Századok – 1965
Közlemények - Nevelő Irén: A munkásosztály helyzete Magyarországon az első világháború idején (1914–1917) 1206
A MUNKÁSOSZTÁLY HELYZETE MAGYARORSZÁGON 121 1 Rendkívül tanulságos az osztalék növekedésének ütemét a munkabérek emelkedésével összevetni. A vas- és fémiparban, ahol viszonylag a legnagyobb arányban növekedtek a nominálbérek, és az élelmiszeriparban, ahol pedig a legkisebb mértékben, a következőképpen festett a bérek és az osztalékok növekedése:6 7 A) Vas-és fémipar B) Élelmezési ipar Év 1 rt. jutó osztalék % átlagbér % 1 rt. jutó osztalék % átlagbér % emelkedés üteme emelkedés üteme 1914 1915 1916 1917 100 210 399 440 100 136 206 267 100 129 174 223 100 107 146 207 Látható, hogy a vasiparban a részvényesek tiszta nyeresége milyen hallatlan arányokban szaporodott, de még az élelmezési iparban is jócskán meghaladta a munkabérek emelkedését. Táblázatunkból az is kiderül, hogy az osztaléknak a munkabérekhez viszonyított növekedése 1916-ban érte el csúcspontját. Az 1917-ben kibontakozott nagyarányú bérmozgalmak következményeként a részvénytársasági osztaléknak a munkabérekkel összehasonlított felfutása lelassult. Fenti vizsgálataink a nominálbérek alúlról felfelé ívelő mozgását kísérték figyelemmel. Világos, hogy ha a munkásosztály helyzetéről akarunk akárcsak vázlatos képet is rajzolni, nem állhatunk meg a nominálbéreket kifejező koronák számlálásánál. Bármennyire is bonyolult feladat, de meg kell kísérelnünk a reálbérek alakulását felvázolni. A reálbérek nyomonkisérésénél egyfelől a valuta romlását, másfelől a létfenntartási költségek növekedését kell figyelembe vennünk. A korona értékcsökkenése a háború elején még kismértékben jelentkezett. 1914 végére pénzünk nemzetközi értéke 10%-kal volt kevesebb, mint a világháború előtt. A munkások bére általában nem alkalmazkodott a változott viszonyokhoz, az aranykoíona-bérek a háború előtti nívó alatt mozogtak. 1915 folyamán további romlásnak lehettünk tanúi, decemberben a munkabérek aranykorona érték viszonylatban többnyire 70 — 80%-ra süllyedtek. Az aranykorona-bérek 1917-ben valamelyest javultak, illetve meghaladták az 1916-ost, sőt akadtak olyan munkáscsoportok, akiknek aranykoronabére a háborúelőttinél is jobb, magasabb volt, mint az ácssegédek, üvegcsiszolók, faszobrászok, ékszerész-segédek, aranyművesek stb. .e s Az aranykorona-bérek vizsgálata önmagában nem sokat mond, hiszen a korona értékcsökkenésénél lényegesebb és nagyobb mérvű volt a drágulás. A munkáscsaládokat különösen súlyosan érintette az élelmiszerek árának szakadatlan emelkedése, nem különben a beszerzés nehézsége, amely — a naponta megismétlődő sorbanállás és egyéb kellemetlenségeken kívül — a zugkereskedelem virágzásához vezetett. A munkáscsaládok jövedelmük oroszlánrészét az élelmiszerek beszerzésére fordították. Ahogy emelkedtek az élelmiszerárak, a munkások keresetének mind nagyobb százalékát emésztették föl az élelmezés költségei. A miniszterelnöknek 1914 novemberében elküldött szaktanácsi memorandum egy öttagú munkáscsalád heti élelmezési kiadásainak növekedését, a vásárcsarnoki „hivatalos árjegyzék" alapján, 16%-ban, 3,09 koronában jelölte meg. A drágulás egy munkás átlagos napi keresetét emésztette fel.6 9 A Cipőfelsörészkészítők Szaklapja 1916 januárjában adatokat közölt néhány nem családos munkás heti élelmiszer-kiadásáról : " Az iparági nominái-bérek alakulását lásd az 1216. oldalon. A vas- és fémipari, élelmezési ipari rt-i osztalékok nöTekedéeének ütemére vonatkozó számításokat a M. Stat. Évkönyv 1914,1915. 1916-1918 köteteiben közölt adatok alapján végeztük. "Lásd: Szádeczky-Kardoss: i. m. 144-151. 1. "PI Arch. P.öpiratgyüjtemény I. 1/1914/Х1/ 215-1.
