Századok – 1965
Közlemények - Bajcsy-Zsilinszky dokumentumok (Közlik Pintér István és Rozsnyói Ágnes) 172
178 BAJCSY-ZSILINSZKY" DOKUMENTUMOK 187 kezett német kényszerítő szándék vagy követelés, talán egyelőre még kívánság sem a magyar állam hadbalépésére vonatkozólag, csakis azért nem, mert a német politika és hadviselés abban a hitben élt akkor még, hogy Szovjet-Oroszország ellen nincsen szüksége magyar csapatokra.2 7 Ám azonnal jelentkezett volna a nyomás, mihelyt kiderült Szovjet-Oroszország óriási katonai felkészültsége, ereje és szívós ellenállása. Ez a körülmény menti a Bárdossy-kormányt, de viszont kétségtelenül gyöngíti hadbalépésünk önkéntességét s ezért elkötelező erkölcsi politikai létét is a nemzet életérdekeinek mérlegén. Mindezek alapján nemzetközi jogi helyzetünk ebben a néhány tételben foglalható össze: a) Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, mely csupán a német birodalom, Olaszország és Japán ellen új, háborúba lépő hatalom részéről jövő támadás esetére állapít meg a csatlakozó számára kötelezettséget katonai segítségnyújtásra. Ilyen támadás nem jelentkezett mostanáig, nem is állították egyik oldalon sem. Tehát a casus foederis sem állott be Magyarország számára. b) Magyarország csatlakozása a háromhatalomhoz önmagában nem jelentett még szigorú nemzetközi jogi érvényű szövetséget; a viszony Magyarország és a három nagyhatalom között csak később és csak ténylegesen vált szövetséggé, jogilag e szövetség ma is bizonytalan. c) Magyarország hadbalépése szövetségi kötelezettségén kívül történt, mind Jugoszlávia, mind Szovjet-Oroszország, mind az Amerikai Egyesült Államok ellen; d) a magyar állam szabad önrendelkezését erősen lerontó állandó német hatalmi nyomás alatt. e) Magyarország hadbalépései egytől-egyig mind tételes magyar törvények szellemével ós betűjével ellentétben következtek be. Tételes törvény az országgyűlés előzetes hozzájárulását írja elő hadüzenet esetében. Bárdossy miniszterelnök azonban a magyar kormánynak hadüzenettel azonos jogi érvényű .nyilatkozatait egytől-egyig utólag jelentette az országgyűlésnek. De még ezek az utólagos bejelentések is a parlamentarizmus alapelveinek kíméletlen félretételével történtek: valójában becsempésztettek a képviselőházi ós felsőházi napirendbe akitént, hogy a házszabályok értelmében móg mód sem adatott ellenzéki hozzászólásra. Ha ezt a jogi elemzést politikailag egészítjük ki, a következő megállapítások adódnak: a) Magyarországnak a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozása esztendők óta tartó igen erős német hatalmi nyomás alatt következett be. b) Teleki Pál halála nemcsak azt az állandó nyomást igazolja, hanem első háborúbalépósünk körülményeire is reávilágít. c) Ha nem is jogilag elismert, de ténylegesen csökkent állami önrendelkezés és szuverénitás állapotában történt Magyarországnak a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozása, mind háborúbalópéseink sorozata. d) Maga az országgyűlés sem fejezte — és fejezhette — ki utólagosan jóváhagyásaival a nemzet igazi felfogását ós akaratát a sorsdöntő kérdésben, mert egy reakciós ós igazságtalan választói jog és egy erőszakos választási gyakorlat ós tényleges eljárás során folyt le az 1939-es képviselőválasztás. Sem a parasztság, sem a munkásság, e két nagy dolgozó osztály, mely kezdettől fogva ellene volt e háborúba való beavatkozásunknak, a maga jogos és teljes képviseletéhez az 1939-es választásokon nem juthatott. A magyar nem-hadviselő álláspont fenntartása — Teleki Pál politikája — volt az a minimális magyar elgondolás, melyhez a nemzetnek mindenáron ragaszkodnia kel" Bajcsy-Zsilinszky nem ismerte a hadbalépés kulisszatitkait, amit azóta történetírásunk feltárt: annál nagyobb érdeme, hogy sejtette: a hadbalépés nem a hitleristák nyomására, hanem a kormány saját elhatározásából történt.
