Századok – 1965

Történeti irodalom - Krónikások – krónikák. Szemelvények a középkori krónikákból (Ism. Győrffy György) 1287

TÖRTÉNETI IRODALOM KRÓNIKÁSOK, KRÓNIKÁK. SZEMELVÉNYEK A KÖZÉPKORI KRÓNIKÁKBÓL Összeállította Mezey László {Budapest, Gondolat Kiadó. 1960. [Európai antológia. Középkor], I. Róma utódai [V-X. század], 184 1. ; П. Az új évezredben [XI-XIII. század], 220 1.) Mezey László a középkori történetírás klasszikusaiból állít össze szemléletes antológiát magyar fordításban. Ez a forrásgyűjtemény nemcsak azért értékes, mert az irodalom olyan területére vezeti el a művelt olvasót, amelyet eddig fordításban alig olvashatott. sőt amelyet többnyire nem is ismert, hanem azért is, mert az európai feudalizmus és a nemzeti államok kibontakozásának korszakát mutat ja be olyan szövegeken keresztül, amelyeknek elevenpzerűsége többet mond a korról minden történeti feldolgozásnál. 1'evezetőben Mezey a krónika műfaját tárgyalva ismerteti a különféle elbeszélő történeti forrásokat: évkönyv, krónika, gesta, vita és legenda. (Itt jegyzem meg, hogy az elmúlt években több irodalomtörténeti munkában olvastam a Vitákról. A latinul nem tudó olvasó könnyen azt gondolhatja, hogy itt valamilyen vitairatról van szó. Félreértések elkerülése végett hasznos volna az életrajz jelentésű latin Vitát hosszú í-vel írni.) A továbbiakban a középkori európai társadalomról és művelődésről ad áttekintést 4 oldalon. A két kötetes műbe foglalt forrásokat csoportokba rendezve kapja az. olvasó és minden csoport (főfejezet) előtt egy világtörténeti áttekintés vezet be a korszak fő kérdéseibe. E főfejezetek: í. kötet: Az új népek. A frankok Galliában. Nagy Károly birodalma. II. kötet : A németek római császársága. Anglia. A kereszteshadjáratok. Egy-egy csoporton belül 4 17 forrásrészletből kapunk betekintést a főtémába. Ezek előtt rövid bevezetés ismerteti meg a forrásokat. Egyes krónikarószek több helyütt is szerepelnek, hogy bizonyös kronológiai és eseménytörténeti folyamatosságot nyújtsanak az olvasónak. Egy ilyen forrásválogatás esetén mindig fel lehet vetni, liogy miért, ezt és miért nem amazt a forrást válogatta a szerkesztő. E tekintetben mi nem is teszünk kifogást, talán csak azt sajnáljuk, hogy a kétségtelenül vezető szerepet játszó frank, ill. francia, német és angol irodalom mellett Európa szélterületeinek latin nyelvű krónikairodalma (Arragónia, Itália, Dalmácia, Magyar-, Cseh- és Lengyelország. Skandinávia) nem kapott képviseletet a kötetben. Inkább vitatható az egv szerzőtől való forrásrószek vegyítése m᧠szerzőktől származó forrásrészekkel. Azt viszont komoly hiányosságnak kell mondanunk, hogy se a bevezetésből, se a tartalomjegyzékből nem derül ki, hogy milyen források szerepelnek a kötetben; név- és tárgymutató pedig nincs, így nincs mód arra, hogy a kötet alapos átböngészése nélkül szerzőknek, történeti személyeknek, országoknak, népeknek utána •nézzünk, mert a 4 oldalas név- és fogalommagyarázó ezt nem pótolja. Kifogásolható, hogy a kronológiában eligazító évszámot a bevezetésekben, jegyzetben vagy szövegben (szögletedzárójelben) hol találunk, hol nem. A forrásbevezetések filológiai szempontból egyenetlenek. A forrásművek nem egyöntetűen vannak feltüntetve: kiadó neve, évszám, lapszám olykor szerepel, olykor nem. Freisingi Ottónak a Gesta Friderici-bői merített szövegrésze előtt (II. 165) semmilyen bevezetés nincs; igaz, hogy találunk idézetet Freisingi Ottó krónikájából is (II. 44), de ennek bevezetéséből nem derül ki világosan, hogy Ottó két művet írt, és Rahewin a másodikat csak folytatta. Helyeseljük, hogy a szerkesztő az elbeszélő forrásokat helyenként oklevélszövegek és törvények bemutatásával tarkította, de azt nem értjük, hogy a X. századi Andres-i Lambert és Ilegino 883 — S84. évi szövegei közé hogyan csúszott be II. Fülöp Ágost (1180- 1223) oklevelének egy részlete minden évszám és forrásidézet nélkül (II. 62 — 63). A tárgyból és időrendből a jámbor olvasó azt hiheti, hogy II. Fülöp a X. században élt. a bíráló pedig nem tud utánanézni, hogy az idézett szöveg csakugyan TI. Fülöp okleveléből való-e. A három munkatárs fordításai általában olvasmányosak. Melléfordítások akadnak. Összevetve Odo de Deuil rövid magyarországi leírását az eredetivel, kifogásolható 13 Sz&zadok 1965/6.