Századok – 1965

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Holotík; L’udovít: A Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tíz éve 229

232 UUDOVÍT HOLOTÍK Történettudományi Intézetének számos konferenciája, valamint a CsTA Történettudományi Intézetével karöltve rendezett konferenciák (ezek közül különösen az Áttekintéssel foglalkozó konferenciák) a történészek arcvonalának megszilárdításához és mozgósította őket a történettudomány sokrétű módszertani és elméleti kérdéseinek a megoldására. A konferenciák nagyrészt sok új ismeretet hoznak felszínre. Ezek a kiadott gyűjteménykötetekben vagy a Historicky Oasopis lapjain megjelenő tanulmányokban tükröződnek. A szlovák marxista történetírás felvirágzásának időszaka olyan időre esik, melyet egyrészt a gazdasági és művelődési téren bekövetkezett haladás, Szlovákia kiterjedt iparosítása, a szlovák kultúra kibontakozása, a szocialista kapcsolatok megszilárdulása, de ugyanakkor a személyi kultusz rendszere, a szocialista demokrácia lenini elveinek eltorzulása is jellemez. A társadalomtudományokban a személyi kultusz rendszere az idealista, voluntarista elgondolások javára tett engedményekben nyilatkozott meg. A marxizmus—leninizmus eltorzulása a legújabbkori történelemben a történelmi jelenségek elemzésének visszautasításában és elhanyagolásában tükröződött vissza. A legújabbkori történelem terén a munka jobbára a politikai tekintélyek által megadott jelszavak és be nem igazolt állítások illusztrálására szorítkozott. Az a mélyen téves elmélet, hogy az osztályharc a szocializmus építésének időszakában kiélesedik, káros szerepet játszott a tudományban is. Főként a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa eredményeinek köszönhető, hogy ezt a körülményt mélyen megértettük. Akkor láttuk meg teljesen világosan, hogy a személyi kultusz rendszere különösen a legújabbkor történetének feldolgozása terén olyan történelmi műveket követelt, amelyek elsősorban „az időszerű, gyakran nagyon rövidéletű kampányok, jubileumok szemszögéből" készültek, „vagy azzal az igyekezettel kapcsolatban, hogy a közélet egyes vezető tényezőinek tekintélyét megerősítsék, népszerűségét terjesszék. A kommunista pártnak a győzelemhez vezető útját úgy írták le, mint egyetlen ellentmondás nélküli folyamatot, mely sikert sikerre halmozott, és amelyet időközönként csupán a burzsoáziának a párton belüli különböző ügynökségei zavartak meg. A legújabbkori történetírás elé tehát propagandisztikus, nem pedig tudományos feladatokat tűztek."® Vulgarizálták a történetírás pártosságát, melyet elválasztottak annak a szükségességétől, hogy a lehető legnagyobb igazságossággal elemezzék a jelenségeket a történelmi tények átfogó elemzése alapján. A marxista történetírás fontos fejezete az a törekvés, hogy nemzetünk újkori történetében megmutassuk a polgári nacionalizmus valamennyi negatív vonását. E téren csak úgy lehetett eredményeket elérni, ha a konkrét anyag elemzéséből indultunk ki ós nem operáltunk általános frázisokkal. A nacionalizmus minden nemzet életében káros, főként két vagy több nemzetnek egy államon belüli együttélése szempontjából és a nemzetek együttélése szempontjából általában is. A történettudomány becsületbeli feladatainak egyike, hogy a nemzeti előítéletek, maradi nézetek és bármiféle misztifikációk felszámolásához hozzájáruljon. A nacionalizmus elleni ideológiai harcot azonban nálunk az a tény jellemezte, hogy ezt a harcot egyoldalúan csak Szlovákiában vívták, a gyanakvás, bizalmatlanság és megfélemlítés rendszerének a lég-6 XX. sjazd KSSS a niektoré problémy slovenskej historickej vedy (A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa és a szlovák történettudomány némely kérdése). HÖ. IV. (1956.) évf. 294. 1.