Századok – 1965
Közlemények - A német hadvezetés magyarországi politikájához 1941. március–július (Közli: Kun József) 1228
1229 A NÉMET HADVEZETÉS M AGYA RORSZÁGI POLITIKÁJÁHOZ feljegyzéseket. A naplófeljegyzések keletkezése előtti hónapok legfontosabb katonapolitikai eseményeit röviden az alábbiakban lehetne körvonalazni. A magyar kormány 1940 őszén tárgyalásokat kezdett Jugoszláviával, amelynek eredményeként 1940. december 12-én megkötötték a két ország közötti tartós békéről s örök barátságról szóló egyezményt. Ezzel kapcsolatban önként felvetődik a kérdés, milyen tényezők hatására jöhetett létre ez a megegyezés, hiszen néhány hónappal az egyezmény megkötése előtt a magyar politikai és katonai vezetés késznek mutatkozott részt venni egy Jugoszlávia elleni közös olasz—magyar fegyveres akcióban. Ehhez azonban Németország beleegyezésére lett volna szükség.1 Hitler azonban ekkor nem járult hozzá az akció végrehajtásához, mert az ellentétben állott Németország terveivel. Már eldöntött kérdés volt ugyanis a Szovjetunió ellen indítandó támadás, s az elkövetkezendő időszakban minden háborús akciót elsősorban ennek a tervnek rendéltek alá. Németország ekkor még bízott abban, hogy Jugoszláviát sikerül háborús konfliktus nélkül a tengelyhatalmakhoz kapcsolni, ezért ellenezte Hitler a fegyveres konfliktus kirobbantását a Balkánon. A hitleri Németország ebben az időszakban a jugoszláv—magyar közeledés híve volt, ebben a közeledésben ugyanis Németország Jugoszláviába való behatolásának egyik lehetőségét látták. Németország a jugoszláv—magyar közeledéssel egyidőben szintén megkezdte diplomáciai hadjáratát, hogy Jugoszláviát a tengelyhatalmakhoz kapcsolja. A kérdés annál sürgetőbben merült fel, mivel az időközben Görögország ellen — Németország'beleegyezése nélkül megindított olasz hadjárat nem járt kellő sikerrel. A görög csapatok 1940 november közepén ellentámadásba kezdtek és visszavetették az olasz csapatokat az albán határon túlra. Ezen kívül az olasz támadást követő napon angol csapatok szálltak partra Kréta szigetén. Hitler tisztában volt azzal, hogy az albániai helyzet Németország szempontjából hátrányosan befolyásolhatja a többi balkáni állam magatartását, ezért hajlandónak mutatkozott segítséget nyújtani az olaszoknak. A Balkán-félsziget teljes német ellenőrzés alá vétele ugyanis előfeltétele volt a Szovjetunió ellen indítandó támadásnak. Hitler 1940. november 28-án és 29-én sikertelen megbeszéléseket folytatott a jugoszláv külügyminiszterrel, majd 1941. február 14-én a miniszterelnökkel és a külügyminiszterrel. A tárgyalások folytatására március 4-én került sor, most már Pál régensherceg részvételével, de ez a próbálkozás is eredménytelenül végződött. A Cvetkovic-kormány azonban végül is helyt adott a német követeléseknek. A jugoszláv kormány képviselői 1941. március 25-én Bécsben aláírták a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásról szóló jegyzőkönyvet. Azonban a német külpolitika győzelme csak két napig tartott. Széles néprétegeket megmozgató felkelés robbant ki a németeknek behódoló Cvetkovié-kormány ellen. Ennek eredményeképpen március 27-én Simovic tábornok vezetésével új, nyugati orientációjú kormány vette át a hatalmat Jugoszláviában. Ezt követően a naplófeljegyzések alapján pontosan nyomon követhető a német magyar katonapolitikai kapcsolatok alakulása, Magyarország bekap-1 Lásd erre vonatkozóan részletesebben: Kun József : Magyarország második világháborúba való belépésének katonapolitikai vonatkozásai. Hadtörténelmi Közlemények, 1962/1. sz. 6 — 16. 1.
