Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1337

1344 KOLYÓIRATSZEMLE sokban, hanem Görgey osztályszempontokon nyugvó nézeteiben (melyek szorosan összekötötték a békepárt táborával) és személyes becsvágyaiban leli magyarázatát, s hogy Görgey ezen a vonalon egészen a puccs előkészítéséig merészkedett el. Ráatlásul Görgey „ésszerűsége", a kiegyezésben, a kompromisszumban való bizakodása illuzórikusabb volt, mint a nemzeti illúzióknak bizonyos mértókig tápot adó Kossuth hite a győzelemben, s ez ellentmond annak az irracionalista történelemszemléletnek, amit a darab szerzője képvisel, Görgeyt egy olyan valósággal szembesítve, amelyből hiányzott az értelmi rendező erő, s amelyben neki ez utóbbit képviselve kellett elbuknia. A szerző megállapítja, hogy Görgey nem fordult szembe saját korábbi elveivel, nem állt az ellenforaradalom táborába, de keresztezte a forradalmi politikát, az ellenforradalomnak tett szolgálatot, s mindezt az egyik legfontosabb tisztségben és folyamatosan követte el. — BOROS FERENC A cseh -szlovák—magyar forradalmi és haladó kapcsolatok néhány kérdéséről a Magyar Tanácsköztársaság leverése utáni időszakban (1919— 1921 ) c. dolgozata adalékokat szolgáltat a csehszlovákiai baloldali mozgalmak álláspontjára és magatartására a magyarországi fehérterrorral kapcsolatban, valamint a magyar kommunista és szociáldemokrata emigráció csehszlovákiai hatására. — A Szemle rovatban SÁRKÖZI ZOLTÁN Egy magyar költemény a 18. századból c. egy, az Í790-Í II. József-ellenes rendi-nemesi ellenállás légkörében fogant, a budai országgyűlésre készülő erdélyi nemeseknek politikai programot adó, eddig csak töredékesen ismert székely alexandrinus teljes szövegét közli. — B. B.—O. M. VILÁGTÖRTÉNET. 1. évf. (1964) 2 — 3. sz.: Uj módszerek és eredmények a munkásmozgalom történetírásában címen a Le Mouvement Social 1963 április—júniusi, a franciabányamunkásság történetének szentelt számából és a Prispëvky к déjinám KSÖ 1964. 1 — 2. számából olvashatunk részleteket. A francia folyóiratból vett egyik, R. TREMPÉ tollából származó cikk » a bányatőkések pszichológiája felől igyekszik megközelíteni a bányamunkásság történetét. A Carmaux-i Bányatársaság levéltára és magániratok az 1856—1914 közötti időszakra vonatkozó anyagának elemzéséből kiderül, hogy a bányatársaság vezetői olykor megértéssel fogadták az egyénileg előterjesztett panaszokat, kívánságokat, amelyeknek teljesítése vagy nem teljesítése érintetlenül hagyta a bányatársaság tekintélyét, de mereven elzárkóztak a bányamunkásság kollektív követelései elől, a sztrájkokat pedig a hatalmuk elleni legsúlyosabb merényletnek, valóságos lázadásnak tekinették, amelyeket minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeztek meghiúsítani vagy letörni. Ennek a magatartásnak gyökere a bányatársaság vezetőinek tulajdonosi mentalitása, amelyet a tőkéről, a termelőeszközökről a termelő munkásra is átvittek, továbbá a fegyelemnek mint a profittermelés előfeltételének fenntartására irányuló törekvés. — A folyóirat másik, A bányamunkások szervezeti sajtója 1880—1914 között Е., M. PERROT által írt cikke a bányászsajtónak mint a bányásztörténet fontos forrásának kutatására irányítja a figyelmet. Bár a bányászsajtó korántsem az a színes, drámai hatású olvasmány, mint azt sokan képzelik, mégis feltárja a főbb eseményeket, ezek hátterében a napszámosok, munkások mindennapi életét, megvilágítja a bányászmentalitást, a bányász szakszervezetek problematikáját, ezen belül a bányatőkések elleni védekezésnek és a profit, a munkabér minél pontosabb meghatározásának gondját stb. Befejezésül felhívja a figyelmet a sajtóra alapított pszichológiai kutatásokkal járó veszélyekre, s áttekintést nyújt a bányászok szakszervezeti sajtójáról. — A PMspékvy к déjinám KSÖ -bői átvett, M. SouKüP-tól származó cikk a kommunista pártok közötti kölcsönös viszony egyes problémáit ismerteti. A Komintern történetének első, lenini szakaszában a marxista—leninista pártok közti viszony alappillérét az SzK(b)P ós a többi párt egymáshoz való viszonya képezte, amelyet Lenin a centralizmus és a demokratizmus alapjaira helyezett. Ezen az alapon sikerült a Kominternt mind a szektás,'mind a jobboldali opportunista tendenciák ellen megvédeni, a felmerülő vitákat eszmei alapon, az egyes pártok saját fejlődósét figyelembevéve megoldani. Lenin halála után a kommunista mozgalom olyan gvors fejlődésen ment keresztül, s az egyes országokban olyan bonyolult helyzet alakult ki, hogy lehetetlenné vált egy központból megfelelőképp irányítani az egyes pártokat. Így a Komintern már a második világháború előtt megérett a feloszlatásra. Ennek ellenére Sztálin a második világháború alatt és egy ideig utána is a külpolitika és a kommunista pártok egymáshoz való viszonyénak kórdósében lényegében helyes álláspontot foglalt el, és elismerte a szocializmus építésének különböző útjait. 1947-től, a nemzetközi reakciónak a. kommunista világmozgalom ellen indított s a kommunista pártoknak a Kominformban való tömörülését kiváltó támadása után azonban Sztálin dogmatikusan ós szektás módra fogta fel az egységet, sőt nacionalista jel-