Századok – 1965

Történeti irodalom - Waldapfel Eszter: A független magyar külpolitika 1848–1849 (Ism. Urbán Aladár) 1296

1296 TÖRTÉNETI IRODALOM periférikusabb, ám nem kevésbé jellemző momentumainak bemutatása: egyrészt a megyei kisnemesség, másrészt a mezővárosok útjának, fejlődésének rajza. Pedig a főproblémálioz ezek is igen szorosan kapcsolódnak. Elmaradásuk miatt nem lesz világos egyrészt az, bogy hogyan jutott el a megye odáig, hogy tiszti ügyészei a szerző által sűrűn idézett szép és haladó szellemű érveléseikkel védelmükbe vegyék a jobbágyokat azokkal a nagybirtokos földesurakkal szemben, akik pedig a megyét tfeljes egészében kézben tartották. Ezt, a megyebeli kisnemesség útjának (politikai súlya növekedésének és radikalizálódásának) legalább nagyvonalú bemutatása nélkül érthetetlen fejlődést szerzőnek mindenképpen ismertetnie kellett volna: így ugyanis néha a „jó király" analógiájára már-már szinte egy „jó vármegye" körvonalai bontakoznak ki előttünk. Ugyanígy hiányoljuk a megye mezővárosainak belső fejlődését ábrázoló elemzést is: azt, hogy a maguk módján e városok hogyan (és miért?) harcoltak a földesurak ellen és e harcuk mennyiben járult hozzá a falusi jobbágyság öntudatosodásához. Pedig Baranya e szempontból két érdekes példát is mutat: egyrészt a szabad királyi várossá emelkedő Pécset, másrészt a jobbágyságba taszított Dunaszekcsőt, mely utóbbinak nagyszabású felkelése az 1800-as évek elején e fejlődés vizsgálatához is jól elemezhető adatokat szolgáltat. S ugyanennek az uradalomközpontú szemléletnek egy harmadik vetületét láthatjuk abban, hogy szerző a jobbágyok telki állományon kívüli földjeinek vizsgálatát következetesen mellőzi, még jóformán a problémát sem vetvén fel. Pedig e földek nagy szerepére a jobbágyi gazdaságban éppen a legújabb kutatások élesen felhívták a figyelmet: nyilvánvaló, hogy jelentőségük Baranyában is megvolt. IIa fentiek alapján világossá válik is, hogy Ituzsás munkájában a jobbágyság és uradalom közötti, elsősorban gazdasági vonatkozású liarc mellett e harc más formái és más kétségtelenül periférikusabb csataterei nem mindig kapják meg a kellő megvilágítást (amin korántsem e problémák teljes részletességű tárgyalását, mint inkább csak érzékeltetését hiányoljuk), ez könyvének jelentőségét nem, vagy csupán igen kevéssé csökkenti. Az, amit elmond (és ahogyan elmondja), így is bőségesen kárpótol e hiányokért. Fegyelmezett kutatói módszere, hatalmas és igen komplex anyagfelhasználása, igen értékes, országosan is tanulságos végeredményei ós elvi megállapításai könyvét a korral foglalkozó ilyennemű munkák élvonalába helyezik. VÖRÖS KÁROLY WALDAVFEL ESZTER: У A FÜGGETLEN MAGYAR KÜLPOLITIKA 1848-1849 (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1962. 379 1.) A forradalom ós szabadságharc történetének szakirodalma örvendetesen gyarapodik. Ezek sorában mind témáját, mind terjedelmét és felhasznált forrásait tekintve, az elmúlt évek termésének egyik legjelentősebb munkája Waldapfel Eszternek az 1848 — 49. évi magyar külpolitikáról írott műve. A szerző arra vállalkozott, hogy végigkísérje Kossuthnak és munkatársainak küzdelmét, amelyet a függetlenségi harcát vívó Magyarország önálló állami létének elismertetéséért folytattak. Feladatát nem mindennapi témaszeretettel, anyagismerettel és a jobbára ismeretlen, feldolgozatlan vagy nehezen hozzáférhető források széles skálájának felhasználásával valósítja meg. Elöljáróban megállapíthatjuk: Waldapfel Eszter munkája (amelynek mintegy előmunkálataként született meg közhasznú Levelestárának II—III. kötete) sokáig nélkülözhetetlen kézikönyv lesz az 1848 — 49-es eseményekkel foglalkozó kutatók számára. A nyolc fejezetből álló monográfia I. fejezetében az 1848 szeptemberóig terjedő előzményeket tárgyalja, főleg a német egység kérdése (a frankfurti parlament) vonatkozásában, majd а II. fejezet az önálló magyar külpolitika kezdeteit: a Teleki László által vezetett párizsi diplomáciai központ létrejöttének körülményeit vizsgálja. A III—Л', fejezetek az 1848. óv végén és 1849 elején részben a fegyverszünetre ill. a Habsburg-Birodalom népeivel való összefogásra, részben az Anglia megnyerésére tett kísérleteket tekinti át, illetve — figyelemmel a küszöbön álló «tri intervencióra — Magyarország és a keleti kérdés összefüggéseit veszi elemzés alá. A.VL fejezet a Függetlenségi Nyilatkozat külföldi elismertetése érdekében kifejtett erőfeszítéseket, míg a VII. fejezet az egyetlen számottevő eredményt: a Velencével kötött kölcsönös védelmi szerződés történetét ismerteti, továbbá a nemzetiségi kérdés megoldására tett — elkésett — próbálkozásokat vizsgálja. Az utolsó fejezet a végkifejlést : a cári intervenció bekövetkezését és a bukásig tett diplomáciai kísérleteket mutat ja be.