Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1414

, KRÓNIKA 1427 Befejezésül Szuhay Miklós az agrárforradalom és agrárreform kérdésével foglalkozott. Alapjában egyetértett M. Somlyai Magda állásfoglalásával, de a disszertációjában adott sommás megfogalmazását, miszerint: „egyértelműen meg kell állapítani, liogy a mezőgazdasági földreform, mint a népi demokratikus forradalom lényeges alkotó eleme, agrárforradalom volt", nem tudta magáévá tenni. A földreform végkifejlődésében agrárforradalom volt, de véleménye szerint arra is rá kell mutatni, hogy a rendelet kiadásakor reform- és forradalmi jegyeket viselt magán. Az, hogy a földreform megoldásában forradalommá vált, az az osztályeröviszonyok alakulása, az államhatalom jellegének megváltozása következménye volt, ez vette le a napirendről a kártérítés, de lényegében a megváltás problémáját is. Nézete szerint a disszertáció a kártérítésre és a megváltásra a földreform jellegének megítélése szempontjából nem helyez elég súlyt. A kártérítés mellett szóló főérvet, mely szerint az a fasizmus elleni harc követelte széles nemzeti összefogás megteremtését segítette volna elő, vitathatónak tartotta. A földreform a nagybirtokos osztály ellen irányult, a kártérítés kimondásával nem lehetett volna megnyerni a fasizmus elleni harcra. M. Somlyai Magda a megváltással kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az államnak a földreformmal sok kiadása volt, amit nem vállalhatott magára, az opponens rámutatott, hogy a megváltás fizetését 3 évre felfüggesztették, mert az újonnan földhöz jutottak nem tudtak fizetni, s a felfüggesztés akkor történt, amikor az államháztartás a legsúlyosabb helyzetben volt. Emlékeztetett arra, hogy Lenin mind a megváltást, mind a kártérítést élesen elítélte. Éppen ezért részletesebben kellene megvizsgálni azt a tényt, hogy a MKP is a kártérítés és a megváltás mellett foglalt állást. Elképzelhető, mondotta, hogy az 1930-as évek végén kialakult agrárpolitikának a változott körülményekre való változatlan átviteléről van szó, s ez hiba, de elképzelhető az is, hogy csak kompromisszumként fogadták el, mivel másra nem igen volt lehetőség. Ezzel függ össze az is, hogy a MKP az ellenforradalmi rendszer negyedszázados propagandája miatt nem helyezett kellő súlyt a szövetkezeti gondolat népszerűsítésére. Berend T. Irán, a bíráló bizottság elnöke, rövid felszólalásában kifejtette, hogy a népi demokrácia első szakaszának gazdaságtörténeti, gazdaságpolitikai vizsgálata azt tanúsítja, hogy tulajdonképpen alig került sor olyan államosítási intézkedésekre, ahol abban a kártalanítást ne mondták volna ki, még később is, amikor a foldkártalaiiítás gyakorlatilag már lekerült a napirendről. Ebben nagyon nagy szerepet játszott a párt vezetés taktikai meggondolása. Véleménye szerint a gyakorlatban a kártalanítás gondolata komolyan soha sem merült fel, inkább a koalíciós időszak politikai zűrzavarának és nehézségeinek áthidalását célozta, mintegy megkönnyítendő a rendelkezések keresztülvitelét. Egyetértett Szuhay Miklóssal abban, hogy így az különösebb szövetségi célokat nem szolgálhatott. Ugyanakkor hangoztatta, hogy a kérdés eldöntése kétségkívül további kutatást igényel. M. Somlyai Magda az opponenseknek adott válaszában először a historiográfiai kérdésekre tért ki. Elmondotta, hogy a témáról monografikus feldolgozás a disszertáció elkészültéig nem volt. Szakács Sándor: „Földosztás és agrárfejlődés a magyar népi demokráciában" c. munkája csak később került a könyvpiacra. Szólt arról, hogy sok segítséget nyújtottak számára a témában való elindulásnál a Valóság c. folyóirat pályázatára beérkezett és ott 1947 —48 —49-ben publikált munkák. Nagyon érdekes, jól felhasználható anyagoknak bizonyultak a községi földigénylő bizottságok egyszerű paraszt tagjainak visszaemlékezései, melyekből felszabadulásunk 10. évfordulójára több kiadvány látott napvilágot. A földreformnak még csak most kezd irodalma lenni, в e tekintetben a fellendülő helytörténeti kutatásokra tekint várakozással. Ami idejében megjelent, azt maga is felhasználta. Egyetértett opponenseinek módszertani jellegű megállapításaival. A bevezető fejezet további bővítésére vonatkozó igényeket azonban már nem fogadta el. A továbbiakban a szerző az agrárátalakulás jellegéről vallott felfogását részletezte. Rámutatott arra, hogy a kérdés tisztázásánál a földkérdés és a népi demokratikus forradalom összefüggéséből, a földkérdés megoldásának a forradalom egészében betöltött szerepéből kell kiindulni. A népi demokratikus forradalomnak nálunk jelentős polgári demokratikus feladatokat is meg kellett oldania, noha kezdettől fogva több volt mint polgári demokratikus forradalom. A feudális maradványok eltüntetésével egyidejűleg bizonyos kérdésekben már a szocialista forradalom irányába mutató lépésekre is sor került. E tény természetszerűen jelentkezett és hatott az agrárkérdésben is. Az agrárkérdés megoldásának történelmileg két alapvető formája, a reformista és a forradalmi alakult ki. A reformista lassú evolúciós folyamat, amelyet felülről a burzsoázia vezetésével és a burzsoázia érdekében hajtanak végre. Ezzel szemben a forradalmi