Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
A BÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 1*127 szerb—osztrák konfliktust csak arra használta fel, hogy megtámadhassa Belgiumot és Franciaországot. Végezetül Renaudel arra szólította fel a szocialistákat, hogy Jaurès sírjánál merítsenek erőt a haza védelmére.236 A Bataille Syndicaliste aznapi száma szintén tudomásul vette a háborút, de a tudomásulvételnek augusztus 4-én már más volt a kicsengése, mint augusztus 3-án. Akkor csak beletörődtek az elkerülhetetlenbe, a háborús kormányok között nem tettek különbséget. Augusztus 4-én viszont már megállapították: „Ausztria provokálta a válságot; Németország volt az, mely először kétszínűségével, majd agresszivitásával lángra lobbantotta a szikrát."23 7 * A belga párt magatartása hasonló volt a franciákéhoz. 1914. július 23-án L. Delsinne a Le Peuple-ben még maró gúnnyal ostorozta a hadsereget, amelyben az a jó katona, aki apját, anyját is kész megölni.23 8 1 9 1 4. július 25-én tartották a belga szakszervezetek soronlevő XVI. kongresszusukat Brüsszelben. A kongresszus határozatban bélyegezte meg a fegyverkezési versenyt. Ugyanitt megszavazták, hogy az Internacionálét kérjék fel, tegyen meg mindent a háború elhárítására. Az osztrák ultimátumot a Le Peuple megbélyegezte, de ugyanebben az időben a párt egyik vezetője, J. Wauters olyan cikket helyezett el a lapban, amely megmutatta, hogy a belga szocialisták még hisznek az Internacionáléban. Wauters hangsúlyozta: anélkül, hogy az Internacionálé lehetőségeit túlbecsülnék, mégis benne összpontosulnak a béke legnagyobb erői."239 J. Wauters bizakodó írására az vetett komoly árnyékot, hogy egy szót sem szólt arról, milyen eszközei, lehetőségei vannak az Internacionálénak és a szocialista pártoknak, amelyeket a háború ellen felvonultathatnak. E hiány a bizalom mellett a kételyre árulkodott. Mindemellett július 28-án L. de Brouckère, a belga párt egyik legrangosabb vezetője igen határozott hangú cikkben rótta meg a különböző kapitalista kormányokat a háborús feszültségért. Viszont a lap ugyanezen számában egy másik cikk a francia—orosz szövetséget lényegileg defenzív csoportosulásnak minősítette.240 A brüsszeli találkozó előtt a Le Peuple az osztrák hadüzenetet „bűnnek és hibának" nevezte. A Nemzetközi Szocialista Irodától azt várta, hogy az emberiséget megmentse a katasztrófától241 Megmaradt a feloldatlan belső ellentmondás, hogy általában a kapitalista kormányokkal szemben kellett-e az Internacionálénak erejét érvényesítenie, vagy pedig azon kormányokkal szemben, amelyek „a hibákat és bűnöket" elkövették. A belga párt július legvégén és augusztus elő napján még kételyei, benső fenntartásai ellenére, a német és francia párthoz hasonlóan internacionalista felhívásokat adott ki. A párt brüsszeli szervezetének azt a felhívását, amelyben az augusztus 3-ratüntető nagygyűlést hívott egybe, a Le Peuple még augusztus 236 l'Humanité, 1914. aug. 3. — C. Grünberg: i. m. 155 —166. 1. 237 La Bataille Syndicaliste, 1914. aug. 4. — С. Grünberg: i. m. 166 — 167. 1. 238 R. Devleeshouwer : Les belges et le danger de guerre. 1910—14. Bouvain—Paris. 1958. 262. 1. 239 R. Devleeshouwer: i. m. 263. 1. Le Peuple, 1914. júl. 27. 240 Le Peuple, 1914. júl: 28. — R. Devleeshouwer: i. m. 263—266. 1. 241 Uo.
