Századok – 1965
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1365
FOLYÓIRATSZEMLE 1369 nem az egyházi földek elvételére törekvő bojárok mozgalmának tartja, ahogy eddig szokásos volt, hanem az államnak adózó jobbágyok megmozdulásait látja mögötte. A városokban polgári eretnekségek mutatkoznak. Az osztályharc sokszor a régi feudális széttagoltság fenntartásának az ürügyén folyik. A XVI. század első felében mutatkozó gazdasági fellendülés miatt az osztályharc egyidőre lecsillapul. Ekkor viszont a világi nagybirtok parasztsága kezd harcolni. A század derekához érve a városokban is fellángol a harc, ahogy az 1547-es moszkvai felkelés mutatja a legvilágosabban. Ezért kerül sor az 1550-es évek reformjaira. A városi fejlődés hiánya miatt az ellenzéki mozgalom élén nem a polgárság áll, hanem a nemesség egyes rétegei. A IV. Iván által bevezetett opricsnyina a bojárság, a feudális szóttagoltság elleni harc volt, s ennyiben pozitív, de egyúttal a feudális kizsákmányolás legrosszabb formáját is jelentette. A bojárok elleni harc a parasztok ellen is irányult, egész falvak szökésére, tömeges elnéptelenedésre vezetett, vagy a parasztok nyílt ellenállására. Ezért hozták az újabb paraszttörvénveket. A paraszti osztályharc fellendülése, s egyúttal újabb városi mozgalmak a század végén már az első nagy parasztháború előkészítését jelentottók. Ximin tehát hat szakaszt különböztet meg: I. a XV — XVI. század fordulója (az osztályharc kiéleződése), 2. a XVI. század első harmada (lecsillapulás), 3. IV. Iván gyermekkora (kezdődő fellendülés), 4. a század dereka (új fellendülés, 1547 — 1552 városi mozgalmak, 1553 —1558 új reformmozgalom), 5. az opricsnyina ideje (osztályharc országos méretekben), 6. a század vége (a parasztháború küszöbe). — A. T. PUSKÁS: A magyarországi antifasiszta erők az ország felszabadításáért vívott harcban, 1944 szeptember— 1945 április (59 — 72. 1.) a felszabadulás 20. évfordulója alkalmából áttekintést ad a magyrarországi eseményekről, a partizánmozgalom kezdeteiről, a MKP által szeptemberben nyilvánosságra hozott harci programról. Október 15-ének nem tulajdonít jelentőséget, ez csak az egyik fasiszta csoport felváltása volt egy másik fasiszta csoporttal. Utána fokozódnak a szabotázsakciók, a harc a gyárak leszerelése ellen. A katonák egyre nagyobb számban átállnak a Szovjet Hadsereg oldalára. Létrejön a Függetlenségi Front, az ideiglenes nemzetgyűlés és kormány. A Szovjet Hadsereg felvilágosító röpcédulákkal segíti elő a haladó erők harcát. A magyar hadsereg felbomlott, 1944 szeptemberében mintegy 1 milliós volt, november l-ig még újabb 1 milliót hívtak be katonai szolgálatra, márciusban mégis már csak 214 000 emberből állt. Az ország területének teljes felszabadításával megnyílt a szabad fejlődés lehetősége. — I. I. ZSIGALOV: Az alrlermastoni menetelések és a háborúellenes mozgalom a mai Nagybritanniában, 1958—1963 (72-92. 1.) az 1958 elején a nukleáris lefegyverzésért megindult harcot ismerteti, amelyben Zilliacus szerint egybefonódott a konzervatív patriotizmus, a népi antikapitalizmus és a középosztály pacifizmusa. A mozgalom 1958 április elején tartotta első menetelését az Aldei -mastonban levő kutatóintézethez, amelyben az első angol atombombát előállították. A több ezer részvevővel évente megismétlődő húsvéti menetelések széles körökben tudatosították a nukleáris fegyverek elleni harc szükségességét, s végső fokon ez kényszerítette rá a kormányt a részleges atomcsendre vonatkozó moszkvai szerződés aláírására. 1903 végén a mozgalmat ebben a formában megszüntették, mert anarchista fellépésekre is került sor, az értelmiség egy része elhagyta a mozgalmat . A moszkvai egyezménnyel végeredményben a mozgalom jelentős győzelmet aratott. — L.M. BATKIN: Dante a humanizmus előhírnöke (93—110. 1.) születésének 700. évfordulója alkalmából ismerteti életét, műveit, s hangsúlyozza, hogy a ráció és az ember tiszteletével már a humanizmus előkészítésén munkálkodott, bár ezzel maga sem volt, egészen tisztában. — A forrásközlő rovatban I. O. DMITRIEV: A Mussolini elleni összeesküvés (111 — 120. 1.) címen, mint alcímében is kifejti, a kiadott források és feldolgozások alapján részletes eseménytörténeti ismertetést ad Mussolini bukásának előzményeiről. Ebben az első közleményben 1942 végétől az utolsó minisztertanácsig, amelyen Mussolini elnökölt, ill. Ciano lemondásáig. —Az ismertetési rovatban V. I. KIRILOV áttekinti a XI — XVIII. századi oroszországi parasztmozgalmakkal és városi mozgalmakkal foglalkozó legújabb szovjet irodalmat, a számos eredmény mellett utal a még feltáratlan kérdésekre, s nagyobb összefoglaló munkákat lát szükségesnek (127 — Ï40. 1.). — Sz. M. MAJOROV ismerteti a Politizdat 1965. évi történeti kiadványtervét (152 — 154.1.). — I. M. HRANCSAK és JA. I. STERNBERG ismertetik Dolmányos István: A magyar parlamenti ellenzék történetéből c. munkáját (175—177. 1.). Kitűnő könyvnek tartják, de hiányolják benne a kérdés historiográfiáját. Szerkezetét felaprózottnak mondják, s úgy vélik, bizonyos hungarocentrizmus nyomai még mindig megtalálhatók benne, mert csak a király, a trónörökös és az osztrák miniszterelnök véleményét ismerteti, de nem tér ki egyéb ciszlajtán tényezők állásfoglalására. — M. JE. 18*