Századok – 1965

Vita - Az Osztrák-Magyar Monarchia történeti problémái 1900–1918. 206

228 AZ OSZTRÁK-MAGYAR- MONARCHIA TÖRTÉNELMI PROBLÉMÁI 228 alapján jött létre, hanem megvoltak a maga ideológiai előzményei és okai is. A magyarországi munkásság soknemzetiségű összetétele következtében Magyarországon kevésbé volt erős a nacionalista-soviniszta hullám, mint Németországban vagy Franciaországban. Ezt követően került sor Hanák Péter elnöki zárszavára. Hanák Péter előrebocsátotta, hogy nem vállalkozhat e szétágazó , anyagi ós problómagazdag konferencia eredményeinek összefoglalására, tartalmi értékelésére. Nem kényelmességből mellőzi a szokásos összefoglaló értékelést — és bízza azt az elkövetkező évekre, hanem tapasztalatból. Tudja, hogy egy konferencia tényleges értékét nem a szubjektív vélemények határozzák meg, hanem az a hatás, amelyet a résztvevők álláspontjának alakulására, a történettudomány fejlődésére gyakorol. Ezt pedig csak müveken, tanulmányokon lehet lemérni. Konferenciánk eredményeit és hibáit, értékelését és bírálatát tehát valóban a gyakorlat mutatja meg, a következő évek tudományos munkásságán lehet majd lemérni. A konferencia munkásságát áttekintve, csupán egyetlen mozzanatot kíván kiemelni. Nyilván nem véletlen jelenség, hogy a legélénkebb vita a nemzeti kérdés problémái körül alakult ki. Szemlátomást mind a mai napig ez a legelevenebb, tudományosan is a legkevésbé megoldott kérdés abból a komplexumból, amelyet az elpusztult Monarchia örökül hagyott ránk. E témakörben jelentős kutatások folytak az elmúlt negyven év alatt, s folynak jelenleg is. Mindamellett e kutatások fogyatékossága, hogy nem vették kellően figyelembe: a nemzeti kérdés a Monarchiában egyúttal nemzetközi kérdés is; másrészt nem tekinthetjük kielégítőnek a nemzeti és a demokratikus, szocialista mozgalmak kapcsolatainak, kölcsönhatásainak sem elvi, sem konkrét kidolgozását. A konferencia pozitív és negatív vonásaiban — úgy véli — egyaránt azt bizonyítja, hogy a monarchiái nemzeti kérdés bonyolult komplexumát csak sok kutatással, széles látókörű, a nemzeti elfogultságoktól mentes internacionalista szemlélettel lehet sikeresen megközelíteni. S ha a történettudományt nem csupán foglalkozásnak vagy passziónak tekintjük, hanem hivatásnak, akkor ezt elsősorban a közös történet közös szemléletű felfogása, az itt élő rokon sorsú népek közelítésének, megbékéltetésének feladata adja meg. Az elfogulatlan, haladó szellemű tudomány összekapcsolhatja a népeket, hivatása és jelentősége ma is élő, aktuális. Ha a konferencia ebben a vonatkozásban adott valami érdemlegeset, elgondolkoztatót, a további kutatásokat segítő ösztönzést, akkor az eredményes munka reményében zárhatjuk be egyhetes tanácskozásunkat.