Századok – 1965
Közlemények - Bajcsy-Zsilinszky dokumentumok (Közlik Pintér István és Rozsnyói Ágnes) 172
178 BAJCSY-ZSILINSZKY" DOKUMENTUMOK 178 Ez a háborúvesztés mégsem, vált ós nem is válhatott katasztrófájává a nemzetnek. Elmondhatjuk: ha él a magyarság önálló nemzetként és áll a magyar állam máig, évszázados távlatban is túlnyomórészt ennek a fegyverletétellel végződött szabadságharcnak köszönhetjük. Az igazi katasztrófa csak ott kezdődik, amikor egy nemzet valaminő háborújában önmagával, a maga egyéniségével, múltjával, legszentebb eszményeivel, egész emberi és történelmi hivatásával kerül szembe. És beteljesült nemzeti katasztrófáról csak ott beszélhetünk, ahol ilyen helyzetben ér háborús vereség egy nemzetet. Fájdalom, három évtized alatt immár másodszor készül szerencsétlen nemzetünkre rázúdulni egy ilyen igazi katasztrófa. Az első világháborúban az történt velünk, hogy miután előzőleg hangzatos és parádés külsőségek között a századforduló körül teljesen elejtettük önálló politikánkat, melyet Deák Ferenc és az idősebb Andrássy Gyula gróf még vallott és csinált, könnyelműen és gondtalanul engedtük Andrássy osztrák— magyar—német védelmi szövetségét5 általános védő és dac-szövetséggé torzulni s benne engedtük szabadon érvényesülni a nagynémet elgondolásokat és terveket: valójában akaratunk ellenére belesodródtunk egy olyan háborúba, mely lényegében nem védelmi háború volt és nem is a mi háborúnk.6 A német birodalommal való szövetségünkben a nagynémet célok és erők túlnyomóságából nem tudván kimeríteni a magunk ősi magyar céljait, valójában idegen érdekek akaratlan szolgálatában engedtük elpusztulni a gyönyörű szentistváni magyar birodalmat. Benesnek alapjábanvéve színvonaltalan propagandája sohasem tudta volna elfogadtatnil918 késő nyarán azt az együgyűséget a szövetséges nyugati hatalmak vezetőivel, hogy a német imperializmus megtörése végett elsősorban Ausztria-Magyarországot kell széjjeltörni, ha a magyar nemzet a kettős monarchia második félidejében csak az idősebb Andrássy Gyula mértékéig is tudta volna magát elkülöníteni a nagynémet céloktól. Egyetlen percig sem lehet ma már kétséges, hogy Magyarországot az első világháború után, mint a német imperializmus csatlósát és kiszolgáltatóját darabolták szét. Holott valójában nem volt az, csupán egy gyönge, opportunista, illúziókban ringatódzó s magát túlságosan az anyagi dolgokra vető nemzedék gondtalansága és gyarlósága révén elvesztette ősi, híres, évezredes külpolitikai helyes tájékozódását. S miután a nagynémet célok ellen való bátor önvédelem szolgálatában töltötte ezeréves ittlétének túlnyomó részét: néhány évtizedre belesodródott a nagynémet politika áramába, anélkül, hogy valójában tudott volna róla. Egy nagymúltú nemzet életében a sok évszázados fejlődés menete mindig kialakít olyan külpolitikai és belpolitikai törvényszerűségeket, amelyek egy ilyen állandó, szerves jellegű államalkotás politikájának fő vonalait hosszú időkre vagy éppen állandó érvénynyél meghatározzák. A történelmi magyar külpolitikának Szent István óta három ilyen változatlan és alig változtatható alapvonása alakult ki. Az egyik: a szigorú önvédelem éspedig válogatás nélkül minden égitáj felé, de a fenyegetés állandóságát tekintve mégis főleg nyugati, keleti és délkeleti irányban. Ugyanekkor a magyar állam szövetségi politikájának alapiránya észak és dél felé mutat. Évezredes önvédelem a német túlsúlylyal — a Hohenstauffok, a Habsburgok német-római császársága és a XIX. században a nagyosztrák törekvések támadásaival — szemben, kelet és délkelet felé pedig hol nagyobb rokon pusztai népek, bessenyők, kunok, mongolok, ozmán-törökök, hol a bizánci császárság, hol az ottomán birodalom felől jelentkező fenyegetés és támadás ellen való védekezésben nyilvánul. Viszont észak felé, főleg a lengyel királysággal, dél felé a délszláv népekkel, ezekkel való szövetség révén igyekszik kiegészíteni a maga erejét. A kettős monarchia félévszázados korszakának második nemzedéke lelkivilágában és politikájában ez az ősi magyar szemlélet homályosult el: ' Az 1879-ben Németország és Ausztria-Magyarország között létrejött szövetségről van szó. " Az első világháborúról van szó.
