Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1365

EOLYÖIIIATSZEMLK 1377 A külső tényező a balkáni forradalmak érlelődési folyamatában 1849—1878-ban (3 — 35. 1.) 1963 novemberében Krakkóban tartott előadását közli, amelyben részletesen nyomon követi a balkáni mozgalmak összefüggéseit egyéb országok forradalmi mozgalmaival (a lengyel és magyar emigrációval stb.), ill. a nagyhatalmakkal. Ausztria az egész időszakon keresztül éppúgy ellenezte a délszláv forradalmi mozgalmat, mint a német vagy az olasz egységtörekvéseket. A balkáni forradalmi mozgalmak tragédiáját abban látja, hogy mindig a nagyhatalmi politika befolyása alatt álltak, tekintettel is kellett lenniök a nagyhatalmakra. Ezért Gramscival együtt az olasz forradalomhoz hasonlóan a balkáni mozgalmakat is elvetélt forradalomnak nevezi. — DRAGIVAN SEPIÓ: A szerb kormány, a Jugoszláv Bizottság és az Olaszországgal való kompromisszumos határ kérdése (37—55. 1.) részletes diplomáciatörténetet rajzol meg: a szerb kormány már az első világháború elejétől hajlandó volt Olaszországgal kompromisszumot kötni a határ kérdésében és az Istriai félsziget nyugati felét Polával együtt átengedni. A Jugoszláv Bizottság (Trumbic) csak később ós nyugati nyomásra volt erre hajlandó. 1917 —1918 fordulója után az olasz kormány is mutatott bizonyos engedékenységet. A jugoszláv kormányzat még 19Í9 elején is ennek a kompromisszumnak az alapján állt, de a Sonnino uralta olasz kormány lehetetlenné tette a megegyezést ezen az alapon. — A jugoszláv történettudomány problémái (57 — 94. 1.) címen a folyóirat közli az 1964. április 25-ón tartott megbeszélés egyes hozzászólásait. A megbeszélést a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának az ideológiai munkával foglalkozó bizottsága rendezte komunista történészek és egyéb tudományos dolgozók bevonásával. Részt vett a vitán a bizottság elnöke, Veljko Vlahovió és a JKSz KB történettudományi bizottságának az elnöke, Rodoljub öolakovic is. A vita alapjául előre elkészült tézisek szolgáltak. A folyóirat a hozzászólásokat közli, abban a sorrendben, ahogy a szerkesztőségbe beérkeztek (a továbbiakat következő számban fogják közölni). B. Djurdjev általános módszertani kérdésekhez szólt hozzá a történelmi törvényszerűség értelmezéséhez, az osztályok kérdéséhez, az objektivizmus és pártosság problémájához. Fontosnak látta egy módszertani kézikönyv összeállítását. M. Ekmecic egyoldalúnak mondta a jugoszláv történetírást, mert csak a hazai történelemmel foglalkozik, a hazai történeten belül is elsősorban csak a legújabb korral, de hiányzik az egyetemes történelem. Kifogásolta a szintézisre való törekvés hiányát, helyette a levéltári részletadatok túlbecsülése valamiféle ,,archivitis"-betegségre utal. M. BritovSek véleménye szerint a kutatók nem foglalkoznak eléggé a hazai ós nemzetközi munkásmozgalom történetével, A. Kreäic a történelem és politika viszonyát taglalta. J. Marjanovic a legújabb korral foglalkozó kutatásoknál hibának rótta fel az egyes kutatási ágak (gazdaságtörténet, művészettörténet, irodalomtörténet) túlságos elszakítottságát egymástól. Ugyan -csak hibának tartotta a nagy szervezeti széttagoltságot (hogy mindegyik szövetségi köztársaságnak önálló történettudományi ós párttörténet intézete van stb.), a szintézis, a balkáni kutatások szükségességét hangsúlyozta. D. Zografski a makedón történetírás egyes problémáira utalt, valamint az ún. történelmi távlat kérdésére, s hivatkozott arra, hogy nyugati burzsoá munkák is foglalkoznak a legújabb kor történetével. R. öolakovic a burzsoá nacionalizmusnak még a munkásmozgalom történetének a kutatásában is érvényesülő hatására mutatott rá. Kifogásolta az egyéni munkák túltengését, a kollektív munkáktól való menekülést, s elengedhetetlennek tartotta a Jugoszlávia népeinek története c. kiadvány folytatását, a 3. kötet megjelentetését. V. Vlahovió hangsúlyozottan nem zárszónak szánt felszólalásában számos kérdésre reagált. Kiemelte a nemzet szerepót a mai történeti fejlődésben. Az egyéb tudományágakkal való kapcsolat fontossága mellett felhívta a figyelmet arra is, hogy ez ne legyen mechanikus. Határozottan hangsúlyozta a történettudomány pártos voltát és a politikai állásfoglalás helyes formában való érvényesülését. A jugoszláviai tudományos kritikát fejletlennek tartotta, a jugoszláv történészek részvételét külföldi kongresszusokon stb. pedig szervezetlennek. — IGOR KARAMAN: Adalékok a gazdaság- és társadalomtörténethez a Magyar Tudományos Akadémia Studia historica c. sorozatában (95—107. 1.) röviden ismerteti a sorozat eddig megjelent 54 számát,,majd részletes tartalmi ismertetést ad az agrártörtónettel és az ipar fejlődésével foglalkozó munkákról. — PETAR MIXOSAVI-JEVIÓ beszámol a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége történetéről irandó kézikönyv 1964. június 11 — 12-én Belgrádban tartott vitájáról (143—148. 1.) — N. ISTORIJSKIZAPISI 1964. 17. évf. 2. köt. 3. sz. — A Montenegrói Szocialista Köztársaság Történettudományi Intézetének és Történelmi Társulatának a folyóirata ezt a számot az első világháború kitörésének évfordulójára jelentette meg. A háború ki-