Századok – 1965
Közlemények - Ladányi Andor: A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának kérdésihez 152
164 LADÁNYI ANDOK, zés végleges szabályozása nem lehetséges. „Kétségtelen csak az, hogy a tanítóképzés főiskolai legyen. De hogy minő tartalommal töltessék ki, az a jövő iskolájától függ." Fogarasi felvetette — az egységes iskolatípussal összefüggésben —az egységes pedagógusképzés perspektíváját is. De mindenesetre: „minden tanítóképzés centruma az egyetemi tanítóképző legyen. Ennek egyik szakosztálya adjon egységes, általános, pedagógiai nevelést, ez adja meg az egységes tanítói kultúrát. A tanítóképző fakultásnak ezen egységes bázisához csatlakoznak azután egyes intézmények, mint a középiskolai, a szakképző és a népiskolai tanítóképző főiskola."9 1 (A tanárképzés mellett külön szakképző intézetekben kívántak gondoskodni a múzeumi munkatársak, levéltárosok és könyvtárosok képzéséről.) Érdekes ós egyben a Tanácsköztársaság idején a tanárképzés jelentőségének felismerését tükröző dokumentum Zigány Zoltán „pedagógiai utópiája", amelyben a tanárképző főiskolával is foglalkozott.9 2 A tanárképző intézetből május végén létrejövő középiskolai tanítóképző főiskola időközben fokozatosan kiépült. A főiskola elnökévé Kövesligethy Radó professzort, igazgatójává Balassa Józsefet, helyettes igazgatójává Gorka Sándort nevezték ki; megtörtént ill. részben folyamatban volt — mint láttuk — a tanárok kinevezése is. A főiskola vezetősége elkészítette a főiskola szervezeti szabályzatára vonatkozó javaslatát is. A javaslat biztosítani kívánta azt, hogy a hallgatók tervszerű és rendszeres szaktárgyi képzést kapjanak (részletes tanmenet, kötelező kollokviumok előírásával). A főiskolai tagság azok számára, kik tanári képesítést kívánnak szerezni, kötelező. A javaslat nagy gondot fordított a bölcsészkar és a főiskola szoros együttműködésére; a kar és a főiskola félévenként szakcsoportonként közös tanácskozásokat tart, amelyeken megbeszélik a következő félév tanrendjót, a főiskola tanárai az egyetemi intézetek munkájában is résztvesznek. A javaslat a gyakorlati képzéssel kapcsolatban két lényeges pozitívumot tartalmazott; egyrészt felveti több gyakorlóiskola kijelölését, másrészt pedig a III—IV. éven iskolalátogatások kérdését. A javaslat szerint módot kell nyújtani a III—IV. éves hallgatóknak arra, hogy „egyes erre a célra kijelölt elemi ós középiskolákban betekintést nyerhessenek szaktárgyaik tanításának menetébe és módszerébe. Szükséges, hogy a jelöltek az elemi iskola különböző osztályait időnként meglátogassák, s az iskola szervezetét, tanulmányi rendjét megismerjék, hogy majdan, mint középiskolai tanítók ismerjék tanítványaik előtanulmányait, s a már az előbbi években szerzett ismeretekre építsék további munká j ukat. "93 1919 júliusának utolsó napjaiban dolgozta ki a népbiztosság a bölcsészkar részleges reformját — a rendelet kiküldésére a Tanácsköztársaság bukása miatt már nem kerülhetett sor —, amelynek értelmében a középiskolai tanítójelöltek képzése az 1919/20. tanévtől kötött tanmenet szerint történik, „a tisztán tudományos munkára való képzést és a tudományos kutatást" pedig lehetőleg meg kell szabadítani „azoktól a kötelékektől, melyek a tanítóképzéssel való összeolvadása folytán reá gátlólag hatottak". E cél elérésére végleges megoldás gyanánt —hangsúlyozta a rendelet — a tudósképző és kutatóintézményeknek a tanítóképzéstől való elválasztása alkalmas. Addig is, amíg " Uo. — Az egységes pedagógusképzés gondolata egyébként nem volt új; ezt már Sehvarez Gyula is javasolta. (Vő.: Magyar Paedagogia, 1902. 156 — 157. 1.) Megjegyzendő még, hogy 1918 decemberétől kezdve a pedagógusokat általában ,,tanító"-nak nevezték, ezért használják az egykorú források a „középiskolai tanítóképzés" kifejezést is. "" ,,E tanárképző főiskola szervezeti összeköttetésben áll az ... egyetemmel, növendékei ide járnak a szaktudományok elméleti és gyakorlati tanulására. Maga a tanárképző azonban teljesen önálló, teljesen autonóm szervezettel és kitűnő tanári karral ellátva, csakis a gyakorlati tanítások vezetésével foglalkozik. Az intézet a Csepel-sziget északi részén egy 500 hektár területű gyönyörű kertben áll. A telepnek sok pavilonja van; ezek mindegyikében iskolák és internátusok vannak elhelyezve. A tanárjelöltek is mind, kivétel nélkül itt laknak és legkevesebb négy éven keresztül foglalkoznak a tanítás elméleti és gyakorlati kérdéseivel. A tanárképző telepen levő gyakorló-iskolák növendékeivel egészen testvériesen együtt élnek, s azokat testi és lelki életük nyilvánulásaiban állandóan megfigyelhetik. Beható gyermektanulmányi vizsgálatokkal kezdődik a fiatal tanárjelölt kiképzése, s azzal fejeződik be, hogy 4 —5 év múlva egy ideig teljesen önállóan végzi szaktárgyainak oktatását a telep valamelyik nyilvános gyakorló-iskolájában. Az iskolák oktató- és nevelő munkáján kívül kiterjed a tanárképzés figyelme a tanulók iskolánkívüli életének minden mozzanatára is ... A tanulók iskolánkívüli tanulmányainak és szórakozásainak vezetésében is tevékeny részt vesznek a tanárjelöltek ... . .. Nagy műhelyek, rajztermek, kísérleti szobák, könyvtárak, olvasótermek, biológiai kísérleti telep nagy növényházakkal, istállókkal, aquariumok, terrariumok, minden bőségesen felszerelve a szükséges készülékekkel, műszerekkel és anyagokkal. . . ... A tanárképző főiskola igzgatója mindig az ország legkiválóbb embereinek egyike s az egész tanár-kar összeválogatására az emberileg lehető legnagyobb gondot fordítják ... ... az emberi faj legértékesebb egyéneinek tervszerű ... kivirágoztatása ötlik az ember szemébe ... Nemcsak, hogy nem láttam, de soha nem is képzeltem az emberi kultúrának ehhez fogható csodás nagyságát, változatosságát és gazdagságát... ... Magyarország mai gazdagságának és műveltségének ... fontos tényezője ez a tanárképző főiskola, amely nélkül az ország nem érhette volna el mai eredményeit..." (Zigány Zoltán: Easz Ali ben Ibrahim agának hivatalos jelentése (2020-ból). Néptanítók Lapja, 1919. jún. 25. 4-5. 1.) " O. L. VKM. 170093/1919.
