Századok – 1965

Vita - Az Osztrák-Magyar Monarchia történeti problémái 1900–1918. 206

216 AZ OSZTRÁK-MAGYAR- MONARCHIA TÖRTÉNELMI PROBLÉMÁI 216 és kulturális elnyomása tény, tény továbbá e vidékek általános elmaradottsága is, azonban nem lehet a kapitalizmus spontán törvényszerűségeinek érvényesülését egyszerűen a nemzetiségi elnyomás következményének felfogni. Kovács József (Románia) felszólalása szerint a két magyar referátum adatai igazolják a román referátumnak azt a tótelét, hogy a Monarchiában nem alakult ki gazdasági egység. A társadalmi szerkezet vizsgálatából kitűnik, hogy a Monarchiában egyrészt uralkodó nemzetek (német és magyar), másrészt alávetett nemzetek éltek, melyek kettős iga: társadalmi és nemzeti elnyomás alatt szenvedtek. Bírálta a birtokkategóriák megállapításának a magyar referátumban alkalmazott módszereit is, majd arról szólt, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődését helyesebb két szakaszra osztani, akkor kitűnik, hogy 1900 után a stagnálás évei következtek. A Monarchia piacának előnyét csak a nagybirtok élvezte. Helyesebb lenne különválasztani a tulajdonképpeni Magyarország és az elnyomott területek vizsgálatát, mert a viszonyok igen eltérőek voltak. Az agrárviszonyok vizsgálatát ki kell egészíteni a parasztságnak a földórt és a nemzeti felszabadulásáért folytatott harcával. Kolossá Tibor válaszában a román referátumhoz fűzött kritikai észrevételeket. Hiányolta, hogy nem jelölik meg a számítási eljárásokat, az egyes országok pontos adatait. A román referátum tévesen vonja le azt a következtetést, hogy a parasztság differenciálódása éppen a legelmaradottabb vidékeken volt a legelőrehaladottabb. Világosabb képet kapunk, ha az egyes nemzetek egész társadalmi struktúráját hasonlítjuk össze, nem pedig csak egyes nagyságkategóriákat. A magyar és német nagybirtokosokkal nemcsak nemzetiségi parasztok, hanem „saját" nemzetbeli agrárproletárok óriási tömegei is szembenálltak. A román referátum a parasztmozgalmakat szinte teljesen azonosítja a nemzeti mozgalommal, nem mutat rá arra, hogy például Erdélyben a román, magyar és más nemzetiségű parasztok egységesen küzdöttek. A társadalmi-gazdasági elemzésben az osztály viszonyok elemzését kell előtérbe állítani. Puskás Julianna válaszában kiemelte: a magyar mezőgazdaság fejlődésében a korábbi magyar történetírás is stagnálásról beszélt. Ennek az a magyarázata, hogy korábban az egyes termelési ágakra vonatkozó statisztikai adatokat csak önmagukban vizsgáltuk s nem az egész termelés összefüggésében. E hibák a román referátumban most megismétlődnek. A szántóföld területének mennyiségi alakulásánál figyelembe kell venni olyan mozzanatokat, mint a belterjesség növekedése, az ugar területének jelentékeny csökkenése stb. A román referátum az állattenyésztés adatainál figyelmen kívül hagyja a minőségi átalakulás tényeit ós a kivitel egyre növekvő arányait. S. Pascu zárszavában megállapítja, hogy a statisztikai adatok felhasználásának módszerei különbözők voltak, ezért jutottak a román ós a magyar kutatók eltérő eredményekre. A román történészek különösnek találják, hogy a magyar referátumok el akarják szakítani az imperializmus korabeli társadalmi fejlődést a nemzeti fejlődéstől. A statisztikai anyag az elnyomó és az elnyomott nemzetek társadalmi helyzetének különbségeit bizonyította. Egyoldalú állásfoglalás külön tárgyalni a politikai és kulturális kérdéseket, s a nemzeti elnyomást ezekre az utóbbi területekre korlátozni. Minden számbavehető forrás a nemzeti elnyomás tényét bizonyítja gazdasági területen is, így például a bérezésben mutatkozó különbségek is. Szükség van az erők egyesítésére és a források feldolgozásában közös módszerek kialakítására. A harmadik napirendi pont referátumát J. Kfizek (Csehszlovákia) nyújtotta be: a finánctőke keletkezéséről és befolyásáról a Habsburg-Monarchiában 1900—1914 között címmel. A kapitalizmus fejlődése a Monarchiában igen sokféle ok következtében meglehetősen heterogén és sokszorosan ellentmondásos formákat öltött. Bár a tőkés termelés előrehaladása fokozatosan egységesítette a társadalmi feltételeket, a népeket mégsem közelítette, hanem elszakította egymástól. Az ellentmondások különösen az imperializmus időszakában éleződtek ki. A tőkés fejlődés a legfejlettebb a németek, csehek és magyarok lakta területeken volt; a tőkés fejlődés teremtette aránytalanságok a nemzeti egyenlőtlenséggel, elnyomással is összefüggtek. Az elégtelen tőkés fejlődésnek fontos oka volt a tőkeszegénység, kedvezőtlenül hatott a mezőgazdaság ún. poroszutas fejlődése is. A század elején a Monarchia iparosításának második szakasza következett be. Ennek folyamán az addig elmaradott területek iparosodása is megyorsult, az elnyomott nemzetek polgárosodása gyorsan előrehaladt. Az egyenlőtlen fejlődés azonban továbbra is megmaradt. A kialakuló osztrák-magyar imperializmus az imperialista jelenségek, a nem-monopolista tőkés viszonyok és az erős feudális maradványok sajátos keveréke volt. Az imperializmus a Monarchiában akkor lépett fel, amikor a kapitalizmus még nem volt eléggé érett.