Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1365

FO LYÓIR ATSZEMLE 1365-társadalmi és vallási viszonyainak szinte ki Grimmelshausen nagy regényéből. Voltaire-t idéző szkeptikus bírálatát emeli — B. B. A magyar folyóiratszemlét összeállították : Bellér Béla (В. В.), Sz. Ormos Mária (О. M.), Szabó Miklós (Sz. M.) és Vörös Károly (V. K.). KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK VOPROSZI ISZTORI1 1905. 1. sz. -M. P. GLUBENKO és B. G. LITVAK: A szovjet társadalom történetének konkrét forrástana (3 —16. 1.) a levéltártudomány, az archeográfia és a szorosabb értelemben vett forrástan módszertani kérdéseit elemzik a szovjet korszak történetére vonatkozó forrásanyaggal kapcsolatban. Hangsúlyozzák, hogy 1956 óta számos forrás vált hozzáférhetővé, ami megkönnyíti a korszak feldolgozását. Ismertetik a kérdéssel foglalkozó eddigi vitairodalmat. Kifogásolják, hogy a levéltárak eddig nem léptek fel elég aktívan a forrásanyag összegyűjtése érdekében, s ennek következtében értékes forráscsoportok vesztek el. Kétségtelen, hogy az írásbeliség felduzzadásával elkerülhetetlenné vált a selejtezés, a történeti szempontból értékes anyag kiválogatása. A selejtezés szempontjainak a kialakításába azonban a levéltárosokon kívül kutató történészeket is be kell vonni. Hangsúlyozzák a feldolgozással kapcsolatban, hogy elsősorban a tömeges jelenségek forrásanyagának a feldolgozására kell új módszereket kidolgozni, így lehet majd leküzdeni a régebbi szovjet történetírásban el_ uralkodott illusztratív módszert. — B. A. RIBAKOV ós G. F. SZOLOVJOVA: A szovjet régészet ma (17 — 27. 1.) rövid áttekintést adnak a régészet eredményeiről, hangsúlyozzák a természettudományok egyes ágaival való együttműködés nagy előnyeit. A régészetnek nemzetközi vonatkozásban is egyre nagvobb szerepe van az emberiség kulturális fejlődésének a vizsgálatában, s ezen a téren a szovjet régészet igen nagy nemzetközi tekintélyt vívott ki magának. — Sz. M. KASTANOV: AZ oklevéltan mint külön történeti diszciplína (39 — 44. 1.) elhatárolja az oklevéltan fogalomkörét, s kiemeli, hogy oklevélen csak a valamilyen szerződéses ügyletet tartalmazó iratot érti, az iratok egyéb fajtáit tehát nem tárgyalja. Ugyanakkor elhatárolja a tudományágat a paleográfiától is, s megállapítja, hogv az oklevéltan csak az oklevelek belső kritikájával foglakozik, különben csak technikai kérdésekre korlátozódnék, s az érdembeli belső kritikát a történettudományra bízná. Az oklevél fogalmának ez a meghatározása azért is fontos, mert ez az iratfajta az, amelyben kikristályosodott formulák jöttek létre, s ezek használata, ill. a használatban bekövetkezett változások a gazdasági, társadalmi és politikai fejlődés fontos kérdéseit világítják meg. Részletesen ismerteti az oklevél egyes részeit, az erre kialakult nyugat-európai terminológia alapján, s rámutat arra, hogy a polgári történetírással szemben a lényeges teendő nem ezeknek a részeknek egymástól független, hanem együttesükben való vizsgálata. — Sz. A. SZTYEGAR: A francia kormány politikája a spanyol kérdésben 1936 — 1939-ben (45 — 54. 1.) részletesen elemzi azokat a belső tényezőket, amelyek a kormány politikájára hatottak: a Francia Kommunista Párt vezette haladó erők a benemavatkozás politikája ellen léptek fel, s bizonyos finánctőkés körök is ingadoztak, mert a német és olasz tőke befolyásának a növekedésétől féltek. A monopoltőke viszont spanyolországi befektetéseit féltette a spanyol népfront-kormány győzelmétől, s ezért ellenezte a köztársaságiak támogatását. A Blum-korminy nem tehető felelőssé egymagában a ber.emavatkozás politikájáért, mert ennek fő sugalmazója az angol kormány volt. Ez a politika persze hamarosan a fasiszták melletti intervenciót jelentette, s ennek logikus következménve volt 1939. február 27-én a diplomáciai kapcsolatok megszakítása, ill. a Franeo-rezsim elismerése. — V. M. TÚROK: Ausztria-Magyarország mint Európa' integrációjának „modellje" (55 — 65. 1.) elsősorban a nvugat-német Ostforschung mai állásfoglalását bírálja, amely a Monarchia életképességét és pozitív szerepét próbálja hangoztatni, s benne látja a „nemzetekfeletti" államrendszer követendő példáját. Utal az ezzel a koncepcióval szembenálló józan hangokra is, pl. Fischer ismert könvvóre. A Monarchia mellett állást foglaló munkák az utódállamok ellen irányulnak, nem is igen titkolt kommunistaellenes éllel. Sokan megfeledkeznek arról, hogy a Monarchia a német imperialista törekvéseket támogatta, s az első világháborúban már