Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
A BÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 1*123 Hasonlóképpen internacionalista talajon maradt a sokkal kedvezőbb feltételek között működő olasz szocialista párt. Minthogy az ország egyelőre semleges maradt, a pártnak ez nem jelentett akkora áldozatot, olyan kockázatvállalást, mint a szerb szocialistáknak. Az aggasztó hírek miatt július 30-án a pártvezetőség Milánóban ülést tartott. Ezen megelégedéssel állapították meg, hogy az olasz proletariátus nagy energiát mutatott fel a háború elleni küzdelemben, s erőteljesen követelte az olasz semlegességet az osztrák-szerb háborúban.217 Délután a szocialista pártvezetőség közös ülést tartott a CGIL küldötteivel, valamint a vasutas, földmunkás és tengerész-szakszervezet (ezek nem voltak a CGIL tagjai) képviselőivel, akik jóváhagyták az olasz szocialisták július 30-iki határozatait.21 8 Augusztus 3-án — minden bizonnyal nem kis mértékben az olasz tömegek nyomására — a kormány semlegességi nyilatkozatot tett. Ugyanakkor érkezett híre a Belgiumhoz intézett német jegyzéknek, illetőleg a jegyzék visszautasításának. Az Avanti augusztus 5-iki száma hangsúlyozza, hogy „nem lehet eléggé megbélyegezni Németország briganti eljárását". Mindenkit óv attól, hogy a legkisebb mértékben is szolidaritást vállaljon Németországgal, mivel ez csak a militarizmust szolgálná.21 9 Augusztus 5-én a szocialista párt, a CGIL ésazUnione Sindicale Italiana, vagyis valamennyi szocialista igényű munkásszervezet egységes határozatot hozott a béke további szorgalmazására, vagy ha ezt már nem is tudják biztosítani, Olaszország teljes semlegességére. A nyilatkozatok nyomatékosan aláhúzták, mennyire örvendetes, hogy a munkásszervezetek között ebben egységes vélemény alakult ki'.22 0 A francia és a belga párt a nacionalizmus útján Az internacionalizmus védelmezői ellenére az Internacionálé bomlásának, teljes szétesésének folyamata befejezéshez ért. A Monarchia és Németország szocialistái után a másik hatalmi pólus legerősebb pártja, a francia szocialista párt és a CGT ugyancsak elbukott a nagy próbán. A francia szocialisták július 29 —31-én még az augusztus 9-iki Internacionálé kongresszusra készültek. Mindenütt tüntetéseket tartottak, az egyes szakszervezetek ebben az értelemben bocsátottak ki felhívásokat.22 1 Jaurès meggyilkolása érthető zavart okozott, a párt vezetői megrendültek. Valami váratlan szörnyű dolog szakadt rájuk, éppen akkor, amikor az elhatározás órái következtek és a nemzetközi helyzet mind bonyolultabbá, áttekinthetetlenebbé vált. M. Dommanget feljegyzi E. Vaillantról, hogy a gyilkosság valóságos „halálos csapást" jelentett számára. Az Humanité augusztus 1 —-2-iki 217 G. Grünberg : i. m. 225 — 226. 1. 218 Uo. 226. 1. 219 Uo. 227. 1. 220 Uo. 228. 1. Mario Montagnana visszaemlékezésében elmondja, hogy e semlegességet követelő cikket később, szeptemberben leközölte az Avanguardia, e szocialista ifjúsági lap, valamint az Errico Malatesta-féle anarchista Volonta. Ez volt az alapfelfogás, bár ekkor Mussolini és néhány anarcho-szindikalista vezető már soviniszta zászlót bontott ki. Mario Montagnana: Ricordi di un operaio torinese. Roma. 1949. 42 — 44. 1. Giorgio Candeloro : II. movimento sindicale in Italia. Roma. 1950. 90. 1. 221 G. Grünberg, 145 — 148. 1.
