Századok – 1965
Közlemények - Bajcsy-Zsilinszky dokumentumok (Közlik Pintér István és Rozsnyói Ágnes) 172
178 BAJCSY-ZSILINSZKY" DOKUMENTUMOK 201 ún. „partizán-vadász" vesz részt német vezetés alatt a francia nemzeti ellenállás üldözésében és leküzdésében. El sem tudok képzelni ennél bűnösebb és lelkiismeretlenebb dolgot. S ha nem 20 000, csak 1 000 magyar ember vállalkozott erre a becstelen szerepre, akkor is felelős érte a mai kormányzat, mert a magyar közigazgatás tudta nélkül ilyesmi, ilyen kiszivárgás, magyarán mondva, német toborzás, nem történhet. Megemlítem írásban is újból azt a lehetetlen dolgot, hogy államtitkárod, Bonczos Miklós, hadigondozási8 akcióját és hatáskörét egészen nyíltan szabotálja az a katonai kamarilla, mely ennek a szerencsétlen országnak egyik legnagyobb átka. Ez azt jelenti, hogy hiába vette át a miniszterelnökség a hadigondozás ügykörét, lényeg szerint továbbra is a régi kezekben maradt. Ez a jelenség is egyik nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy benne vagyunk egy lappangó polgárháborúban, amelyet csak a szép hangzás kedvéért mondok lappangónak, mert valójában egyre inkább magán viseli a nyílt polgárháború első fokú vérbaj-jegyeit. A polgárháború lényegén, csakúgy, mint a vérbajén, semmit sem változtat az, hogy ezek még csak elsődleges tünetek. Legfeljebb csak annyit, hogy a polgárháborút a maga elsődleges fázisában könnyebb elfojtani, helyesebben: gyógyítani, mint akkor, amikor már a harmadfokú jelenségek az élő szervezet teljes feloszlását dokumentálják. Szóvátettem a legújabb hadbírósági ítéleteket Előtted, melyek Székesfehérvárott apró kommunista szervezkedőket, köztük 20 éves fiatal nőt is, összesen négy embert halálra ítéltek.9 Kérdem: van-e józan és igazságos arány egy csírájában elfojtott mozgalom apró bűnösei és ama tömeggyilkos gazok ellen hozott ítéletek között, melyek az előbbieknek halált juttattak, az utóbbiaknak csupán 10—15 esztendőt? De a politikát sem lehet egészen kikapcsolni ezekből a büntetőjogi eljárásokból. És kérdem: van-e értelme annak, hogy fölöslegesen még jobban elmérgesítsük ilyen ítéletekkel a magyar— szovjetorosz viszonyt? Hiszen nem kétséges, hogy ezek az ítéletek kiszivárognak, különösen, ha végre is hajtják őket. És ugyan mi szüksége van arra Magyarországnak, hogy a Bárdossy becstelen könnyelműséggel vállalt hadüzenetei és hadi vállalkozásai, százezernyi magyar fölösleges lemészároltatása után még új okokat vagy ürügyeket is gyűjtsünk magunknak arra, hogy bombázzák szerencsétlen országunkat? Ismételten szeretnélek megkérni arra, hogy ne engedd ezeknek a halálos ítéleteknek végrehajtását. Tegyetek pontot végre a lelkiismeretlen őrültségek ama sorozatára, melyek szerencsétlen országunkat a katasztrófa legszélére sodorták ! Végül újra szóvá teszem — nem tudom hanyadszor — a katonai kamarilla és e kamarilla halálos veszedelmének kérdését. Nem Imrédy, nem Szálasi, a vicek-vacak polgárháborús tisztviselői horda fricskával elintézhető íróasztal lázadása itt az igazi baj, hanem az alkotmányos államhatalom lassú átcsúszása a katonai kamarilla kezébe. A szélsőjobboldali és bizonyos baloldali polgári körök együtt örvendettek a négy újvidéki gyilkos gazember megszökósének.1 0 Csakhogy ez nem azt az eredményt hozta, amit ezek a baloldali körök remélnek tőle: egy ijedtségükben elképzelt tiszti forradalom elhárítását, hanem ellenkezőleg, a polgárháborús front megerősödését. Annak bizonyítását ad oculos, hogy íme a magyar állam és a magyar törvények ereje csupán annyit ér: aki s Bonczos Miklós ebben az időszakban igazságügyi államtitkár volt. 1944. január elsején vette át a hadigondozottak ügyét. Amikor az Országos Hadigondozó hatóság működését ismertette, bejelentette az eddigi rendszer átszervezését, mely szerint a hadigondozás a jövőben, a honvédelmi tárcát mentesítve, állami és társadalmi feladattá válik. ' A székesfehévári kommunista perben a honvédvezérkar különbírósága 1944. febr. 20-a körül hozta ítéleteit. A résztvevőket: Tonhauser, Bak és Salamon nevű férfiakat, valamint Szirmai Ervinné 20 éven aluli asszonyt békepárti röpcédulák terjesztése miatt halálra ítélték. A Bajosy-Zsilinszky-ék kezdeményezte mozgalom eredményeként - a kegyelmi kérvényt többek között Szekfű Gyula is aláírta-a kormányzó febr. 26. körül kénytelen volt kegyelmet adni (V. ö. Kállai Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom. Bpest, Szikra 1955) és Saly Dezső: Szigorúan bizalmas (Anonymus. 1945). 10 Az újvidéki vérengzés négy fővádlottja: Feketehalmy-Czeidner Ferenc altábornagy, Grassy József vezérőrnagy, Deák László vezérezredes és Zöldy Márton csendőrszázados, Albrecht főherceg segítségével 1944. jan. 10—17. között Bécsbe szökött.