Századok – 1965
Tanulmányok - Pándi Ilona: A magyar „középosztály” kérdéséhez 132
A MAGYAR „KÖZÉPOSZTÁLY" KÉRDÉSÉIIEZ 133 zettségű és jövedelmű, csaknem vagy teljesen vagyontalan munkásság, kisemberek között állanak".1 Mint látjuk, elég széles értelmezésben foglalkozott ezzel a réteggel, idesorolta a középiskolát végzett értelmiségi, középbirtokos és középburzsoá elemeket is, de hozzátette, hogy Magyarországon elsősorban a honorácior osztályt értik alatta, mert ,,a középosztály-kérdés nálunk elsősorban tisztviselői probléma, még pedig azért, mert a tisztviselői hivatás úri foglalkozásnak minősült és ezenkívül csak igen kevés élethivatás kapta meg ezt a bélyeget".2 A korabeli statisztika által „középbirtokos" kategóriába sorolt 500—1000 holdas úri birtokosokat mi az uralkodó osztályhoz számítjuk az értelmiségi és tisztviselői legfelső kategóriákkal együtt, nem fogadhatjuk el tehát Weis István értékelését. Ugyancsak széles rétegeket vont össze ebbe a fogalomba Szekfű Gyula, aki az értelmiségen kívül idesorolta az őstermelő és iparos-kereskedő intelligenciát, tehát birtokos és tőkés elemeket, önállókat és alkalmazottakat egyaránt. E heterogén elemek egyetlen összekötő kapcsolatát történelmi múltjukban és heves nemzeti érzésükben kereste.3 Mint látjuk, Szekfű sem tudta pontosan körülhatárolni e réteget, és homályban hagyta a közös „osztály" ismérveit. Ugyancsak foglalkozott e problémával Kornis Gyula, az ellenforradalom tekintélyes ideológusa, és a feltett kérdésre: Mi a középosztály? a következőkben sorolta fel ismertetőjeleit: közepes nagyságú jövedelem, szellemi műveltség és hagyományos szellemi-erkölcsi habitus.4 Ha a Kornis által felsorolt ismérvek alapján indulunk el vizsgálódásunkban — természetesen fenntartva állításunkat, hogy nem társadalmi osztályt vizsgálunk, csupán egy réteget — mindenekelőtt azzal a problémával találkozunk, hogy milyen széles volt ez a réteg az ellenforradalmi korszak húszas éveiben, kiket vegyünk itt zámításba. A számszerűség megállapítása éppen a fogalom tisztázatlansága következtében csak igen föltételes lehet. Egyik módja, ha a középiskolai végzettséget vizsgáljuk, hiszen a „középosztályihoz tartozás egyik feltétele ez volt, mert az érettségi nemcsak műveltségi minősítés volt, hanem társadalmi belépőjegy is az „úri" osztályokba. 1930-ban 274 858 főt mutatott ki, mint középiskolát végzettet a statisztika.5 Ezt a számot egybe kell vetnünk a tisztviselőként kimutatott 253 035 fővel, másrészt az 1928-as szellemi munkás összeírás 192 ezres adataival. A 192 ezer szellemi munkásból is csak 79 569-nek volt érettségije, és 61 604 végzett egyetemet vagy főiskolát." A számok tehát variálhatók, ennek alapján csak megközelítő képet kapunk, hiszen a középiskolai végzettség nem egyetlen kritériuma a „középosztály" fogalmának. Ha a tisztviselők számát vizsgáljuk — talán ez esik legközelebb tárgyunkhoz — , akkor sem kapunk statikus számot. A tisztviselői létszám 1910-hez viszonyítva erősen megnövekedett, mert a közigazgatási apparátus felduzzadt a háború, majd az ellenforradalmi viszonyok következtében, de nőtt az ipar, kereskedelem, hitel és forgalom fejlődése következtében is. 1920-ban például Budapesten 19 ezerrel több volt a köztisztviselő és szabadfoglalkozású kereső, mint 1910-ben ! (Ezen belül is igen érdekesen alakult a férfiak és nők aránya: míg a nőtisztviselők száma 128,9%-kal növekedett, a férfiaké 24,4%-kal. A nők 1 Weis István: A mai magyar társadalom. Bpest. 1930. 104. 1. 2 Uo. 106. 1. 3 Szekfű Gyula: Három nemzedék. Bpest. 1940. 320. 1. 4 Kornis Gyula: Mi a középosztály? Napkelet. 1926. IV. 5 Magyar Statisztikai Szemle 1935. XIII. évf. I. 501. 1. 6 Szellemi munkások összeírása 1928. Statisztikai Közlemények 79. köt. 63. 1.
