Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1337

FOLYÓIRATSZEMLE 1347 Adatok Homokmégy egészségügyének törté­netéhez címen a Kalocsától 10 km-re fekvő helység történetébe ágyazva ismerteti té­máját, ám egészségügyi vonatkozású konk­rét helyi adatokat csak a XIX. századtól kezdve közöl, elsősorban a falunak az 183 l-es kolerajárvány során szenvedett veszteségeit ismertetve. — SZÁLLÁSI ÁRPÁD Lenhossék Mihály Ignác mint Esztergom megyei főorvos gyógyszertani beadványa címen Lenhosséknek 1808-ban a Hely­tartótanácshoz a külföldről nehezen és fő­leg drágán beszerezhető gyógyszereknek megfelelő hazai gyógynövényekkel való pótlásáról szóló szakvéleményét ismerteti. A beadvány taxatíve sorolja fel részint a nélkülözhető, részint az őket pótolni képes gyógynövényeket, illetve azokat, melyeket a hazai gyógyszerészet pótolni akkor még nem tudott. Áz egyes gyógyszerek mellett jelöli azok orvosi indikációját is. — Az Adattár rovat Fodor István gyűjtéséből orvostörténeti leveleket tesz közzé a XVIII—XIX. század legjelentősebb erdélyi orvosaitól (Sárospataki Pataki Sámueltől 25, hasonnevű fiától 10 és unokájától újabb 10 iratot; Gyarmathi Sámueltől 18, Szárazajtai Getse Dánieltől 4 iratot); közli emellett a levélírók rövid életrajzát. Együt­tesen igen becses adalékok ezek a kor er­délyi társadalomtörténetéhez, melyben a levelek tanúsága szerint az orvos sokkal szélesebb közéleti-társadalmi funkcióval bírt, mint a magyarországi viszonyok között, szinte egyedül képviselvén egy­részt a természettudományos gondolko­dást, másrészt helyzete ós összeköttetései révén a társadalom tudományszervező törekvéseiben is jelentős, sokszor vezető szerepet vállalva. — MEGAY GÉZA a mis­kolci 1831. évi kolerajárványnak a Her­mann Ottó Múzeumban őrzött néhány­írásos emlékét közli. — V. K. FILOLÓGIAI KÖZLÖNY. 10. évf. (1964) 3 — 4. sz.: MÉSZÁROS ISTVÁN Thcodolus köl­teménye a Szalkai-kódi xben. Tankönyv és tanítás Magyarországon a X V. század végén c. tanulmánya a Szálkái László neves hu­manista esztergomi érsek 1489 —90-ből származó diákkori jegyzeteit, lemásolt, tankönyvként használt klasszikus szöve­geket és azok kommentárjait tartalmazó fin. Szalkai-kódexet mint becses oktatás­történeti dokumentumot értékeli és elemzi. A kódex egyik tankönyv-jellegű szövege az V—VI. században élt, klasszikus mű­veltségű Theodolus püspök ecloga formá­ban írt filozófiai-teológiai tankölteménye, amely a keresztény és a klasszikus görög­pogánv világszemlélet ellentéteit ilolgozza fel. A tanulmány elemzi a költeményhez fűzött kommentárokat, amelyekben a későbbi érsek humanista oktatója a költe­ményből vett példákat felhasználva álta­lános műveltségi, köztük nagymértékben természettudományi ismereteket közöl. — KARDOS TIBOB A magyar szentimentediz­mus európai kapcsolatairól c. tanulmányá­nak első része a szentimentalizmustmint világirodalmi jelenséget ábrázolja, s lénye­gének egyfajta „érzelmi demokratizmust", az egyéni érzelmek a feudális konvenciók kötelékeitől való megszabadításának pol­gári igényét tartja. A szentimentalizmus nem volt ellentéte a felvilágosodás racio­nalizmusának; ellenkezőleg, vele együtt alakult ki, azt kiegészítette és nagymér­tékben ugyanazok voltak a képviselői: a racionális Voltaire drámái szentimentá­lisak. A szerző a szent imentalizmust a leg­szélesebb értelemben vizsgálva, az érzelmi élet mindenfajta ábrázolását a szentimen­talizmus körébe tartozó jelenségnek tekinti, s e szempontból vizsgálja meg a XVIII. század második felének irodalmát és ábrá­zolja országonként a szentimentalizmus ki­alakulását. Különös figyelmet szentel az olasz irodalomnak s különösen a szenti­mentális írónak tekintett Metastasionak, kinek hatását döntő jelentőségűnek tartja a magyar irodalmi szentimentalizmus ki­alakulására, melyre az olasz mellett a német irodalom is nagy hatást gyakorolt. Nagy figyelmet fordít szerző a magyar szentimentalizmus filozófiai gyökereire. Ki­mutatja benne a német pietizmus, a janze­nizmus és a jezsuita sztoicizmus hatását, fő alakjait vizsgálva pedig szintén kiemeli a felvilágosodás szemléletével való össze­fonódottságát, valamint a reformkori ro­mantikus-hazafias érzelemábrázolás már itt fellelhető gyökereit. — PÁLVÖLGYI ENDRE A nándorfehérvári diadal és a déli harangszó. Egy kultúrtörténeti illúzió eredeti• címen kifejti, hogy a nyugati történeti iro­dalom kétséget kizáróan tisztázta: a déli harangszót III. Calixtus pápa 1450. június 29-én, tehát az 14'56. július 22-én lezajlott ~ nándorfehérvári csata előtt rendelte el, nem a megnyert csata emlékére, hanem a döntő csata előtt bizonyos könyörgő imád-« ságok s ezekkel együtt a déli harangozás elrendelése során. A tanulmány ezután meg­állapítja, hogy a magyar történetírásban a tévhitet a harangszó eredetéről Teleki József honosította meg. Az ő forrása Schier Xystus Pál 1774-ben megjelent munkája volt, azé pedig Cuspinianus német humanista De Caesaribus c. művé­nek II. Mohamedről szóló része. Cuspinia­nus Bartolomeo Sacchi Platinának a pápák életéről szóló 148l-es munkájából veszi vonatkozó adatait. Ez utóbbi mű idevágó részét egybevetve Cuspinianus írásával a tanulmány kimutatja, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom