Századok – 1965

Közlemények - Bajcsy-Zsilinszky dokumentumok (Közlik Pintér István és Rozsnyói Ágnes) 172

BAJCSY-ZSILINSZKY" DOKUMENTUMOK 173 detése, a „Szent István-i birodalmi gondolat"-hoz való görcsös ragaszkodás állította szembe a német fasizmussal. Magyarország önállóságának, függetlenségének fokozatos feladása, a hitleri terveknek — különösen a revízió kérdésében — való teljes alárendelése, a totális fasizmus eszközeinek alkalmazása egyre határozottabban tolták balra és juttatták el az antifasiszta függetlenségi mozgalom táborába. Bajcsy-Zsilinszky Endre volt az a politikus, akinek háború alatti parlamenti felszólalásai dühödt tiltakozást váltottak ki a nyilasok, a kormánypárt jobboldalának, sokszor magának a kormánynak a tagjai, még Kállay részéről is és nem egyszer belefojtották a szót Bajcsy-Zsilinszkybe. Ő volt az a politikus, akinek parlamenti felszólalásai erőt és bizakodást öntöttek az elnyomottakba és üldözöttekbe. Bajcsy-Zsilinszky nemcsak a parlamentben tiltakozott az országot katasztrófába sodró politika — a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás, Jugoszlávia szétdarabolásában, a szovjetellenes háborúban való részvétel — ellen, hanem egymást érték a kormányfőkhöz: Bárdossy Lászlóhoz és Kállay Miklóshoz, valamint a kormányzóhoz intézett tiltakozó emlékiratai. Már 1941 augusztusában írott emlékiratában — a két szembenálló fél erőviszonyainak részletes elemzése alapján — kimutatta, hogy a hitleri Németország és vele csatlósai is katasztrofális vereséget fognak szenvedni .1942 januárjában a fasiszta német csapatok Moszkva alatti veresége, Bárdossynak az Egyesült Államokhoz intézett hadüzenete, majd a német katonai követelések napvilágra kerülése után újra figyelmeztette Bárdossyt: „Ezekből a mondatokból — Bárdossynak Ribbentrop és Ciano látogatása után Kolozsvárott elmondott beszédéről van szó — az én aggodalmaskodó és nemzetünk sorsáért remegő magyar lelkem valami olyan elhatározást vél kiolvashatni, hogy a közeli jövőben az eddiginél is nagyobb mértékben és nagyobb katonai erővel állunk oda nem az új Európa, hanem a már most megbukott . . . német ügy mellé . . . Nem köthetjük magunkat, a mi nemzetünk sorsát ehhez a hullához, hogy vele rothadjunk."1 A KMP részéről kiadott röpirat mellett elsőnek emeli fel tiltakozó szavát az újvidéki kegyetlen mészárlás ellen a külügyi bizottság 1942. január 29-i ülésén, majd a miniszterelnökhöz és kormányzóhoz eljuttatott memorandumban. Ezért a fellépéséért már a Kállay-kormány idején kizárják a külügyi bizottságból. 1942 őszén, amikor a volgai vereség a katonai helyzetet józanul, helyesen ítélők szemében már előrevetette árnyékát, ismét Kállayhoz fordul és sürgeti, hogy tenni kell valamit, ha nem akarjuk, hogy Magyarország is Németország sorsára jusson. Leszögezi, hogy valamilyen módon ki kell vonuhii a háborúból. „Minden oldalon be kell látni — írja —, nem lehet a szovjet ellen háborút viselni úgy, hogy ne Oroszországot támadjuk . . . És nem lehet Szovjet-Oroszországot úgy támadni, hogy egyúttal Nagybritánniát és az Amerikai Egyesült Államokat is ne támadnánk."2 Bajcsy-Zsilinszky nemcsak a kulisszák mögött, hanem a nyilvánosság előtt is bátran síkraszállt az ország függetlensége mellett. A kommunisták vezette függetlenségi mozgalommal való egyetértését tükrözte, hogy cikket írt az 194l-es karácsonyi Népszavába, részt vállalt a Magyar Történelmi Emlékbizottság munkájában, 1942. március 15-én részt vett a Petőfi-szobornál lezajlott antifasiszta tüntetésen, és az Emlékbizottság nevében koszorút helyezett el .a szobor talapzatára. 1 Széchényi Könyvtár Kézirattára, Bajcsy-Zsilinszky hagyaték. 28/74. 2Uo. 28/6.