Századok – 1965
Közlemények - Ladányi Andor: A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának kérdésihez 152
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG FELSŐOKTATÁSI POLITIKÁJÁNAK KÉRDÉSEIHEZ 157 Gyűléseket tartottak a margitszigeti bölcsészotthonban, az egyetem központi épületében és a bölcsészkaron.3 6 A Vörös Hadseregben ténylegesen harcoló egyetemisták számára vonatkozólag konkrét adatokkal nem rendelkezünk. A Vörös Hadseregbe belépő egyetemisták ugyanis — a középiskolai tanulókkal ellentétben — zömmel a világháborúban részt vett hallgatók közül kerültek ki, és a források általában nem tüntették fel, hogy ezek egyetemi hallgatók is voltak. Abból a tényből azonban, hogy a Közoktatásügyi Népbiztosság és a Hadügyi Népbiztosság, valamint a sajtó (elsősorban A Vörös Katona) sokat foglalkozott a katonadiákok tanulmányi kedvezményeinek problémáival, arra lehet következtetni, hogy számuk általában nem lehetett jelentéktelen. (Köztült azonban a bölcsészhallgatók száma viszonylag alacsony volt.)3 ' A diákok fejlődése, politikai magatartása karonként változó képet mutatott. A bölcsészhallgatók progresszív fejlődése némileg elmaradt pl. az orvoshallgatóké mögött, a bölcsészek jelentős része továbbra is politikailag meglehetősen passzív volt. Ezt tükrözi részben a későbbi fegyelmi ügyek száma is.3 8 Az egyetemi hallgatók reakciós, ill. reakciós befolyás alatt álló rétegei a Tanácsköztársaság idején teljesen háttérbe szorultak, zömük teljes passzivitásba vonult. Néhányan (főleg a szentimrések) azonban részt vettek az ellenforradalmi mozgalmakban, különösen a június 24-i budapesti ellenforradalomban.39 Intézkedések a kizsákmányoló osztályok műveltségi monopóliumának megszüntetésére A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának egyik alapvető célkitűzése volt a kizsákmányoló osztályok műveltségi monopóliumának megszüntetése, az egyetem kapujának megnyitása a dolgozó nép előtt. A Tanácsköztársaság alkotmányának 10. §-a kimondta, hogy:,, A Tanácsköztársaság megszünteti a burzsoázia műveltségi kiváltságát és megnyitja a dolgozók előtt a műveltség tényleges megszerzésének lehetőségét."1 0 Az 1919. június 12—13-i pártkongresszuson elfogadott pártprogram is kiemelte: „Az összes főiskolákat meg kell nyitni a proletárság oda való rétegei számára, a munkásigazgatás helyes keresztülvitelére teljesen kiépített munkásegyetemet kell fölállítani."4 1 A Tanácsköztársaság kultúrpolitikusai világosan látták azt, hogy e célkitűzés megvalósítása érdekében kettős feladatot kell megoldani. Egyrészt biztosítani kell azt, hogy a dolgozó nép gyermekei lényegesen nagyobb számban juthassanak az egyetemekre, másrészt pedig gondoskodni kell a felnőtt munkások és parasztok egyetemi képzéséről. Minthogy az előbbi feladat megvalósítása csak hosszú évek munkájával volt elérhető, az utóbbi feladat megoldása különös jelentőséggel bírt. Ezért a Forradalmi Kormányzótanács egy héttel a proletárdiktatúra kikiáltása után, 1919. március 28-án rendeletet hozott munkásegyetemek és a középfokú oktatás keretében előkészítő tanfolyamok létesítéséről.4 2 E rendelet kiadását, a munkásegyetemek felállítását Kun Béla kezdeményezte, aki Szovjet-Oroszországban látta az eredményesen működő ós jelentős szerepet betöltő munkás- ós parasztegyetemeket. Kun Béla a kormányzótanács ülésén kijelentette, hogy „élete legboldogabb pillanata lesz, ha jelen lehet a budapesti munkásegyetem megnyitásánál".4 3 A munkásegyetem nem valamiféle „szabadegyetem" vagy „népfőiskola", feladata nem egyszerű ismeretterjesztés, hanem — mint Fogarasi Béla kifejtette —: „először is a munkásság általános kulturális nívójának, általános kulturális látókörének és tudományos képzettségének megadása, másodszor pedig előkészítése a munkásság kiváló elemeinek vezető állásokra".4 1 36 A központi épületben tartott gyűlésen Gönyei (Steif) Antal, a bölcsészkari gyűlésen Baltla Béla bölcsészhallgató tartott lelkes hangú beszédet. Mindketten kimentek a frontra is, Gönyei Antal a 16. felvidéki vörös ezred századparancsnoka, majd zászlóaljparancsnoka volt, Balda Béla is részt vett a felsőmagyarországi offenzívában és jiín. 1-én súlyosan megsebesült. (Vö.: O. L. VKM. 64474/1924., 0. L. VKM. 6403/1928.; továbbá dr. Gönyei Antal é í Balda Béla szóbeli visszaemlékezéseit.) s' O. L. VKM. 99598/1919. VI. 1. - A diákságnak a Tanácsköztársaságért vívott harcára, valamint általában az egyete ni ifjúsági mozgalomra vonatkozólag Id.: Tömöry Márta: Űj vizeken járok. Bpest. 1961. 168 — 177. 1.; Svéd László: Utat tör az ifjú sereg. Bpest. 1962. 162-163., 202-204.1. 38 A bölcsészhallgatók „szürke" magatartása egyébként 1919 előtt és után is megmutatkozott. " Lábay Gyula: Az ellenforradalom története. Bpest. 1919. I. m. 54, 66. 1.; Igali Béla: Egy műegyetemi zászlóaljtag naplója 1919 — 1921. Bpest. 1942. 16. 22. 1. ,(l A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája. Válogatott rendeletek, dokumentumok, cikkek. Bpest. 1959. 5. 1. 41 Uo. 197. 1. 43 Uo. 93.1. 43 Vörös Újság, 1919. máj. 4. 3. 1. 44 Fogarasi Béla: Kommunista politika — kommunista kultúra. 67. 1.
