Századok – 1965
Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 289
FOLYÓIRATSZEMLE 291 megoldására alkalmasnak látszó ideológia magyarországi térhódítását mutatja be, ismertetve az annak hazai alakulását (mindenekelőtt a nemesi vezetés folytán) befolyásoló főbb sajátosságokat. A mindezen problémák ismertetése kapcsán a még tovább kutatandó részletkérdéseket is felsoroló, sőt a vonatkozó forrásanyagot is megjelölő tanulmány végül az 1790 —1848 közötti periódus döntő fordulópontját az 1820-as évek végén, az 1790-es operátumok újrafelvételével országszerte meginduló vitákban látja. — SPIRA GYÖRGY Egy pillantás a Hitel írójának hitelviszonyaira c. közleménye Széchenyinek összesen 230 000 forintnyi adósságairól 1833-, ill. 1834-ben készített összeírásait közli és elemzi, kimutatva a kamatlábak emelkedését (mely a hazai kölcsöntőke egyre dráguló voltát mutatja), s azt, hogy a rendelkezésre álló hitelforrások végül is nem lehettek elégségesek Széchenyi hitelszükségleteinek fedezésére. A hitelezők névsora azt mutatja, hogy azok általában nem üzletszerű hitelnyújtással foglalkozó személyek. E kimutatást összehasonlítva Esterházy Miklós ugyanekkor kelt adósságösszeírásával, az ő hitellehetőségeinek Széchenyiénél jóval kedvezőbb voltát hangsúlyozza. — PUSKÁS JULIANNA A földbirtok bérbeadása Magyarországon az 1935. évi mezőgazdasági statisztika adatai alapján címmel felvázolja a mezőgazdaság üzemi és birtokmegoszlásának, a haszonbérletek elterjedésének képét és rávilágít az 1895., ill. 1925. évi helyzet változási tendenciáira 1935-ig. Megállapítja, hogy az üzemek megoszlása a törpebirtokok számszerű és csak kisebb részben területi gyarapodásának, tehát a legkevésbé életképes kategória szaporodásának kedvezett. Ez egyrészt a parasztság proletarizálódási folyamatának jelzője, másrészt azonban azt mutatja, hogy a parasztság földéhsége jelentéktelen mértékben ugyan, de csökkentette valamelyest a nagybirtok állományát. A nagygazdaságok területi csökkenése egészében véve a nagybirtok kapitalizálódásának előrehaladásáról vall. A továbbiakban a szerző ismerteti a haszonbérbeadás mórtékét birtoknagyság-csoportok, országrészek és törvényhatóságok szerint, majd a nagybirtokok 1935-i adatait összevetve a korábbiakkal leszögezi, hogy a legnagyobb birtokosok bérbeadási tevékenysége általában alá volt rendelve saját tőkés gazdálkodásuknak. Ez a tevékenység a XIX. század utolsó évtizedeiben alakult ki, 1925-ig valamelyest szélesedett, 1935-ben azonban már csökkent. — JEMNITZ JÁNOS AZ I. Internacionálé és a háború (1864—66) c. tanulmánya rámutat arra a tényre, hogy a munkások internacionalizmusa a modern ipari szervezkedés kezdetétől egybefonódott az igazságtalan, népellenes háborúk elítélésével, az antimilitarizmussal; majd az I. Internacionálé ill. az európai munkásszervezetek állásfoglalását boncolgatja az 1866-i porosz—osztrák—olasz háború kérdésével kapcsolatban. Német, svájci, francia és angol lapokra támaszkodva kimutatja, hogy mind az Internacionálé Főtanácsa, mind az egyes szekciók kezdettől fogva visszautasították a háborút, távoltartották magukat a nacionalista uszítástól, s a burzsoázia háborúival szembeszegülve a szocializmus megteremtésében keresték az emberiség boldogulásának útját. Ugyanakkor megállapítja — elsősorban Marx értékelését híva segítségül —, hogy ezt a helyes nézetet, főleg a francia proudhonisták körében, némileg torzította az észnek, az értelemnek az enciklopédistáktól átvett túlbecsülése és a nemzeti, nacionalista tényezők lebecsülése. — 0. M. — V. K. Egyéb tudom: ACTA HISTÓRIÁÉ ARTIUM. TOM. X. (1964) Fase. 1 — 2.: D. RADOCSAY: Oothische Wappenbilder auf ungarischen Adelsbriefen е., jó fényképekkel illusztrált tanulmánya 10 újabban talált XV. századi címerképet illeszt be a folyóirat Tomus V. (1958) Fasc. 3—4-ben ugyanezen cím alatt megjelent tanulmányában megállapított kronológiai és stílusazonossági keretek közé. E terjedelmes tanulmányban szerző а XV. századból fennmaradt 138 db címerrajzot osztotta be 3 kronológiai alapú, ám egyszersmind meghatározott művészi típussal is jellemezhető csoportba: 78 db 1415—1431 között, Zsigmond nyugati tartózkodása idején keletkezett, mint 'OS folyóiratok nyugati címerfcstő műhelyek munkája; az 1436 —1456 közötti periódus 26 darabja az osztrák és magyar címerfestés kapcsolatainak jegyében keletkezik; az 1456 —1480 periódus 34 képecskéjének sokban azonos jegyei alapján pedig szerző már egy budai címerfestő műhely alapjainak kialakulását is feltételezi. Valamennyi címerképen mindvégig az északi művészeti hatás dominál, anélkül azonban, hogy mereven kapcsolódnának a német-római birodalmi mintákhoz. A következő kor már a reneszánsz címerképek kora. — Nagyon szép fényképei ós a teljes anyagot az ábrázolásokat is leírva ismertető katalógus révén mindkét tanulmány jól felhasználható a kor 19*
