Századok – 1965
Tanulmányok - Pándi Ilona: A magyar „középosztály” kérdéséhez 132
136 PÄNDI ILONA ezt a réteget, a nyolcmilliós lakossághoz viszonyítva ez jelentős szám, de pozicionális helyzeténél fogva ennek a „középosztályinak nagy tekintélye volt és széles befolyása a dolgozó tömegek között, ezért politikai súlya messze meghaladta számszerűségét. * Összetételét tekintve rendkívül heterogén képet kapunk. Érdeklődésünkre elsősorban az a köztisztviselői réteg tarthat számot, amelyről az 1927-es Tiszti Címtár adatai — 9 évi szünet után — adtak képet, illetve adatokat.17 A rendszer erre a rétegre támaszkodhatott a legszilárdabban a katonatiszteken kívül, mert hagyományai, ellenforradalmisága., az államhatalomtól függése, társadalmi helyzete és összetétele erre alkalmassá tette. Ezt a jelleget akkor érthetjük meg, ha a magyar kapitalizmus kialakulásának kezdeteit felmérjük, az 1867-es kiegyezés hatását, melynek következtében a „dzsentri lett a magyar osztályuralom kormányzó rétegévé".1 8 Ebből következett a városi polgárság politikai alárendeltsége, a parasztság elszigetelődése. így merevedett a magyar „középosztály" többsége olyan félfeudális bürokratikus kaszttá, mely elszakadt a néptől, s akadályozta, hogy a városi polgárság és a parasztság feltörekvő rétegei foglalják el helyét. A századfordulóra a köztisztviselők jelentős részét a dzsentri tette ki, utánpótlása pedig az asszimilálódó kispolgári elemekből, az elmagyarosodott német és szláv értelmiségből adódott.19 Magyarországon hiányoztak a polgári demokratikus hagyományok, a progresszív városi polgárság gyenge volt, így nem tudta ellensúlyozni a konzervatív gondolkodást, a sovinizmust, tehát ez a regresszív réteg maradt hangadó, csupán a forradalmak idején került háttérbe. A húszas években már jelentősen felhígult kispolgári és kulák elemekkel, de ezek is többségükben hasonultak a jellegzetes dzsentri típushoz. Az „úri" osztályhoz tartozás külső és belső ismérveit igyekezett felmutatni minden újonnan beérkezett, hiszen az alkalmazkodás, az úri összeköttetés, a dzsentri szellem elfogadása volt a belépő a magasabb pozíciókhoz, ez a magatartás volt csupán megbízható az uralkodó osztályok számára. Az újonnan feltörekvő elemek megpróbálják a régi nemesi formák felvételét — írta Szekfű Gyula, az ellenforradalmi korszak ideológusa, e réteg alapos ismerője, — s ennek sokféle lehetősége van. „Előnév felvétele, vagy nemesi névvé változtatás, vagy olyanfélévé, aminek legalább nemesi hangzása van stb." „Az ily mimikrinek indító oka a társadalmi érvényesülés, a pályafutás megkönnyítése ... Az utóbbi évtized fiatalsága alig képes állásokba jutni, s aki mégis bejut, az ezt inkább családi összeköttetéseinek köszönheti . . . vagy pedig ha máshonnan emelkedik fel, ezt már többnyire az uralkodó gondolkodáshoz való csatlakozásnak, megbízható »exteriőrjének« és nem kevésbé megbízható lelkiségének köszönheti."20 17 Szabolcs Ottó „A magyarországi ellenforradalmi rendszer bázisának kérdéséhez" című kandidátusi disszertációja foglalkozott alapos elemzéssel ezzel a réteggel, az általa kimunkált adatok segítséget adnak e réteg megismeréséhez. 18 Révai József: Marxizmus és népiesség. Bpest. 1948. 313. 1. 19 Vö.: Handle Péter: A magyar „középosztály" fejlődésének problémájához. Valóság, 1962. 3. 1. 20 Szekfű Gyula: i. m. 413. 1.