Századok – 1965

Közlemények - Bajcsy-Zsilinszky dokumentumok (Közlik Pintér István és Rozsnyói Ágnes) 172

178 BAJCSY-ZSILINSZKY" DOKUMENTUMOK 181 új magyar nacionalizmusnak, s a revíziót is kormányprogrammá téve forrásból is itatta a magyar közvéleményt németbarátságból fakasztott reménykedésekkel. Teleki Pál gróf volt az első magyar miniszterelnök az 1918-as összeomlás óta, aki észrevette, hogy az ország szekere újból lejtőre jutott. De az elődei után reáháramlő súlyos politikai örökség erősen nyomta, cselekvő szabadságát korlátok közé szorította. Ahhoz volt elhatározott­sága és ereje, hogy a nemzetet megállítsa az ősi alkotmányosság útjától való elkanya­rodásban. Alilioz is volt ereje, hogy megállítsa a nemzetet a nagynémet nemzetiszocialista külpolitikai célokkal való azonosulás kockázatától. De ahboz már nem futott erejéből — részben a maga korábbi hibáiból is —, hogy elszánt akcióval elébe vágjon a Szlovákia német megszállásának ós az Erdélyt kettéhasító bécsi döntésnek. A maga hibája pedig főleg az volt, hogy engedte az 1939-ben az általános képviselői választásokon a Sztra­nyavszky kitenyésztette elvadult kortesapparátustól lehengereltetni a Független Kis­gazdapárt jelöltjeinek háromnegyed részét11 s ugyanakkor engedte ugyan e rövideszű kortesapparátus ez irányban passzív magatartása és aktív segítsége révén is nagyra­nőni azt a nemzetiszocialista „hungarista" nyilastábort, mely nyíltan a parlamentarizmus megdöntését, a diktatúrát tűzte ki céljául. Teleki jóhiszeműleg és elméleti szempontból helyesen, nyilván azt gondolta, hogy ez a „magyarok számára" halálosan idegen gondo­lat és rendszer, gyarlóképességű emberek kezén, — mert hiszen könnyű volt kiszámí­tani, erre a politikai importra csak egészen kiskaliberű gyalogpróféták vagy szellemi szegénylegény törtetők és kalandorok vállalkozhatnak csupán a magyarok hazájá­ban, — az ilyesmi befogadására alkalmatlan magyar talajban hamarosan egész remény­telenségében, életképtelenségében megmutatkozik majd, nevetségessé válik, szétporlad. Csakhogy Teleki nem számolt azzal a körülménnyel, hogy ez az egész hazai nemzetiszocia­lista-nyilas „mozgalom" soha meg sem indult volna a német nemzetiszocializmus példája, sikerei, sugallata, a középosztály tekintélyes részének erősen árja és csupán külsőségekkel, esetleg hátborzongatóan cikornyás fölvett neveikkel magyarkodó, lélekben halálosan idegen elemeinek belső lázadása nélkül. A tisztalelkű magyar Teleki Pál figyelmen I kívül hagyta azt az alapvető tényt, hogy ez a nyilas szélsőjobb, néhány jóhiszemű, elva­kult magyar kivételétől eltekintve, a nagynémet igény és roham szülötte, nagynémet » politikai és háborús sikerekből és amíg a sikerek tartanak, belső, szellemi mérkőzés, raj­tuk való szellemi győzelem eszközeivel le nem verhető. Teleki ugyanazt tette, amit a világ­háborúban Falkenhyn12 tábornagy, amikor meghagyta Szalonikiben ellenségei össze­zsugorodott táborát: bázist teremtett önmaga ellen. Teleki jól látta a hazánkat fenyegető veszedelmeket. Pártunk néhány tagjával i való utolsó beszélgetései számunkra döntő bizonyíték arra, hogy ősének, Teleki Mihály­nak13 szellemében, nagy benső fenntartásokkal igyekezett elkerülni a szirteket. Az ország nemzetközi politikai helyzetét örökölte, s úgy érezte, így is mondotta pártunk egyik képviselőtagjának: nem tudhat sem török-féle politikát csinálni, mert nincs Csataldzsa I vonala,14 nem támaszkodhat magyar Dardanellákra és Boszporuszra, sem anatóliai sivatagra. De nem csinálhat görög politikát sem, mert nincsen görög tengerpartja, s hiányoznak számára a görög szigetek. Kifejtette, hogy csak szegény magyar poli­tikát csinálhat, s menti, amit menthet. A magyar külpolitikai önállóság és a nagyné­met célokkal szemben való ellenállás egyik hatalmas ténye volt — Teleki szavai sze­rint — a magyar koronatanács ama „félperc alatt hozott" döntése, hogy Magyaror­szág nem engedi át a birtokában levő Kárpátalján Lengyelország hátába a német had-11 A Független Kisgazdapárt által az 1939-es országgyűlési választáson állított mintegy félszáz jelölt közül csupán 14 szerzett mandátumot. A párt az 1935-ös választásokhoz képest 11 mandátumot vesztett. 18 Helyesen Falkenhayn, 1914. nov. 3-ától 1915. aug. 29-ig német vezérkari főnök. 13 Teleki Mihály gróf a XVII. század közepén erdélyi politikus, szembehelyezkedett a bécsi császári poli­tikával. "Konstantinápoly előtt, a város védelmére kiépített védővonal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom