Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1365

1388 FOLYÖIKATSZEMLK vető változást idéz elő az erdőjogban. Ezek a változások a XII—XIV. században érnek be, s ennek az egészen új jogi és gazdasági helyzetnek vizsgálatát nyújtja a tanulmány hat fejezetben. Ezek során megvizsgálja azt az erdőgazdasági rendezést, amelyet a francia király az orléans-i, a champagne-i gróf pedig az othe-i erdőben az egyházzal és a nemességgel szemben létrehozott. A következő fejezet az erdőközösségek kialakulását világítja meg ugyanezeken a területeken, s megállapítja, hogy a parasztokat általában bevonták a fejedelmi erdőjog új rendszerébe. Kis normán hűbéresek és az egyházak szintén beleilleszkedtek az új erdőjog rendszerébe az 1204-ben a Capetingek kezébe került Normandiában. A következő fejezetek II. Fülöp Ágost, IX. Lajos és IV. Fülöp erdőgazdálkodási politikájával foglalkoznak. IV. Fülöp önállósította az erdőgazdálkodást, ez azonban a százéves háború folyamán válságba került. Az utolsó fejezet V. Károly reformtörekvéseivel foglalkozik és az állami központosítás felszámolásával . zárul. — fí. ZEITSCHRIFT FÜR OSTFORSCHUNG 1964. 13. köt. 3. (szept.) sz. — FRIEDRICH BENNINGHOVEN: A teuton lovagrend Gotland-hadjárata 1398—1404 c. cikke (427 — 477. 1.) a lovagrend 1398-i és 1404-i, Gotland sziget ellen viselt hadjárataival kapcsolatban keletkezett iratok alapján a rend fegyveres erőiről, számarányáról, struktúrájáról ad képet. Megállapítja, hogy a lovagrend egyik legnagyobbszabású fegyT-veres vállalkozása a Vitalienbrüder néven ismert kalózbanda fenyegető közelségének elhárítását célozta, akik a szigetet uralmukban tartották. Részletesen ismerteti a szembenálló felek működési területét, helyzetét, a lovagrend felvonulási és operációs tervét, az első hadjárat lezajlását, majd a meghódított sziget védelmére tett intézkedéseket. Ez utóbbiak elégtelensége okozta, hogy Margit, Dánia, Svédország és Norvégia királynője, aki a szigetre szintén igényt tartott, 1403-ban meg tudta azt szerezni, a lovagrend azonban egy újabb hadjárattal, melyet a szerző a korábbihoz hasonló részletességgel mutat be, visszahódította. A szerző megállapítja, hogy a lovagrend fénykorát fómjelző hadjáratot, amely egyúttal fordulópontot is képezett a lovagrend történetében, nagyrészt ugyanazok az erők vívták, melyeket 6 év múlva Tannenbergnél szétvertek, s hogy a gotlandi vállalkozások során a későbbi hanyatlást előidéző belső bajok és nehézségek még nem mutatkoztak. — STEPHAN DOLEZEL: Albrecht herceg és a• lengyel királyválasztás c. cikke (478 — 489. I.) a porosz herceg ós lengyel királyság közötti ellentét kiindulópontjával és okaival foglalkozik. Ismertetve és cáfolva a korábbi nézeteket, az 1530. február 25-ről keltezett Albrecht-féle levél alapján leszögezi, hogy az ellentét nem az 1529-i királyválasztás előtt, hanem utóbb, éppen annak következtében keletkezett, s hogy a porosz hercegnek nem voltak személyi kifogásai, hanem pusztán a királyválasztásnál a jövőben gyakorlandó előjogának biztosítása érdekében lépett fel. Áz elutasító válasz sarkallta újabb, de végül is eredménytelen akciókra. — ISELIN GUNDERMANN: Adalékok Dániai Dorothea történetéhez c. cikkében (489 — 500. 1.) Albrecht porosz herceg feleségének, a dán királyi házból származott és Holsteinben nevelkedett Dorotheának szerepét mutatja be az új porosz hercegség intézményeinek kialakításában, a két uralkodó család, ill. országaik kapcsolatainak szorossá tételében, aminek hatása hosszabb időre nyomot hagyott mindkét ország történetében. — A lap Közlemények rovata többek között ismerteti a Kelet- és Nyugat-Poroszország történetével foglalkozó törtónészbizottság 40 éves tevékenységét (1923 — 63), részletesen kitérve a megjelent bibliográfiák, folyóiratok, forráskiadványok és feldolgozások bemutatására is (Erich Keyser 501 — 516. 1.). 1964. 13. köt. 4. (dec.) sz. — ERNST SCHWARZ: A lonç/obard törzsi történet problémái a germán keleten c. tanulmányában (601 — 613. 1.) a kérdésre vonatkozó számos korábbi írással vitázva felvázolja a longobárdok vándorlását Skandinávia déli területéről az Elba alsó folyásának vidékén, a Lüneburgi Pusztán át az un. Rugiai-földre, Észak-Ausztria és Dél-Csehszlovákia vidékére. Ezen a területen egy ideig a herulok fennhatósága alatt éltek, 507-ben azonban kivívták függetlenségüket és létrehozták saját királyságukat, majd 526-ban elfoglalták Pannóniát és jelentős szerepre tettek szert Bizánc ós a frankok között. 566-ban az avarokkal együtt megsemmisítették a mai Magyarország keleti felében fennállt gepida királyságot, két év múltán, 568-ban pedig 26 000 szász kíséretében, akik később elváltak tőlük és visszatértek hazájukba, megjelentek Itáliában. — SVEN EKDAHL: A német lovagrend és a lengyel-litván állam háborúja 1422-ben c. tanulmánya (614— 651. 1.) gazdag forrásanyag alapján a lovagrendet ért tannenbergi vereséget tizenkét évvel követő újabb vereség problémáit tárja fel. Részletesen leírja a háború hadmozdulatait, a rend hiábavaló erőfeszítéseit a pénzügyi nehézségek leküzdésére és szövetségesek biztosítására. Megállapítja, hogy a számbeli gyengeség, a csapatok lelkesedésének hiánya, a vezetők közötti nézetelté-