Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1337

1354 FOL Y ŐIК AT SZEMLE imperializmus, döntően azonban a szocialista világrendszer kialakulásának korában jött létre. Az 1913-ig alakultak között számos komolytalan is lévén, azok jórésze megszűnt, — a második világháború után alakultak kb. 90%-ban ma is élnek. A kormányközi megállapodás alapján működő szervezetek száma ezen belül kisebb, de ezek a stabilabbak. A tanulmány (mely érdekes táblázatokon mutatja be e szervezetek típusait, alakulásuk periódusait és tartósságukat) érdekes adalék az utolsó 150 év egyetemes történetéhez. — ELEKES LAJOS Béketervek ötszáz év előtt címen A Podiebrád György cseh király nemzetközi béketervezetének 500 éves fordulója alkalmából rendezett prágai Szimpozion eredményeit foglalja össze, helyenként saját felfogását is kifejtve. A tervezet alapjában a huszitizmus radikális szárnyának leverése után a kelyhes vívmányokat megőrizni akaró cseh rendek érdekeit fejezi ki, mely — párhuzamosan több más egyidejűleg indított diplomáciai művelettel — ezzel is az ország bizonytalan külpolitikai helyzetének megszilárdítására törekedett. Ettől függetlenül a tervezet eszmei szempontból sokkal szélesebb keretben mozog, felülmúlva az addig alkotott hasonló elképzeléseket és sok előremutató eleme is van. Hangsúlyozandó, hogy a tervezet kedvezőtlen fogadtatása Mátyás udvarában még további vizsgálatot igényel: ebben nyilván része volt annak, hogy a török háború idején a tervezet a török problémát mellőzte, valamint erősen pápaságellenes volt, amit a magyar főpapok kifogásolhattak. — Sz. M. - V. K. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI. 21. köt. (1964) 1—4. sz.: A kötet az 1963. október 16 — 20. között tartott Magyar Néprajzi Kongresszus több referátumát és korreferátumát közli. TÁLASI ISTVÁN A magyar nép anyagi kultúrája Európában (a folyamatos kutatás tükrében) c. tanulmánya áttekintve a magyar parasztság anyagi műveltségének az együttélő vagy más európai népektől való eltérésére, illetve rokonságára vonatkozó újabb kutatások eredményeit és problémáit, ismerteti a vonatkozó néprajzi kutatások historiográfiáját a magyar néprajztudomány kezdeteitől, — különös tekintettel a földművelésre, az állattenyésztésre és az építkezésre vonatkozó kutatásokra. • A földművelésről szólva kifejti, hogy a magyar néprajzkutatás megindítói: Bél Mátyás, Kállay Ferenc, Csaplovics János a jellegzetes magyar külterjes földművelési technikát ázsiai eredetűnek tekintették. Az újabb kutatások megállapították azonban, hogy a forma középkori eredetű, ós egy általános délkeleteurópai fejlődóstípusba sorolható. Az állattartásra vonatkozó kutatások megmutatják, hogy mennyire szerves része vagyunk Európa egy viszonylag szorosabban összefüggő állattartási területének, melynek lakosságát is összefűzi az évszázados gazdasági érintkezés, és amelyen az állattartásban az egyes fő típusok nagy történeti múltú keretei mellett számos azonos fejlődési tendencia ós egy bonyolult hosszas csere nyomai is megfigyelhetők. Az építkezés vonatkozásában ugyancsak megállapítható, hogy azon a területen, ahol a magyarság a VIII—IX. században megfordult, már adva volt a kelet-európai lakóbáz: egy határozottan kemencés földház formája. Ugyanilyen összefüggések figyelhetők meg a magyar házfejlőtlés további periódusaiban is* — TAKÁCS LAJOS A magyar mezőgazdaság kettősségének kérdéséhez címen hangsúlyozza, hogy a hagyományos magyar mezőgazdaság két típusra tagolódott, melyeknek elkülönülését a dohány ós a kapásnövények termelésén mutatja ki. Az északi ós nyugati területeken, ahol főleg nyomásos gazdálkodás uralkodott, a dohányt a nyomáson kívüli szabad földeken és az ugaron termelték. Az alföldi tanyás településeken viszont a dohányt és a kapásnövényeket külön kertekben termelték. — ORT UTA Y GYULA Kelet és Nyugat között c. tanulmánya megállapítja, hogy a magyar nép kultúrája a keleti és nyugati népeké között sajátos közbeeső helyet foglal el, melyet, mint szempontot, a kutatásnak érvényesítenie kell. Az eddigi összehasonlító vizsgálatok általában mechanikusan csupán a kultúra átadásának folyamatára fordítottak figyelmet, megfeledkezve arról, hogy az átvétel maga is folyamat. (Magyarországon a szájhagyományozó kultúra tartós fennmaradását a kelet-európai elmaradott viszonyok eredményezték.) Minden kultúrának van más kultúrákkal bizonyos affinitása, mely abban nyilvánul meg, hogy egyes kultúrákból könnyebben, másokból nehezebben vesz át elemeket: egyes kultúrahatásokat könnyen, másokat nehezen asszimilál. A magyar népi kultúra kelet és nyugat között nemcsak egyszerűen az átvevő, hanem az alkotó és a közvetítő szerepét is betöltötte. A nagy euráziai térségben s ezen belül Európában a magyar nép egy etnikailag igen érzékeny gócpontot, befogadó és kisugárzási központot jelentett, s jelentette mindenképpen az alakításnak és formálásnak egyik érdekes állomását a közös európai hagyományok útvonalán. — B. N. PUTYILOV (Leningrád) A magyar— szláv folklórkapcsolatok történetéből cím alatt egy bolgár, magyar és morva váltó-