán államformának, mégpedig kizárólag a proletárdiktatúra államformájának fogja fel, a népi demokrácia olyan értelmezése mellett tör lándzsát, amely „egyrészt a társadalmi átalakulás meghatározott formáját foglalja magába, amely formának megvannak a maga fogalmi jegyei . . . , másrészt bizonyos értelemben — más ismérvek alapján — magába foglalja a kialakuló új államhatalomnak, de az átalakulási fázisainak formai sajátosságait is". A továbbiakban kizárólag ezzel az utóbbi problémával foglalkozik, iparkodván elkerülni mindkét végletet, amelyek közül az egyik a népi demokratikus államformának csupán a szovjettől különböző, míg a