Századok – 1965

Történeti irodalom - A német munkásmozgalom rövid története (Ism. Vadász Sándor) 1315

1315 TÖRTÉNETI IRODALOM soraiban — mint e könyv forrásanyaga is bizonyítja — a varsói kormány ügynökei mindent elkövettek az elégedetlenség és a nacionalista szellem felkeltésére. Beck és Pilsudski Csehszlovákia-ellenes külpolitikájának végső célja az volt, hogy Teschen vidékét elszakítsa Csehszlovákiától, Szlovákiát autonóm formában semlegesítse a csehszlovák állam kereteiben, de úgy, hogy ott a lengyel és a magyar befolyás domináljon. Már 1934-ben felmerül a lengyel—magyar közös határ terve is Kárpátaljának Magyarországhoz való csatolásával. A munka kellő figyelmet szentel mindama kísérleteknek, melyek a nemzetközi politikában merültek fel a két ország viszonyának rendezésére, rávilágít e tervek kudarcának okaira. A Barthou-féle keleti paktum a terv szerzője szerint magába foglalta volna természetesen Lengyelországot is, a francia külügyminiszter ennek érdekében járt Varsóban is, de a lengyel politikát nem tudta megnyerni a tervnek. Amikor Barthou kijelentette Pilsudskinak, hogy Franciaország többé egy lépéssel sem hátrál meg Németország előtt, a marsall szkeptikusan ennyit válaszolt: ,,Meg fognak hátrálni, uraim, — nem volnának Önök azok, akik, ha nem hátrálnának meg." Majd udvariasságból megmagyarázta: ha Barthou személy szerint nem is hajlandó engedményekre, akkor a francia parlament egyszerűen megbuktatja." A 30-as évek derekán, mialatt a lengyel külpolitika erőteljes német- és magyarbarát irányzatot vesz, Csehszlovákia részéről szorosabbra fűzik a szálakat a francia és a szovjet diplomáciával. A leiigyel külpolitika merev elutasító magatartása csak siettette csehszlovák részről a Szovjetunióval folyó tárgyalásokat, melyek a kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásához vezettek. A iengvel — csehszlovák viszonyban 1938-ig nem is következett be semmilyen lényeges változás. Beck, a lengyel külpolitika teljhatalmú irányítója minden csehszlovák közeledést mereven elutasított. Kudarcba fulladtak a francia diplomácia erőfeszítései is. A könyv részletesen foglalkozik a lengyel politika csehszlovákiai behatolásának kérdésével és különösen a szlovák autonomista párt lengyel kapcsolataihoz szolgáltat új adatokat a Csehszlovákiában működött lengyel kon/.ulok jelentéseinek alapján. Beck a 30-as évek közepén egy lengyel hegemónia alatt létrehozandó új Közép- Európa tervét melengette. A szovjet—német ellentétekre alapozva kívánta e két hatalom befolyását kikapcsolni a Balti tengertől az Adriai tengerig nyúló területen. Ebben a „harmadik Európá"-nak nevezett koncepcióban a kisantant államai közül csak Románia és Jugoszlávia kaptak volna helyet, Csehszlovákia azonban nem. Szlovákiát a lengyel politika elintézett kérdésként kezelte. Beck már 1935 szeptemberében a külképviseletekhez küldött levelében említést tesz arról, hogy Szlovákia esetleg teljes egészében Magyarországhoz kerül, s ez esetben meg kell nyugtatni a románokat, hogy Lengyelország velük összeköttetésben fog eljárni. (A lengyel—román viszony többnyire igen pozitíven alakult.) Kozeúski könyve hasznos áttekintés, sok újat ad a szóban forgó tárgyhoz, de néliány kérdést válaszolatlanul liagy. Nem ad egyértelmű világos választ arra, mik voltak az okai annak, hogy Csehszlovákia és Lengyelország a 30-as évek folyamán sem tudtak megegyezésre jutni egymással, jóllehet mindkét országot létében fenyegette az erősbödő és terjeszkedő nácizmus. A sziléziai, árvái és szepesi határkérdés, mely oly sok villongásra adott okot a 20-as évek elején, nem tekinthető alapvető ellentétek okozójának, hiszen vegyes területekről volt szó és, mint e könyv is bizonyítja, a csehszlovákiai lengyel kisebbség elnyomása inkább propagandaszólam volt, mint valóság, bár sérelmek adódtak. Valójában Beck külügyminiszter hibás külpolitikai koncepciója viseli nagymértékben a felelősséget a kapcsolatok permanens rosszabbodásáért, egészen a müncheni katasztrófáig. A lengyel külpolitika szűklátókörűsége termelte ki azt az illúziót, hogy egy németbarát politika képes lesz ésszerű engedményekre bírni Hitlert a lengyelek irányában; a fenyegetett csehektől való elfordulás is részben e német „bizalom" megnyeréséért történt. E politika helytelenségét semmi sem mentheti. KOVÁCS ENDRE A NÉMET MUNKÁSMOZGALOM RÖVID TÖRTÉNETE (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1964. 219 1.) A Finn és a Spanyol Kommunista Párt története után a német munkásmozgalom történetének kézikönyvét is megjelentette magyar nyelven a Kossuth Könyvkiadó. A fordítás alapjául szolgáló művet a Német Demokratikus Köztársaságban adták ki, a német párttörténészek közös erőfeszítéseinek eredményeképpen. Kísérletük arra irányult, hogy a német munkásmozgalmat egységes történelmi folyamatként mutassák be, korszakokra bontsák, tömören összefoglalják az egyes periódusokban végbement fejlődés lényegét.