Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
A BÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 1*129 egységesen és következetesen a pacifista felfogás mellett.24 9 A Labour Party és a szakszervezetek még augusztus folyamán soviniszta platformra helyezkedtek. Kisebb csoportok ugyan szembefordultak a mensevikek, labouristák, angol szociáldemokraták közül is a háborúval,250 mint ahogy a német, francia mozgalomban is akadtak internacionalista ellenzékiek. Ezenkívül tovább tevékenykedtek a semleges országok pártjai. Az augusztusi napokban különösen az olasz, de emellett a román, spanyol, amerikai párt tekintélye, befolyása nőtt meg, amelyek más-más hanghordozással, de valamennyien a háborút elítélő nyilatkozatokat tettek közzé.25 1 Az Internacionálé gerincét 1914. augusztus 4-e előtt a német és francia párt alkotta, s ez a gerinc megtört. A háború megkezdődött és a legbefolyásosabb pártok nem védelmezték meg elveiket.252 A háború elhúzódása pedig tovább differenciálta a pártokat. Igaz, csakhamar megkezdődött a valóban internacionalista szocialisták gyülekezése is, de ezek áldozatos, fáradságos, kitartó munkájának gyümölcse csak évek múltán érett be. S ekkor a harcba indulók a régi Internacionálé legszebb hagyományaira emlékezhettek, hiszen harcosai, vezetői is innen kerültek ki, azok közül, akik hűek maradtak az eszméhez.253 ? 249 Labour Leader. Justice, The Socialist Review, W. Stewart : J. Keir Hardie. London. 1921. 356 — 362. 1.; E. Hughes: J. Keir Hardie, 226. s kk. 1.; Gh. Tsuzuki: H. M. Hyndman. Oxford. 1961. 216 — 217. I. ; MacNeil Weir : The tragedy of Ramsay MacDonald. London. 1938. 50 — 59.1.; B. Webb : Diaries. 1912 — 24. London. 1952. 25.1.; A. W.Humphrey: International socialism and war. London. 1915. 106 —107. 1.; P. Snowden: An autobiography. London. 1934. I. köt. 329 — 331. 1. 250 pj szma P. B. Akszelroda i J. O. Martova. Russzki revolueionnü archiv. Berlin. 1924. 298. 1,; Archiv IMEL. Fond 28, op. 2 H. ed. hr. 27272. 251 Grünberg: i. m. 234 — 294. 1.; El Socialista, aug.—szept. 252 Az Internacionálé sorsát illetően fontos két párt magatartásának jellemzését, állásfoglalásának ismertetését — jelesen az angol és orosz munkásságét — terjedelmi okok miatt itt nem tudtuk megadni. Vonatkozik ez a bolsevikok felfogásának, a háború közeledéséről kialakított véleményére is. Ld. V. I. Lenin: Polnoje Szobranyije Szocsinyenyii. 48. köt. Moszkva. 1964. — Itt jegyzem meg, hogy az orosz és angol szocialisták magatartásának elemzése disszertációm e fejezetének következő részében kerül részletes elemzésre. 253 Itt egy gondolatot még egyszer alá kívánok húzni. Az Internacionálé 1914 augusztusában már kétségtelenül nem akadályozhatta meg a háborút. Elbukni azonban sokféleképpen lehetett, úgy is, hogy az Internacionálé megőrizhette volna elvi tisztaságát, ami később nagyobb erőt adhatott volna a szocialisták antimilitarista, forradalmi harcának. Nem így történt, s ez az opportunizmus, nacionalizmus évtizedes elterjedésének tulajdonítható. Az Internacionálé egy spirális fejlődési vonal végéhez ért, amelynek kezdetén azonban nem volt „a kéménybe írva" későbbi sorsa. Az 1889-ben alakult Internacionálé elvi alapokon és egészében a helyes irányban indult el, a problémák és a bajok csak később sokasodtak meg, mígnem e kettős betegség (mármint az opportunizmus ós nacionalista fertőzöttség) úrrá lett az Internacionálé szervezetén. Mindezt azért is szükségesnek tartottuk megjegyezni, mert a Társadalmi Szemle 1965. 1. számában —к— e többtényezős, többszakaszos folyamatot egyetlen szempont „Prokrustes ágyába" kényszerítette és a valóságot elsziirkítette, mikor az Internacionálé induló és hanyatló szakasza között kellő különbséget nem téve, mindvégig az opportunizmus és forradalmiság ellentétét — s csak ezt — tekintette jellemzőnek. Az ilyen megközelítés és merev szembeállítás a munkásmozgalom táborát leszűkíti, a reakcióval, tőkével szemben ténylegesen harcban álló értékes elemeit a mozgalomból kirekeszti, hiszen az Internacionáléban tevékenykedő forradalmi balszárny nem érhette volna el egyedül 1914 előtt azokat az eredményeket, amelyeket kivívott. Mindez nem érinti azt az igazságot, hogy az opportunizmus pusztító veszélyt jelent a munkásmozgalomra, de ez az igazság csak akkor igazság, ha a maga helyén, történeti valóságában fejtjük ki, s nem visszaható érvénnyel alkalmazzuk. 9 Századok 1965/1-2
