Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1337

FOLYÓIRATSZEMLE 1349 köztük Kölcsey vei folytatott előkészítő levelezését, majd a kritikát, melyet a szerkesztők irodalmi ellenfelei már a folyóirat megjelenésének puszta hírére gyakoroltak. A Tudományos Gyűjtemény-ben ui. Wargha István, majd Gáspár László kétségbevonják a tudományos folyóiratok létjogosultságát, mivel azok szerintük, mai- kifejezéssel élve, vulgarizálják a tudományt. A tanulmány felhívja a figyelmet, hogy e támadásoknak, a személyes ellentéteken túl, konzervatív világnézeti indítékaik is voltak. Bajza bevezető programcikke implicite válaszol erre a bírálatra és kifejti a tudományos folyóiratok társadalmi funkciójáról szóló véleményét: ennek gondolati alapja a felvilágosításban, a racionális érvekkel való meggyőzésben való szilárd hit. A folyóiratok szerepe szerinte az írásos meggyőzés, a társadalomra nézve hasznos eszmék terjesztése. — FENYŐ ISTVÁN A polgárosodás eszmevilága útirajzainkban 1848 előtt e. tanulmánya rámutat arra, hogy az útleírás a reformkor sajátos politikai műfaja volt. Széchenyi és Wesselényi angliai utazásainak hatalmas politikai jelentősége több, reformok iránt érdeklődő fiatal nemest arra indított, hogy utazásokat tegyen fejlett nyugati országokban azzal a céllal, hogy elősegítse ezen országok fejlett polgári politikai és gazdasági intézményeinek magyarországi meghonosítását. À nevezetesebb útleírások közül Bölöni Farkas Sándoré (Utazás Észak-Amerikában) az amerikai polgári demokrácia melletti lelkes hitvallás. Szemere Bertalant (Utazás külföldön. 1840) az előbbi eszmei-politikai érdeklődésével szemben elsősorban inkább praktikus jellegű tényezők: a polgári civilizáció vívmányai ragadják meg. Gorove István Nyugot című útleírása (1844) és a vele együtt utazó Tóth Lőrinc Utitárca c. könyve elsősorban az angol kapitalizmusról adnak képet. Az előző, elsősorban a kapitalizmus fényes oldalait megmutató útleírásokkal szemben itt már megjelenik a kapitalizmus által elnyomott munkásság sorsának ismertetése. Szó esik a chartista munkásmozgalomról és az utópista szocialista eszmékről is, amelyek iránt Gorove kevesebb, Tóth Lőrinc több szimpátiát érez. A sort Irinyi József Német—francia és angolországi úti jegyzetek c. műve zárja, melyet a hazai cenzúra nem engedett itthon megjelenni, s így Hallóban jelent meg 1846-ban. Ez a munka túlmegy az útleírás keretein. Uti élményeinek tanulságai politikai tanulmányokká formálódnak. Irinyi elsősorban a francia polgári demokrácia eszméiért ós intézményeiért lelkesedik. Központi gondolata a parlamentarizmus propagálása. — VARGA JÁNOS ,,A kőszívű ember fiaidnak történeti mintái és forrásai címen a kor levéltári, sajtó- és emlókiratanyagának beható tanulmányozása alapján kimutatja, hogy Jókai regényének fő alakjait történeti személyekről mintázta, s a regény több mozzanata valóságos eseményekből veszi mintáját. Rideghváry alakja és az általa véghezvitt véres tisztújítás Tisza Lajos adminisztrátor hasonló, az 1845-ös decemberi Bihar megyei tisztújításban vitt szerepót idézi; a huszárok hazatérésének megírásánál Jókai a résztvevők, elsősorban Herman János huszárőrmester és Dessewffy Dénes huszártiszt visszaemlékezéseire támaszkodott; Baradlay Richárd ós Palvicz Ottó párviadalának megírásához az alapot Sebő Alajos huszártisztnek Riedesel osztrák ezredessel, a tápióbicskei csatában vívott párbaja szolgáltatta, a fogságba esett Palvicz Ottó halálának leírása pedig a váci csatában sebesülten fogságba esett és a fogságban meghalt Götz osztrák tábornok esetét használja mintaként. Baradlay Ödön alakjának megírásához Jókai sokat merített Irányi Dániel életéből, Baradlay Jenő ábrázolásához pedig Szacsvay Imre, a szabadságharc idején Nagyvárad képviselője szolgált mintául. — PBTŐCZ PÁL A Vigília irodalomelmélete és irodalompolitikája (1935 — 1944) című tanulmánya megállapítja, hogy a katolikus irodalmi folyóirat elsősorban a Gömbös politikáját követő katolikus értelmiségi csoportnak, az ún. „reformnemzedéknek" politikai vonalát követte. Társadalmi funkciója a klerikális színezetű fasizmus ideológiájának indirekt, apolitikus literátus mezben való propagálása volt. Ideológiai vezérgondolatuk a miszticizmus volt. Ez, értelmezésükben a fasiszta eszmevilág erő, vitalitás és ösztönösség kultuszának katolikus változata volt. È gondolat fő képviselője a folyóiratban Kállay Miklós irodalomkritikus-esztéta volt. Az 1938-as sajtótörvény után, s főleg a második világháború alatt a folyóirat fokozta kultúrpolitikai aktivitását és célul tűzte ki, hogy a magyar irodalmi életben katolikus tendenciájú irodalmat teremtsen, és annak hegemóniát vívjon ki. Ennek érdekében irodalompolitikái harcot folytattak minden más irodalmi áramlat, így a népi irodalom ellen, melynek elsősorban haladó vonásait kifogásolták. — BARLAY O. SZABOLCS A humanista Báthori András itáliai útja címen Báthori István unokaöccse, az 1583—1584-ben bíborossá kreálása alkalmából Rómába utazó Báthori András utazásának kultúrtörténeti érdekességeivel foglalkozik. Milánói átutazása idején a város érseke, a később szentté avatott Borromeo Károly, kora egyik egyházi vezéralakja lelkigyakorlati útmutatásokat