Századok – 1965

Közlemények - Bajcsy-Zsilinszky dokumentumok (Közlik Pintér István és Rozsnyói Ágnes) 172

178 BAJCSY-ZSILINSZKY" DOKUMENTUMOK 197 csak akkor lehet hitele, becsülete, ha bátran, okosan és nagyvonalúan képviseli a maga ügyét, amely egyébként is európai ügy. Szabad és bátor hivatásuk tudatában élő népek ritkán szoktak a legkényelmesebb partnerek lenni a nemzetközi életben. Sem Svájc, sem Törökország, sem Finnország, sem Lengyelország nem alázatos kiszolgálója a szövetséges nagyhatalmaknak. Nekünk magyaroknak csak a magunk eredeti, igazi, hagyományainkkal jobban összehangolandó politikáját kell összeegyeztetnünk a világ újjászervezésének immár kialakult angolszász alapelveivel. Ezekben az elvi keretekben igen nagy szolgálatot tehetünk Európa békéjének, jobb rendjének és magának az emberiségnek, ha, mint tettük ezer éven át, — bátran védjük a magunk, a Duna-völgye, Európa szíve önállóságát. Es hozzájárulunk ahhoz, hogy a kossuthi Magyarország és az új Lengyelország összefogva, legfőbb magját alkossák meg a német és orosz néptengerek közé szorult kisebb lélekszámú nemzetek és országok Skandináviától Görögországig és a Dardanellákig több föderációs egységre tagozódó, szigorúan önvédelmi összefogásának és együttműködésének. Ez az a feladat — száz-száznegyvenmüliónyi sok kisebb-nagyobb nép önvédelmi összefogása — mely immár a világ közvéleményében él ós melynek megoldásánál nem lehet nélkülözni Magyarországot. Az ország semlegességének kimondása pedig a világháború további folyamára azért is fontos és nélkülözhetetlen lépés volna, mert reávilágítana nemzetünk amaz ősi ós mindig új világpolitikai szerepének természetes határaira, mely itt Európa szívében, földrészünk érhálózatának csomópontjában, sohasem mehet túl az önvédelmen. Mint ahogy az emberi szív sem mondhatja, hogy a test jobbfeléhez csatlakozik a bal ellen vagy megfordítva. Megint vissza kell vonnunk csapatainkat az orosz harctérről az utolsó katonáig, hogy idejében térjünk vissza ahhoz a régi magyar politikához, mely Oroszországgal szemben sem vállalt ellenséges magatartást, akként le kell már most rögzíteni, hogy a német néppel és a német birodalommal szemben sem vehetünk részt, a jövőben sem, semmiféle gyalázkodásban vagy támadóélű politikában. 3. KATONAI HELYZETÜNK Végül Magyarország katonai helyzetéről kell megemlékeznünk egy balkáni angolszász invázió esetében. Bizonyos katonai és politikai jelek és meggondolások, mintha arra vallanának, hogy a Balkán mégsem válik már döntő jelentőségű hadszíntérré ebben a háborúban. Főleg azért, mert az angolszászoknak Németország megrohanásához nincs feltétlenül szükségük a Balkánra, másfelől pedig a német hadvezetés a Balkánon elhelyezett olasz hadosztályok valószínű kiesésével nehezen vállalkozhat többezer kilométeres balkáni arcvonal tartására. Magyarországnak azonban elsősorban a rosszabb eshetőségre kell felkészülnie, arra, hogy az ország területe hadszíntérré válhat, akár a Balkán felől felnyomuló angolszász támadás révén, akár akként, hogy vagy a németek vagy az angolszászok igyekeznek Magyarország középponti helyzetének birtokába jutni nagyarányú légierők latbavetésével. Magyarországnak akkorra már világosan és határozottan döntenie kell viszonyáról a német birodalomhoz, politikailag és katonailag egyaránt. Meggyőződésünk szerint Magyarországnak minden politikai, jogi igazságával és katonai erejével szembe kell szállnia nem egy esetleges német megszállás kísérletével, hanem még egy német katonai átvonulással is. Még akkor is, ha milliós haderőnk hiányos felszerelésében nem volna elég erős az átmeneti német megszállás elhárítására. Egy ilyen német vállalkozás azonban a háborúból való kiválásunk vagy éppen semlegességi deklarációnk után politikailag egyaránt valószínűtlen, sikere pedig komoly magyar ellenállás esetén még reménytelenebb.