Századok – 1965
Közlemények - Bajcsy-Zsilinszky dokumentumok (Közlik Pintér István és Rozsnyói Ágnes) 172
178 BAJCSY-ZSILINSZKY" DOKUMENTUMOK 199 még akkor sem, lia ez egyben súlyos önbírálatot is jelent. Hangoztatja azt a véleményét, hogy a nemzeti egységre való törekvés ürügyén már nem lehet hallgatni: cselekedni kell, amíg nincs későn ! Kállay Miklós azonban ekkor még kevésbé volt képes megérteni Bajcsy-Zsilinszkyt, mint 1942-ben, miniszterelnöksége kezdeti időszakában. Figyelmeztetései mögött csak a kormánynak kül- és belpolitikailag nehézségeket támasztó merev ellenzéki politikai állásfoglalást látott. Bajcsy-Zsilinszkynek fel kellett ismernie, hogy Kállay politikája — mely Bárdossy egyértelmű csatlós-politikájával szemben kezdetben némi reményre jogosította fel a független magyar politika követelőit — az év végére mindinkább „engedte magát belesodortatni a quieta non movere magatartásba". Élesszemű kritikája figyelemre méltó szempontot nyújt a történetkutatók számára azzal, hogy utal Kállay politikai koncepciójának a teheráni egyezmény után történő összeomlására. Bajcsy-Zsilinszky levele megalapozza azt a véleményt, hogy Kállay 1943 elejétől meginduló és egyre fokozódó törekvései a nyugattal való kapcsolatok felvételére és a háborúból való kiugrás előkészítésére 1943 őszén megrekedtek; elsősorban azért, mert Kállay előtt világossá vált, hogy a háború menete másképp alakult, mint ahogy várták, és egyre kevésbé látszott keresztülvihetőnek a Horthy-rendszernek nyugati csapatok segítségével remélt átmentése. Bajcsy-Zsilinszky Endre az ország függetlenségét tartotta elsődlegesnek, ezért tetteket követelt, Kállay viszont az uralkodó osztályok hatalmát tartotta szem előtt, ezért képtelen volt tettekre. * Igen tisztelt Barátom. ! Mai négyes beszélgetésünk2 menete, és anyaga, és eredménye mélyen lesújtott engem. Ennek méltóztassál tulajdonítani, hogy felindultságomban talán olyasmit is mondtam, amit utólag sajnálok. Szavaidat — így utólag átgondolva, de barátaim szerint is — rosszabb értelmezésben vettem, mint ahogy azt Te bizonnyal gondoltad. Úgy értelmeztem szavaidat, hogy én a baloldalon ugyanazt a játékot folytatom, mint a jobboldalon Imrédy, vagyis hogy hasonló önző szándékok és törekvések vezetnek s köztük hiúság is, hogy a külföldi sajtóban szerepeljek.3 Nem így gondoltad, de így értelmeztem, bizonnyal helytelenül, mert igazán nem volt okod rá, hogy ilyesmivel vádolj. Viszont meg kell értened, hogy a magamfajta magánosan küzdő ember, aki úgy dobta el magától élete során — jobb sorsra érdemes élete során — mindazt, amit a törtető emberek hajszolnak, különösen érzékeny, ha azt hiszi, hogy még az önzetlenségét is kótségbevonják. S valahogy 2 A négyes megbeszélésen — mint arra később utalás is van a szövegben — Kállay Miklós mellett Tombor Jenő és Barankovies István vett részt. Tombor Jenő az első világháború egyik legképzettebb vezérkari tisztje volt. 1919-ben a Vörös Hadseregben szolgált. Emiatt a húszas évek elején nyugdíjazták. A második világháborúban a Magyar Nemzet katonai szemleírója lett. Nagy érdemeket szerzett objektív elemzéseivel, amelyekből ki lehetett olvasni az igazi hadihelyzetet. A kisgazdapártban Bajcsy-Zsilinszky mellett harcolt. A felszabadulás után altábornagy és honvédelmi miniszter lett, 1946 nyarán hunyt el. Barankovies István ebben az időszakban a kisgazdapárt katolikus szemléletű, a függetlenség kérdésében haladó álláspontot elfoglaló vonalához tartozott. 1943-ban Hegedűs Gyulától átvette a Magyar Nemzet felelős szerkesztői munkakörét. A felszabadulás után demokrata néppárti képviselő volt, majd 1948-ban elhagyta az országot. Jelenleg Brazíliában él. 3 Itt valószínűleg a Berner Tagwacht с. svájci szocialista lapban 1943. okt. 15-én megjelent cikkre utal. E közlemény — a Független Kisgazda Párt 1943. júliusi memorandumának kivonata — Zur Lage in Ungarn címmel, aláírás nélkül került a nyugati olvasók elé, és nagy feltűnést keltett mind külföldön, mind Magyarországon. Ezzeí a szövetséges és semleges hatalmak előtt a magyarországi ellenzék tekintélye megnőtt, a magyar kormánykörök azonban élesen tiltakoztak az akció ellen, és azt inkorrektnek bélyegezték. A cikk lényegében fellúvja a figyelmet a magyar parlamentben levő demokratikus ellenzékre, mely szembeszáll a németbarát politikával.
